A Gender Studies területei
"Kísérteties kísértetek és a nőiség kulturális mítoszai az angol irodalomban" - beszámoló Séllei Nóra előadásáról
Módosítás dátuma: 2010. március 13. szombat, 13:30 Írta: Antoni Rita 2010. március 12. péntek, 11:40
Mielőtt valakit elragad az egyre inkább elharapozó ideológiai divathullám, és a hagyományos, veretes értékek nevében elkezdi romantizálni az otthonmaradó, "karrierjének" (általánosító szitokszó) átszellemült mosollyal búcsút intő, önalárendelő családanya képét, esetleg a mindennapi güriként megtapasztalt (valószínűleg rosszul megválasztott) munkától megfáradva nőként kívánatosnak tartaná ezt az életformát, a házasság és az anyaság efféle kizárólagos megélését; nem csak Beauvoir A második nem c. művét érdemes fellapoznia, de szintén hasznos néhány olvasmány (pl. Charlotte P. Gilman A sárga tapéta c. novellája) erejéig visszatekintenie azokra az időkre, amikor a nőknek még nem volt más választásuk. Tegnap az SZTE Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék szervezésében, az "et al" nevet viselő, e félévben a kísértetek témáját körüljáró rendezvénysorozat első alkalma keretében a magyarországi genderkutatás jeles képviselőjétől, Séllei Nórától (Debreceni Egyetem) hallhattunk előadást, mely újfent előidézte számomra az iménti gondolatot. De mi köze mindennek az előadás címében megjelenő "kísértetekhez", kérdezhetné a rémtörténetek lelkes rajongója, akinek a feminizmus esetleg jóval kevésbé dobogtatja meg a szívét, netán a puszta asszociációra is fanyalog.Nőtörténelem (nőirodalom, sőt, női kvóta) – miért is?
Módosítás dátuma: 2010. március 05. péntek, 12:28 Írta: Antoni Rita 2010. március 05. péntek, 12:26
„De hát nem is lenne kiket belerakni a tankönyvekbe, alig voltak női történelmi személyek, vagy írók!” – szokott érkezni válaszul a tudatlanság szülte hőbörgés, mely egyben azt is felfedi, hogy az illető sikeresen átesett a férfidominanciájú társadalom agymosásnak is beillő vakításán, mely kb. ahhoz hasonló, mintha az embereknek letakarnák az egyik szemét, hogy csak a dolgok illetve az emberiség felét lássák.
Jelentős számban VOLTAK női történelmi személyek (nem, nem csak feleségek, nem csak „valakinek a valakijei”…), voltak és vannak nőírók (nem csak „múzsák,” azaz sok esetben hímsoviniszta férfiköltők játékszerei…), női tudósok (nem csak asszisztensek…), zeneszerző–, festő– és filozófusnők (nem csak énekesnők, meztelen modellek, illetve a meghaladandó anyagi világot „képviselő” immanenciába zárt alantas lények…) – méghozzá ahogy haladunk előre az időben, egyre többen.
Bővebben: Nőtörténelem (nőirodalom, sőt, női kvóta) – miért is?
Tisztázzuk: mi a gender-elmélet?
Módosítás dátuma: 2010. február 22. hétfő, 14:34 Írta: Antoni Rita 2010. február 22. hétfő, 11:41
„Az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik” – fogalmazta meg a regényíró, egzisztencialista filozófus és feminista, Simone de Beauvoir az azóta szállóigévé vált mondatot „A második nem” c. 1949-ben megjelent társadalomelméleti művében, melyben, noha konkrétan nem használja ezt a szót, megalapozta a gender-elméletet. A kijelentés ugyanis nem a női mivoltra, hanem a társadalom által meghatározott "nőiességre" vonatkozik. A gender-elmélettel kapcsolatban hazánkban mára rengeteg tévhit kapott lábra, melyeknek új lendületet ad az óvodák megreformálásával kapcsolatos intézkedési tervezet. Utóbbinak célja a nemi sztereotípiák fokozatos leépítése lenne, melyben egyes konzervatív, pánikkeltő és ráadásul fájdalmasan tájékozatlan újságírók az összekeveredő nemi szerepek, az eltűnő illetőleg „egyforma”, megkülönböztethetetlen nők és férfiak, illetve a rohamosan növekvő számú homoszexuálisok alkotta rémséges disztópiát vélik felfedezni. E cikk megírására is egy hasonló kirohanás késztetett, mely a Magyar Hírlapban jelent meg egy Sándor Csilla nevű szerző tollából, és következőképpen hangzik:„A gender, az egyenlőség szellemiségében, értelmetlennek tartja a nemek megkülönböztetését, és az egyénre bízza a döntést, hogy melyik nemhez tartozónak vallja magát. Ezáltal mindenki eldöntheti, hogy hetero-, homo- vagy transzszexuálisként létesít kapcsolatokat, és ezeket a gender egyenrangúként kezeli. A több mint fél évszázados ideológia elszánt harcot vívott, hogy bevezesse a társadalmi nem fogalmát, és háttérbe szorítsa a biológiai nemiséget. Ennélfogva a gender ellenez minden olyan szándékot, amely különbséget tesz a férfi és a nő hivatása, például a házasságban, a családban betöltött szerepe között.”
Mindenekelőtt, röviden és nem túl szofisztikáltan, leszögezem: ez egy hazugság, bődületes baromság. Hogy miért? Ehhez elsőként a „gender” (alternatív írásmódban: „dzsender”) fogalmát kell tisztázni. A szó jelentése: társadalmi nem, azaz mindazon tulajdonságok, viselkedésformák és szerepek összessége, melyet a társadalom az egyéntől biológia neme folytán elvár. Egyszerűsítve: hogy mi van az egyén lába között, az a „sex” azaz biológiai nem („nő” vagy „férfi”); és hogy a társadalom a biológiai nem alapján milyen személyiségvonásokat tulajdonít az egyénnek, illetve milyen szerepeket vár el tőle, az a „gender,” azaz társadalmi nem: „nőies” vagy „férfias,” illetőleg női vagy férfi szerep, melyekhez a nemi sztereotípiák is kapcsolódnak.
