Gothic
John Ajvide Lindqvist: Hívj be! (ford. Miszoglád Gábor, Szeged: Könyvmolyképző, 2009)
Módosítás dátuma: 2012. január 27. péntek, 21:46 Írta: Antoni Rita 2012. január 27. péntek, 20:58
yat vagy a Vámpírnaplók formájában. 16-os karika díszeleg a hátlapon, de lehetne inkább 18-as, és ezt kéretik komolyan is venni. (Azon túl sem ajánlott gyenge idegzetűeknek és érzékeny gyomrúaknak, ahogyan jelen ismertető tovább olvasása sem!) Ez nem egy romantikus regény, és a legkevésbé sem jó hangulatú. Sőt, a többi Vörös Pöttyös sorából igencsak kilógó könyv befejezése után (csodálkoztam is, hogy éppen ebben a sorozatban adták ki!) azon gondolkodtam, Lindqvist betegebb-e vagy (a magyarul még meg nem jelent) amerikai ex-goth ikon, Poppy Z. Brite. A Hívj be c. regényt végigolvastam anélkül, hogy egyszer is be akartam volna csukni a könyvet az undortól, így talán továbbra is PZB „nyer”. Nem mintha a svéd író műve nem váltott volna ki esetenként kifejezett viszolygást – de a beteg részek javára legyen mondva, hogy egyszer sem éreztem őket céltalannak. A könyvre csak a személyes ízlésbeli preferenciáim miatt adok 90%-ot, és nem 100%-at, egyébiránt kiválóan megírt műről van szó. A gótika fenségtől, díszektől, emelkedettségtől megfosztott, groteszkbe fordult formájával szembesülünk. Ennek az irányzatnak az elődje az amerikai déli gótikában található, csak itt most lepusztult kisvárosok helyett lepusztult lakótelepre: a Blackeberg nevű stockholmi városrészbe költözött a sivárság. A hely olyannyira racionális, hogy sem számottevő múltja, sem legendái nincsenek, sőt, még temploma sem.
Tízezer bevándorló, s egy szál templom se.
Bizonyság a színhely korszerűségéről, racionalitásáról? Arról, hogy az ember megszabadult a történelem kísérteteitől és retteneteitől.
Ez részben megmagyarázza, miért ért mindenkit ennyire készületlenül az egész.
Szürke panelházak, ócska játszóterek, tisztesen szegény polgárok, széthulló családok kallódó, esetenként lopó, seftelő, szipuzó, vagy éppen kövér társukat bántalmazó gyerekei, kitörésről ábrándozó, cselekedni gyáva, ártalmatlan, a szovjet tengeralattjáróktól félő (1981-ben járunk) alkoholisták a kínai büféjében és karikatúráin, kórház, ahol tiszta, rendes, szigorú környezetben, művirágok között, szép diszkréten, fegyelmezetten halnak az emberek, ahogy elvárják tőlük – ez a helyszín, melynek dekadenciája a legkevésbé sem elegáns, túlságosan alantasnak tűnik egy vámpír megjelenéséhez.
Bővebben: John Ajvide Lindqvist: Hívj be! (ford. Miszoglád Gábor, Szeged: Könyvmolyképző, 2009)
Könyvajánló – Whitley Strieber: Éhség (1981, magyarul: Metropolis Media Group, 2011, ford. Császár László)
Módosítás dátuma: 2011. december 13. kedd, 11:58 Írta: Antoni Rita 2011. december 12. hétfő, 10:35
Mivel eddig úgy tűnt, vámpírtémában az utóbbi években szinte csak a könnyedebb műfajú tinirománcok kelendők (önmagukban nem lenne velük baj, de az már a magyar olvasóközönség szegénységi bizonyítványa, hogy Anne Rice műveinek kiadása értesüléseim szerint nem lett nyereséges...), igen kellemes meglepetés volt számomra a magyar könyvpiacon is találkozni az angol változatban már régóta a polcomon díszelgő, science fiction, gothic és horror elemeket vegyítő, számos etikai kérdést felvető kedves regényemmel, mely iránt annak idején Tony Scott azonos című, 1983-as filmje keltette fel az érdeklődésemet. Azok, akik látták a Catherine Deneuve, David Bowie és Susan Sarandon főszereplésével készült alkotást – melyben, mint a vámpírok által látogatott klub fellépője, feltűnik, a leghíresebb filmes vámpírra utalva, „Bela Lugosi Is Dead” c. számával, a kultikus angol goth zenekar, a Bauhaus is! videó itt –, a már ismert, a filmben hitelesen ábrázolt karakterekkel, ám más befejezéssel fognak találkozni a könyv lapjain. Senki kedvét ne vegye el a sajnos röhejesen igénytelen (és mellesleg a könyv koncepciójának drasztikusan ellentmondó), idétlen borító; úgy látszik, hogy a magyarul megjelenő gothic, horror regények többsége - erősítve a műfajt egyébként is sújtó degradáló sztereotípiákat -, arra a sorsra jut, hogy színvonalát sikeresen elfedő, méltatlan külsővel kénytelen a nagyközönség elé állni.
Strieber a halhatatlan, biszexuális vámpírnő, a több ezer éves, gyönyörű, okos, művészetkedvelő, méltóságteljes Miriam Blayloc személyében valódi, hamisítatlan femme fatale-t alkot meg, aki, az örök életűeket rendre sújtó magányt enyhítendő, emberi társakat vesz maga mellé. Teljesen a maga képére alakítani azonban nem tudja őket, vére számukra az örökkévalóság helyett mindössze pár száz évre elegendő, utána szörnyű vég vár rájuk: hirtelen felgyorsuló öregedési folyamatukból nem ad megváltást a halál, összeaszott, bénult testtel, változatlan öntudattal szenvednek a koporsókban, melyeket e szomorú női Kékszakáll a padlásán őriz. Ez a sors fenyegeti az aktuális partnert, Johnt, aki a többiekhez hasonlóan kezdi elveszíteni az önkontrollt. Tudja, ezzel veszélyt jelent Miriamre, aki így hamarosan elteszi láb alól. Talán már az utódját is kinézte a fiatal lány, Alice személyében, aki zenét tanulni jár hozzájuk?
Fay Weldon: A nőstényördög (1983) – szatírikus regény
Módosítás dátuma: 2011. augusztus 29. hétfő, 17:41 Írta: Antoni Rita 2011. augusztus 29. hétfő, 12:01
A brit író, Fay Weldon (b. 1925) gyakran visszatérő témája a a konvenciók, a társadalmi szerepek falai közé rekedt középosztálybeli nők szimbolikus bebörtönzöttsége. A Nőstényördög című, 1983-as szatíraregénye is ezt példázza. 1989-ben – jelentős átalakításokkal! – megfilmesítették, 1990-ben Szuhay-Havas Ervin fordításában megjelent magyarul is (Budapest: Vénusz Könyvek). Akinek elege van a szirupból, csöpögésből, a nemi sztereotípiákból, az elomló, önalárendelő női figurákból, és szeretne egy ironikus, húsbavágó, helyenként igencsak morbid és meghökkentő művet olvasni, vágjon bele bátran!
A hagyományos nemi szerepeket, az azokból fakadó elfojtásokat és egyenlőtlen viszonyokat maró gúnnyal kifigurázó regény sokszor átevez a fantasztikus irodalom vizeire, és – amellett, hogy néhány science fiction vonatkozás is megfordul benne – inkább a női gótika műfajába sorolható. (Ezt a pesszimista emberkép tovább erősíti: „Tudom, milyen az élet, tudom, milyenek az emberek. Azt is tudom, hogy mindnyájunkban közös az öncsalás, a fantáziálás,…” valamint a negatív világkép is: "Egyre inkább úgy látom a világot, mint egy vödörre való kukacot; ide-oda tekeregnek szegény férgek, lyukat keresve a vödrön.") A társadalomkritikán belül terítékre kerül a női test sokszor indokolatlan, bizarr átalakításait célzó kozmetikai sebészet, de nem maradnak ki – a sunyi, hiteltelen férfialakok mellett – a felelőtlen női viselkedés formái és a feminizmus második hullámának (feminista szemmel is) szélsőségesnek tűnő vadhajtásai sem.
Bővebben: Fay Weldon: A nőstényördög (1983) – szatírikus regény
Bram Stoker és a korai feministák: vámpírok és a századvég félelmei
Módosítás dátuma: 2011. augusztus 17. szerda, 23:49 Írta: Antoni Rita 2011. augusztus 17. szerda, 13:34
Erre a kérdésre különböző teoretikusok különböző válaszokat adnak, e helyütt a legjellegzetesebbeket emelem ki:
– a vámpír a halál utáni lét vigaszt nyújtó víziója (Freud, Schopenhauer és Heidegger szerint az ember a lelke mélyén nem hiszi el, hogy meghal - bővebben erről itt)
– Mary Y. Hallab (The Vampire God, 2009): a vámpír egyesíti magában az emberit + a természetfelettit (az arisztokrata rémúr illetve a kísértet, test + lélek önmagában nem lenne ilyen érdekes, mint halandó és halhatatlan egysége Drakula alakjában)
– Übermensch-jelleg vö. Daniel Shaw horror-elmélete (lásd Dark Thoughts c. esszégyűjtemény): véleménye szerint azért kedveljük a horrort, mert a középpontjában álló szörny-figura emberfeletti képességekkel rendelkezik, illetve felülemelkedik az emberi lét + társadalom konvencióin, kötöttségein
– a vámpírhoz hozzáadódik (a többi horrorszörnyhöz képest) egy esztétikai kvalitás: esztétikai fénybe burkol illetve erotizál olyan dolgokat, melyek egyébként egyáltalán nem azok, pl. sorozatgyilkosság)
– Noell Carroll "A horror filozófiája" c. könyve alapján (részlet magyarul itt) a műfaj vonzereje a kognitív kihívásban áll (rejtély, eredet megfejtése – ez különösen aktuális ma, amikor minden szerző saját vámpír-koncepciót dolgoz ki. Az olvasó/néző szeretne információkhoz jutni e lényekről.)
– a vámpírfigura megtestesíti a HATÁRÁTHÁGÁS (transzgresszió) vágyát: 1. emberi lét határai, univerzális vágyak/félelmek (öregség, halál), 2. társadalom által húzott (adott korszakra jellemző) határok áthágása- erre utalva mondja Nina Auerbach (in Our Vampires,Ourselves, 1994),hogy a vámpírfigura megtestesíti az adott kor félelmeit és vágyait, amelyben megjelenik. Maria Janion (A vámpír - Szimbolikus biográfia) szerint a vámpírnarratívák története egyben az emberiség alternatív történelmét alkotja, ugyanezen okból.
2. Bram Stoker, A Drakula szerzője
Charlotte Thornley író, jótékonysági aktivista és feminista (ennek ellenére Bram nem igazán lett a feminizmus támogatója, legalábbis nyíltan nem), valamint Abraham Stoker, dublini hivatalnok hét gyermeke egyikeként született 1847-ben, a Dublin szomszédságában fekvő Clontarfban. Gyerekkorát ágyhozkötött betegen töltötte. Orvosai tanácstalanul álltak az esete előtt, és a sok szenvedés későbbi életéte is kiható bizalmatlanságot keltett benne az orvostudomány iránt, ez a Draculában is tetten érhető. Édesanyja a kényszerű bezártságot ellensúlyozandó, ír rémtörténetekkel szórakoztatta a fiút. Bram kamaszkorára felgyógyult, majd kifejezetten atlétikus alkatra tett szert, sportversenyt is nyert. A Trinity College-ben tanult természettudományokat és matematikát, itt ismerte meg az egyetem korábbi hallgatóinak, Sheridan LeFanunek és Charles Maturinnek (A vándorló Melmoth c. gótikus regény szerzőjének) a műveit.
“Nem véletlen, hogy Írország három olyan kiválóságot is adott a rémregény műfajának, mint Maturin, Le Fanu és Stoker. A régi ír kultúra, amelybe beleszülettek, bővelkedett kísértetekben, koboldokban, házi szellemekben. Stoker és társai ezeken a legendákon nőttek fel.” (Sean Lennon)
Tanulmányai végeztével (noha kapcsolatban maradt az egyetemmel és tudományos fokozatot szerzett) apját követve hivatalnokként helyezkedett el Dublinban, és sűrűn látogatta édesanyja barátainak, Oscar Wilde szüleinek szalonját. Az íróval összebarátkozott, Wilde szerelme, Florence Balcombe színésznő átpártolt, később feleségül is ment hozzá, de a barátság, noha elveikben is nagymértékben különböztek (Wilde megtestesítette a századvég esztéticizmusának és "dekadenciájának" minden új eszméjét, míg a konzervatív Stoker teljes mértékben ellenezte azt), megmaradt. Stoker később barátai közt tudhatta Sir Arthur Conan Doyle-t és Alfred Tennysont is. Unalmasnak találta a hivatalnoki munkát, kreatívabb elfoglaltságot keresve a Dublin Evening Mail c. lapba kezdett drámakritikákat írni, így került kapcsolatba a színház világával, mely teljesen lenyűgözte.
Bővebben: Bram Stoker és a korai feministák: vámpírok és a századvég félelmei
A Vámpírkrónikák írója, humanista és feminista: Anne Rice (b. 1941)
Módosítás dátuma: 2011. november 07. hétfő, 18:52 Írta: Antoni Rita 2011. április 04. hétfő, 20:18
Anne Rice 1941-ben született Howard O’Brien-ként New Orleansban. Gyermekkorát egyaránt meghatározta a katolikus neveltetés, valamint az etnikailag, vallásilag heterogén városban elterjedt voodoo hitvilág is. Iskolakezdéskor választotta magának az Anne nevet, amit szabadelvű, gyermekei kreatív kibontakozását támogató anyja jóváhagyott.
Anne már gyermekkorától írt vámpírtörténeteket. Az első film, amit a témában látott, a “Drakula lánya” volt, a Lugosi-féle Drakula folytatása – Anne-t mélyen megérintette a vámpírléttől szabadulni hiába akaró lény tragikus sorsa.
A sóvárgás, függőség témájához a valóságból is akadt egy sajnálatos inspirációja, anyja alkoholizmusa révén. Anne az egyházban, a vallásban próbált menedéket találni, anyja 1956-ban bekövetkezett halála és az egyház bizonyos dogmáinak elutasítása (pl. szexualitás bűnként való tételezése) azonban együttesen hozzájárultak hite elvesztéséhez. ("Elborzasztott a gondolat, hogy az ember azért pokolra kerülhet, mert csókolózott valakivel.") A katolikus dogmákat különösen szigorúnak látta a női szexualitás elnyomása terén – ezért fordult Rice érdeklődése (saját indoklása szerint) többek között a (férfi) homoerotika témája felé, melyben furcsamód szabadabban kifejezésre juthat a férfiak iránti vágy. (De regényeiben ez többnyire közvetetten jelenik meg, értelmezhető egyszerűen a társadalmi normákon való felülemelkedésként is.)
Bővebben: A Vámpírkrónikák írója, humanista és feminista: Anne Rice (b. 1941)
