A férfiak a földről jöttek! És a nők is…! (avagy könyvajánló: Dr. Gary W. Wood: Nemek, hazugságok és sztereotípiák)
Módosítás dátuma: 2011. december 19. hétfő, 12:39 Írta: Feledy Ilona 2011. augusztus 07. vasárnap, 09:49
Régebben olvastam egy könyvet, amelyet akkor teljesen készpénznek vettem: Dr. Marianne J. Legato „Miért nem emlékeznek a férfiak, és miért nem felejtenek a nők?” c. művét (Hajja Kiadó, 2008).
Most is kezembe vettem ezt a könyvet, de pár oldalnál előbbre már nem jutottam vele. Az előszavát Vivienne Rarry (író és műsorvezető) írta, ebben szerepel a következő: „Mert a nőknek és férfiaknak nevezett élőlények majdhogynem jobban különböznek egymástól, mint a földlakók, és a földönkívüliek”. Valamint, ami végképp betette nálam a kaput, a következő volt: a nők pánikrohamára való hajlama miatt „a szívgyógyszerek nagy részét a hatás objektív (?!) megítélhetőségének érdekében, a kutatók kénytelenek voltak férfiakon kifejleszteni. Amelyek éppen ezért oly annyira nem respektálják a női keringésélettan sajátosságait, hogy szedésük esetleg életveszélyes szívritmus zavar kialakulásához vezethet.”
A következőket, már maga a szerző írta, aki – mellesleg – orvosnő. Egy családi veszekedést mutat be, amire én azt mondanám, hogy ez egy rossz kapcsolat, valószínű válás lesz a vége. A szerző szerint viszont ez egy jól működő házasság, csak a férfi egyetlen hibája, hogy nem nő. „Mert a női gondolatfűzést egy férfi nem értheti meg. A nők mindig ott tévednek, hogy bizonyos élethelyzetekben elvárják partnerüktől, hogy úgy gondolkodjanak, ahogyan ők. Hölgyeim! Itt az ideje, hogy megtudják, hogy a férfiak erre genetikailag képtelenek!” Mellesleg olyan veszekedést mutat be, ahol a nő megelégelte, hogy ő egész nap dolgozott, munka után haza menve, meg még otthon főzött, mosott, és takarított, miközben a „párja” a tv előtt ülve bámulta a foci meccset. Talán a tv nézés is genetikailag van kódolva?! Ha igen, akkor itt alapjaiban dől meg az evolúciós pszichológia és biológia…. Vagy talán komolyan gondolják, hogy a tévézés a férfiakban kb. 50 év alatt genetikai módosítást tudott okozni?!
Hasonlóan esszencialista érvelést alkalmaz a párkapcsolatok egyenlőtlenségének „igazolására” John Gray Phd „A férfiak a Marsról, a Nők a Vénuszról jöttek” c. munkájában (Trivium Kiadó, 2003) és ennek számos folytatásában. Dr. Gary W. Wood szociálpszichológus vele ellentétben (és műve címére utalva) azt állítja, hogy „ a férfiak a földről jöttek, és a nők is!” („Nemek, hazugságok és sztereotípiák: Vitatható nézetek nkről, férfiakról és párkapcsolatokról”, Hajja Kiadó, 2006) A következőkben e könyvet szeretném legfontosabb állításai mentén bemutatni.
Wood szerint „ a születésünkkor ránk ragasztott címke (lány, vagy fiú) egész életünkre meghatározza a velünk szemben támasztott elvárások hosszú láncolatát: hogyan viselkedjünk, hogyan viszonyuljunk másokhoz, a nemi kapcsolatainkat, leendő társkapcsolatainkat, gazdasági helyzetünket, sőt még a személyiségünket is! A 90-es évek elejére általános egyetértés alakult ki a szakterület nagyjai között, hogy a hagyományos nemi szerep sztereotípiák[1] többet ártanak, mint használnak.” A szerző kétféle nemet különböztet meg: biológiai nemet („sex”) és társadalmi nemet „gender.”[2] „Biológiailag nők és férfiak vagyunk, de a társadalmi nemünket csak előadjuk” állítja (sok más szerzőhöz hasonlóan).
Amikor nemi sztereotípiákról beszélünk, akkor egy sor olyan tulajdonságra gondolunk, amely megmondja mit jelent férfinak, vagy nőnek lenni. „Azonban a sztereotípiák nem jellemeznek, diktálnak. A sztereotípiák a férfiak és nők közötti éles határok fenntartását szolgálják. A „különböző bolygó”-elmélet tisztán a hatalomról és az engedelmességről szól.”
A következőkben a könyv a nemi sztereotípiákhoz kötött tulajdonságokat vizsgálja.
A nőiesség négy szerepköre:
1. Földanya. Az ide sorolt nők az igazi anyai minták, akik mindig mások igényeit a maguké felé helyezik, itt erősen megjelenik az önfeláldozás.
2. Kedves lány. A tisztaságot teljesíti meg. Az igazi jó kislány ápolt, rendes, törődik a megjelenésével.
3. Kishúg. Az engedelmességet személyesíti meg.
4. Házi istennő. Elvárás a nővel szemben a ház rendben tartása. ÉS természetesen soha nem lehet túl fáradt ahhoz, hogy teljesítse háztartási kötelességét.
A nő(iesség) kultusza szerint a szerepek ezen kombinációja ad teljes boldogságot a nőnek. A változó női szerepek ellenére ez a négy alappillér sajnos még mindig jelen van a mindennapokban.[3] Tehát a nőiesség a négy legfőbb erényre épül: jámborság, tisztaság, engedelmesség, és háziasság. További jellemzők még: megértő, gondoskodó, félénk, együttérző, szeretetteljes, gyengéd.
Férfiak.: a férfi nemi szerepek keveset változtak az idők folyamán. Richard Braunon 4 fő törekvésben fogalmazza meg a férfiasság elemeit:
- Belevaló fickó. Ő a tettre kész szuperhős. A tiszta izom nagyfiú, aki soha nem sír, és nem mutatja ki érzelmeit.
- Nagymenő. Ő az igazi sikeres férfi, aki tiszteletet harcol ki magának. Ő a győztes, az első, ő akar másokon uralkodni. Ő testesíti meg a hatalmat. (pl: vállalat-tulajdonosok, igazgatók)
- Vagány. Az agresszió, és az erőszak számára megengedett eszköz. Ők a kalandvágyó, kockáztató, kemény férfiak.
- Semmi lányos. Ez az alapértelmezett férfiasság. Úgy definiálják hogy mi nem, és nem úgy, hogy micsoda. Ha igazi férfiak akarunk lenni, akkor különböznünk kell a nőktől. Az igazi férfi egyszerűen nem nő, és végképp nem mutat semmi nőiest. Tehát elrejti az érzés minden jelét. A kutatók úgy vélik, ez a sztereotípia felelős a nőgyűlölet és homofóbia kialakulásáért.
A férfiasság még mindig annyit jelent, hogy első számúnak lenni. Ebbe bele tartozik a nőietlenség, függetlenség, felsőbbrendűség, státusz, hatalom, vagányság, rámenősség, aktivitás, öntudatos, uralkodó, határozott, erős, kockáztató személyiségjegyek.
Az igazi férfiasság minden elemében közös a külső mérce szerinti önbecsülés jelenléte. ” A férfi nemi szerep függetlenséget hirdet, de ordít róla a megfelelési kényszer. Lehetsz igazi férfi, de hiteles vagy?!”
A szerző áttekinti a biológiai alapokat. Kitér rá, hogy a biológiai nem nem támasztja alá a fentebb felsorolt sztereotípiákat, valamint, hogy biológiai szempontból egyértelműen a férfiak a gyengébbik nem. „Az az állítás, hogy az anatómiánk a sorsunk, azt sugallja, hogy a férfiak és nők szerepe a természet (biológia) által meghatározott – de ez nem igaz. Ha ez lenne a helyzet, akkor társadalmunk nőközpontú lenne.”
Igazság a nemek közötti különbségekről
Sajnos szembe kell nézni, azzal a ténnyel, hogy még a tudományos pszichológiában is sztereotip általánosításokat vesznek alapul. (Erre jó példa a fent említett John Gray. Az eredményeket manipulálják is: ha egy pszichológiai kutatás eredményei nem csengenek össze a sztereotípiákkal, a kutatást rossznak minősítik, és nem publikálják.)
Wood a nemi különbségeket (az egyes sztereotípiák szempontjából) 5 fő csoportra ossza fel:
· Kicsi
· Kicsi- mérsékelt
· Mérsékelt
· Mérsékelt-nagy
· Nagy
Néhány példa:
„ a férfiak messzebbre dobnak”
A nemek közti fizikai összehasonlításnak véleményem szerint csak abban az esetben van értelme, ha a férfiak és a nők között is olyan csoportot vizsgálunk, amelyek azonos ideje, azonos rendszerességgel azonos sportot űznek (vagy egyáltalán nem űznek). Ha csak egy olyan nőt veszünk példának okáért, aki éppen nem sportoló, de rendszeresen mozog, valószínű jobb kondícióban van, mint a vele egy korban lévő, „6. hónapban lévő sörhassal” rendelkező, sportot csak tv-ből ismerő férfi.
„a nők többet beszélnek”
Az eltérés kicsi. A nők beszéd- készsége átlagosan kicsivel jobb, mint a férfiaké. Az átfedés ismét jelentősebb, mint a különbség. Viszont a kapcsolat a lányokkal már egészen kicsi kortól inkább verbális. Ha valamit eleget gyakorlunk, akkor az fizikai változást okoz az agyban is.
Továbbá, társaságban, szemináriumokon, stb. általában férfiak a bátran felszólalók, a hangadók. Egy randevún valószínűleg a férfi fog többet beszélni. Meg kell említeni ennek kapcsán azt is, hogy a nők beszédét általában „csevejjé, pletykává” degradálják, komolyságot csak a férfiaknak tulajdonítanak a két nem beszédével kapcsolatos sztereotípiák. (Érdemes innen letölteni Schleicher Nóra „Társadalmi nem és nyelvhasználat a munkahelyeken” c. előadását!)
„a férfiak matematikai készsége jobb”
A különbség kicsi. Kovács Mónika: „Nemi sztereotípiák” című értekezésében a következőket írja: „Felmérték a gyerekek képességeit és tanáraik elvárásait az iskolaév elején, és végén. Az eredményeik szerint, az iskolaév elején csak a tanárok elvárásaiban létező nemi különbségek az iskolaév végére valóságos teljesítménykülönbségekké váltak…. A lányok kevésbé számítanak sikerre a „férfiasnak” számító tantárgyak és szakok esetében, és valószínűleg inkább elkerülik azokat.” (Megj.: ezt a sajnálatos jelenséget szokták emlegetni azok, akik a külön fiú- és lányiskolák mellett érvelnek. Kutatások által igazolt tény, hogy a lányiskolák tanulói bátrabban elmélyülnek és jobb eredményeket érnek el a reáltárgyakban és a testnevelésben is.)
„a nők többet mosolyognak”
Itt az eltérés mérsékelt-nagy. A nők átlagban valóban többet mosolyognak, mint a férfiak. Azonban a fiúknak kiskoruktól az tanítják, hogy nyomják el érzéseiket, és ezt tökéletesen meg is tanulják. (Míg a nőktől elvárják, hogy kedvesek, simulékonyak és szolgálatkészek legyenek.)
„alkalmi szex”
Az egyik legmarkánsabb nemi különbség itt van. A férfiak inkább helyeslik a szexet szerelem nélkül, mint a nők. „Azonban az elméletek nem tesznek különbséget az elmondott attitűdök, és a tényleges cselekedetek között. Nem említik, továbbá azt a társadalmi elitélést sem az olyan nőkkel szemben, akik nyíltan felvállalják, hogy éppúgy élvezik a szexet, mint a férfiak. A biológiai elméletek soha nem említik a félelmet, hogy valakit ringyónak, vagy kurvának címkéznek, vagy a büszkeséget, hogy valakit csődörnek tartanak”.
Összességében elmondható, hogy a legtöbb nemi különbség a kicsi-mérsékelt csoportba tartozik. Tehát sok esetben a hasonlóság a nemek között nagyobb, mint a különbség. Fontos hangsúlyoznunk, hogy a kérdés nem az, hogy van-e átfedés (sztereotípia és valóság között), hanem, hogy mekkora – és miért! (Ha a tapasztalat szintjén tudunk valamit igazolni, az még nem biztos, hogy örökérvényű biológiai különbségből fakad. Mint fenti példákból is láthattuk, sokkal valószínűbb, hogy társadalomban tanult viselkedésről van szó.).
A sztereotípiák hatása az egészségre
Az előzőek ismeretében talán nem olyan meglepő, hogy a kutatók egyre inkább a szigorú nemi sztereotípiáknak tulajdonítják mind a fizikai, mind a lelki egészségünk problémáit.
„Lehet, hogy igazi férfinak és igazi nőnek lenni igazából káros az egészségre?” A rossz lelki egészséget összefüggésbe hozták az autonómia hiányával, azzal, hogy nincs uralmunk a saját életünk felett. Terápia és tanácsadás során a szakemberek azt tapasztalták, hogy érzelmi és szellemi terheket jelent, ha életünket a szigorú, és rugalmatlan nemi szerepeknek rendeljük alá. A nemi szerep-sztereotípiákkal való túlzott azonosulás korlátozza az egyén érzelmi és viselkedésbeli tárházát. A „csak semmi lányos” a férfi nemi szerep sztereotípiája négy oszlopának az egyike. „Egyes pszichológusok szerint a lányos viselkedéshez (nőiesség) kapcsolódó helytelenítés mélyen beleivódik a férfi lélekbe, és a nőgyűlölet alapja lesz…e mögött meghúzódó főbb gondolat az, hogy a nőiesség alacsonyabb rendű.”
A korai tanulás, neveltetés, az iskola, a média mind-mind közreműködnek a nemi szerepekkel kapcsolatos attitűdjeink formálásában. Így már egész kiskorunkban mélyen megtanuljuk, hogy a nemi szerepek áthágása negatív következményekkel jár.
„Különbségek vannak férfiak és nők között néhány súlyosabb mentális egészségügyi probléma esetében, ami a nemi szerep-sztereotípiák negatív hatását sugallja. A nőknél a leggyakoribb mentális betegségek a szorongásos problémák, és a depresszió. A férfiaknál az aktívabb rendellenességek a gyakoribbak, mint például szerekkel való visszaélés, szerencsejáték, pirománia, és antiszociális személyiségzavarok. A férfiak inkább kivetítik negatív érzéseiket, és agresszívakká válnak. A férfiak másokra vetítik ki a problémát, míg a nők önmagukra”.
A nemi ideálok árnyékában élni annyit jelent, hogy nem a magunk életét éljük, hanem azt, amit mások látni kívánnak. Viszont ennek ellenére nem tudunk saját magunkból kivetkőzni, és ez belső konfliktushoz fog vezetni, a belső konfliktus előbb lelki, majd testi problémákat okozhat. A kérdés az, hogy valóban ezt akarjuk?!
A sztereotípiák nem számolnak az emberek sokszínűségével. A pár milliárd embert megpróbálják két csoportba sorolni, ami – nyilvánvalóan – lehetetlen. A könyvben található „Spektronem”- személyiségtesztekkel felmérhetjük, hogy valójában mennyi férfias, és nőies vonásunk van. Az androgén típus az, amelyik erős férfias(nak tartott), és nőies(nek tartott!) vonásokkal egyaránt rendelkezik. (Megj. Atkinsonék „Pszichológia” c. könyvében olvasható, hogy a sikeres emberek leggyakrabban e típusból kerülnek ki.) A teszt által megláthatjuk, hogy bizonyos érzések, személyiségjegyek nem függnek a nemtől, ezek emberi tulajdonságok: megtanuljuk bizonyos dolgok hangsúlyozását, vagy épp elrejtését.
Ha egy népszerűsítő stílusban megírt pszichológiai munka jelenik meg a nemekről, nemi különbségekről, párkapcsolatokról, az várhatóan nagy érdeklődésre számíthat. Ez azt jelzi, hogy az aktuális viszonyok, szemlélet mellett sok a megoldatlan probléma a nemek között – a legtöbb szerző azonban, aki „megoldást” kínál ezekre, a különbségek (ez által az egyenlőtlenségek) elfogadására és a jelenlegi (egyenlőtlen) helyzet megértésére, elfogadására, és az abban való lavírozásra biztatja az áltzalában női olvasót. (Mivel a nők vannak általában alárendelt helyzetben, ők keresnek a problémájukra megoldást, így ők veszik nagyobb számban e könyveket.)
„Talán soha nem kaptunk még annyi információt a párkapcsolatokról, és a szexről, mint manapság, de sajnos legtöbbjük sztereotípiákra épül.” – mondja Wood. Ha valakinek változtatni kell azért, hogy megfeleljen a címkének, akkor itt az idő, hogy elgondolkozzunk!
„A férfiak és a nők a Földről származnak. Vajon nem lenne itt az ideje, hogy elfogadjuk ezt, és továbblépjünk? Emberi képességeink, tapasztalataink, álmaink és ambícióink örökké be lesznek zárva nemi szerveink alakjába?” Talán már nem kéne tovább mesterségesen gerjeszteni a nemek harcát. Nem lenne már itt az ideje végre, hogy a különbözőség helyett a hasonlóságra helyeznénk a hangsúlyt? Mert nem marslakók, hanem EMBEREK vagyunk!
[1] A sztereotípia görög eredetű szó. Jelentése „tömör nyomat”. A sztereotípia fogalom bevezetőjének Walter Lippmannt kell tekinteni, aki már az 1920-as években hangsúlyozta, hogy vannak olyan érzelemmel színezett általános előfeltevéseink, amelyek megelőzik, irányítják, és megszűrik az információkat. (Elek Balázs: sztereotípiák szerepe a bizonyítási eljárásban). A sztereotípia felszínesen általánosító vélemények összessége.
[2] Azaz: biológiai nem = nő, férfi; társadalmi nem = nőies/férfias viselkedés illetve szerep
[3] Haas Anna: „A feleséged vagyok, nem a cseléded” című könyvben a változó női szerepeket így fogalmazza meg:
„A nők kötelezettségeiről valahogy nem esett szó az emancipáció során, így ami régen női munka volt, maradt is az. És akkor még nem beszéltünk az új elvárásokról a nőkkel szemben, vagyis hogy az ideális feleség egy Macskanő, aki napközben multicéget irányít, este a Gundelban ad leckét a séfnek, gyermekeit a legmodernebb pszichológiai útmutatások szerint buddhai türelemmel neveli, és hétvégenként férjével együtt megy raftingolni, hegyikerékpározni. Emellett természetesen egy thai konzumnő és egy japán gésa ötvözetét megszégyenítő repertoárral kényezteti férjét.
Ha ez valakinek sikerül, gratulálok, de megkérdem: jó ez neki? Mit kap cserébe? Brad Pittet, amint az előző este édes kettesben látott modern balettelőadás intellektuális elemeit boncolgatja hőn szeretett anyósának, miközben mosogat? Kétlem.”
Megosztás:
Írta: rókatorta, augusztus 07, 2011
-
- +2
-
-
Írta: Vika, augusztus 07, 2011
És nem, sosem fogom cikinek érezni, hogy jól vezetek és a térkép betájolása nélkül is odatalálok mindenhová. Nem fogom cikinek érezni, hogy nem szoktam sírni (pedig ez ugye szinte elvárás egy nőtől), és felháborítónak tartom, hogy sokak szerint mivel véletlenül XX kromoszómapárral sikerült születnem, ezért életem egyetlen célja a gyerekszülés, illetve a potenciális apajelöltek felkutatása és becserkészése lehet. Mintha ez a felfogás egy kicsit kevésre tartaná a nőket (ugyanígy a férfiakat, akiket a nagyon okos evolúciós pszichológusok és biológusok agyatlan faroknak - már elnézést - tartanak, akik számára kizárólag az jelenik meg életcélként, hogy minél több nőt teherbe ejtsenek, és minél több vadállatot levadásszanak...).
-
- +4
-
-
Írta: orlando, augusztus 07, 2011
nagyon pontos megfogalmazás ez, tetszik.
Vika, a térképpel kapcsban eszembe jutott egy vicces sztori. Egy barátnőm a Zrínyin végzett (nemzetvédelmi egyetem), volt térképészeti kurzusuk is. Amikor a tanultakat a terepgyakorlaton kellett alkalmazni, a barátnőm volt az egyetlen (kb 20 fiú mellett), aki a kiindulási ponton elkezdte forgatni a térképet, és használni hozzá a tájolót. Jött is a gúnyos beszólás, hogy "na, a csajoknak forgatni kell a térképet, hogy lássák, merre megyünk". Mire a tanár felvilágosította a srácokat, hogy ezt így kell csinálni, és ha nem óhajtanak eltévedni, kövessék a lány példáját.
-
- +3
-
-
Írta: orlando, augusztus 07, 2011
Ahol tudom, a saját életemben igyekszem felvállalni az ebből eredő konfliktusokat. Valaha arra neveltek (nem a szüleim, a társadalom - főképp az iskola, meg a jóindulatú ismerősök), hogy pl. az utcai beszólásokat "figyelmen kívül kell hagyni", mert "okos enged", blablabla. Nem egy olyan eset volt, amikor én mentem haza rosszkedvűen, letörve, vagy megalázva, mert egy bunkó férfi(csapat) épp elemében érezte magát, és minősíthetetlen stílusban nyomatta nekem a frusztrációját (a "demegbasználak"-típusú beszólásokra gondolok). Igazságtalannak és veszélyesnek tartom a némán tűrésre való nevelést. Ma már nem hagyom szó nélkül az ilyesmit, sőt, ha olyan a szitu, ordítok.
(Itt Angliában a rendőrt is rá lehet hívni az illetőre. Más kérdés, hogy talán össz kétszer fordult elő, hogy itt beszóltak nekem.)
-
- +5
-
-
Írta: rókatorta, augusztus 08, 2011
-
- +0
-
-
Írta: rd.8495, augusztus 08, 2011
Viszont kifejezetten népszerűnek szánt, szenzációhajhász elemeket tartalmazó, felszínes, önismétlő, és elég szűk kereteket feszeget csak. Kissé zagyvának is tűnik, a tesztjei meg elég érthetetlenek.
Összességében egyáltalán nem értékelem a könyvet negatívan,sőt - hiszen a népszerű irodalom több emberhez eljut, ami jó de én magam jobban élvezem az igényesebb alkotásokat, és vannak ilyenek is.
A vaterán pl. fillérekért vettem meg Simone de Beauvoir : A második nem c. könyvét, amely közel fél évszázados, és száz egyéb más (pl. teljes kultúrtörténeti) elemzés mellett ezt a témakört is feszegeti, mégpedig sokkal szélesebb látókörrel és igényesebben.
Nekiálltam, hogy aláhúzom a kifejezetten aforizmának is megfelelő gondolatokat a könyvben - hát, mondhatom, jó sűrű lett. Olyanokat és úgy ír, hogy megáll az ember esze.
Nagyon éles látású filozófus.
Pl.: "A házasság társadalmi megbecsültsége s a férfi gazdasági előjogai ma még arra ösztönzik a nőket, hogy leghőbb törekvésük legyen: a férfiaknak tetszeni. Összességében a női nem még ma is a férfinem vazallusa. A ebből következően a nő ma még nem annak látja magát, aki, és nem eszerint választ, hanem aszerint, amilyennek a férfi látja őt."
"A nagy ember a tömegből válik ki, s azért lesz naggyá, mert a körülmények őt szolgálják; a nők tömege a történelem peremén él, s az ő számukra a körülmények mindig gátként jelentkeznek, sohasem ugródeszkaként."
Aki filozófikus igénnyel megírt feminista könyvre vágyik (én inkább ilyeneket kedvelek, semmint a népszerű kategóriás műveket)akkor ajánlom még Annemarie Pieper : Van-e feminista etika? c. könyvét.
Idézet ebből: "Számomra éppenséggel az a megdöbbentő a nők gondolkodási képességének évezredes diffamálásában, hogy nem a hétköznapi, utcán szaladgáló férfiak, vagyis a common sense képviselői voltak azok, akik elvitatták a női nemtől az intellektuális dolgokba való beleszólás jogát, hanem éppen a filozófusok tették ezt, tehát éppen azok, akiknek leginkább kellett volna tisztában lenniük a valós helyzettel."
Amit még nem olvastam, de feltétlenül szeretném, az a "Búcsúcsók Csipkerózsikának" c. könyv, látatlanban ezt is a népszerű irodalom kategóriába sorolnám, de pl. Sándor Klára mint a legjobb összefoglalót ajánlja, amiért van hozzá előzetes bizodalmam.
-
- +2
-
-
Írta: Bubu75, augusztus 08, 2011
Talán attól lesz egy könyv hitelesebb, hogy hemzseg a mindenféle tudományos nevektől? Valószínű Wood is megtudta volna csinálni ilyenre is a könyvet, csak akkor nem érte volna el a célját vele szerintem.
-
- +0
-
-
Írta: Rita, augusztus 08, 2011
Kolbenschlag is nagyon alapos munka, de az előbbinél általánosabb és közérthetőbb. Sándor Klára nyomán elolvastam, és csak jót tudok róla mondani. Már el is kezdtem írni róla egy ismertetőt. Csak olyan sok mindenről ír, hogy az első fejezetekről írtam, és mér így is túl hosszú a cikk
-
- +0
-
-
Írta: orlando, augusztus 08, 2011
konkrétan, amikor valaki csak jön mellettem az utcán, és nem erőszakosan, de nyomulósan beszól (itt is van rá példa: wow, you are beautiful, you are so hot, stb., ejj, az undor fog el, ahogy írom...) szóval akkor kb annyit/olyasmit mondok, hogy 'leave me alone', 'hagyj békén', 'go away', stb. ezt határozottan, hangosan. mivel ezeket a bunkóságokat általában elég halkan mondják, meg szoktak lepődni, hogy hangosan szólok vissza. ez már ált. elég ahhoz, hogy lekopjanak, vagy visszavegyenek magukból (és esetleg egy-két ember felfigyeljen a szitura, ami bizonyos esetekben komoly helyzeti előny).
ha csoportban/agresszívan szólogatnak be, és nem csak 1-2 szót, ill. olyan helyen, ahonnan nem lehet könnyen-gyorsan pár lépéssel odébbmenni, akkor szembefordulok, és kieresztem a hangomat. (mire nem jó a színházi gyakorlat, hehe.) pl. azt kiabálom, hogy 'ne alázz meg', 'don't hurt me', 'ne bánts engem', stb. ez nem feltétlenül tartja vissza az idiótákat sajna, viszont kellőképp offenzív ahhoz, hogy egy rövid időre elhallgassanak, és megint csak: felkelti mások figyelmét.
nemtom ez mennyire hangzik amazonosan, nekem ált. összejön, és működik. szerencsére nagyon ritkán van részem ilyesmiben (itt még kevésbé, mint Bp-en).
klassz lenne, ha oktatnák a kölyköket a suliban arra, hogy mit lehet csinálni hasonló esetekben... mert szó nélkül hagyni sztem nem szabad.
-
- +1
-
-
Írta: rókatorta, augusztus 08, 2011
-
- +0
-
-
Írta: rd.8495, augusztus 10, 2011
Wood munkájából az tetszett, hogy "a férfi olyan, mint egy egybeépített kombó zenegép, ahol a szaporodás, élvezet és kiválasztás szerve ugyanaz, míg a nő egy HIFI-torony, ahol e három célt három különálló szerv látja el
)) És többször hangsúlyozza, hogy a nő nemi élvezetére a mai és a közelmúlt párezer évében dívó emberi szexuális kultúra a férfiével szemben egyáltalán nem tulajdonít fontosságot és nem fektet hangsúlyt - jóllehet épp a női csikló az az egyetlen emberi szerv, aminek öncélúan csakis a nemi örömszerzés a funkciója
-
- +0
-
-
Írta: saláta, szeptember 29, 2011
jobb helyet nem találtam, ezért ide írom. kíváncsi vagyok a véleményetekre. Nem tudok mit kezdeni azzal a jelenséggel, hogy a pasim egyéni szinten a feminista elveknek megfelelően gondolkodik, össztársadalmi szinten viszont tagad egy csomó nyilvánvaló jelenséget.
Hogy konkrét legyek:
- ok azzal, hogy ő (is) otthon maradjon a jövőbeli gyerekekkel. neki ok lenne az is, ha én viritanám a lóvét és ő lenne háztartásbeli.
- természetesnek tartja a 50-50% házimunkát és így is tesz
- mivel ő nem ingázik én igen, most többet is vállal a háztartásból, gyakorlatilag csak ő főz a hét során
- elítéli az ismerősei körében azokat, akik prostituáltakhoz járnak
Ellenben:
- nem ok a kötelező apás gyessel
- szerinte alig létezik munkahelyi diszkrimináció, a nők bármik lehetnek, amik akarnak és kételkedik a fizetésösszehasonlító felmérések pontosságában
- nem ok a női kvótával sehol
- alapvetően a vidám prostituált képe él benne, azt gondolja, hogy ez a "pálya" valódi "választás"
- a bántalmazó kapcsolatban élők esetén állandóan elhangzik "a nő választhatná azt is, hogy nem marad a bántalmazóval. miért sír az ilyen."
- nem ok a melegekkel, pontosabban a férfiakkal. két csókolózó nő képe ezzel szemben felvillanyozza.
Találkoztatok hasonlóval? Mit gondoltok erről?
Én furán élem meg a helyzetet, pláne azok után, hogy ő már olvast a Második nemet és Woolf Saját szoba c. művét.
-
- +0
-
-
Írta: palmoni, szeptember 29, 2011
Találkoztam én is hasonlóval, és gyakori, hogy valaki bizonyos dolgokban feministának tűnik (akár a gyakorlatban is, mint pl. házimunka), másban viszont nem. Szerintem fontos, hogy miben nem ért egyet a feminizmussal, és mi ennek az oka. Vannak súlyos dolgok, amikkel ha nem ért egyet, akkor azon el kell gondolkodni. Pl. a felsoroltak közül nekem súlyosnak tűnik ahogy a melegekről, prostituáltakról és a bántalmazottakról gondolkodik. Ezek oka lehet információhiány is. De ha valaki sokat tud az említett jelenségekről, akkor megint probléma van, és nagy kérdés, miért gondolja így.
Ha az említett műveket olvasta, akkor lehet, hogy azt gondolja, a múltban hátrányban voltak a nők, de mára ez már megoldódott (sokan gondolják így). A pesszimista feltételezésem pedig az, hogy valójában nem feminista, nem is szeretne egyenlőséget, egyszerűen csak nem akar eltartani, és így kényelmes neki...
-
- +1
-
-
Írta: saláta, szeptember 29, 2011
Szeretném árnyalni a képet. Remélem, a beszélgetés során én is előrébb jutok a megértésben.
A Második nem esetében két fő kifogása volt.
1.: a szerző egyes eseteken keresztül mutatott be általános jelenségeket. Ezeket a barátom úgy értelmezte, hogy Beauvoir ismert valakit, akit ilyen-olyan módon diszkrimináltak valamiért, és ezek után úgy állítja be azt, hogy ez általános jelenség.
2.: nem voltak számokkal, adatokkal alátámasztva az állítások, hiányzott a kutatási módszertan leírása. (A barátom szociológiát tanult az egyetemen.)
A bántalmazottakról: nem tudja elképzelni azt a helyzetet, hogy valaki annyira elvegye egy másik ember önbecsülését és önbizalmát, hogy az illető teljes mértékben a másiktól kezdjen függeni. Nem tudja elképzelni, hogy létezik ilyesfajta "kondicionálás" akár felnőtteknél akár gyerekeknél (miért káros a királylány kultusz, a kizárólagos férfi hősök a mesékben stb.)
Ezért az is elképzelhetetlen, hogy a mindenféle helyesnek beállított, elvárt viselkedést, beidegződést ne lehessen megváltoztatni. A ráció mindenek felett áll. Elég lenne belátni, hogy ez vagy az hülyeség. Ha ez megvan, onnan már könnyű cselekedni szerinte.
(Az, hogy szerintem ez egyáltalán nem így működik, már más kérdés. Pl. Én még 28 évesen is szar testvérnek érzem magam, amikor visszautasítom a testvérem egy-egy irreális kérését teljesen jogosan. Nehéz ezektől az engedelmes jókislány-jótestvér, kiszogáló, önmagát alárendelő mintától szabadulni, még akkor ha tudom, hogy ez nekem nagyon nem jó.)
A melegekről: tudja, hogy ahogy gondolkodik róluk és a gyerekvállalásukról, abban semmi racionális nincs. De ezzel ő okés, nem akarja ilyen szempontból kihívás elé állítani magát, a sztereotípiáit.
Egy beszélgetésünk volt a főnökömről és annak fiáról és férjéről. A főnököm akart a fiának sütőkészletet venni, mert sokszor utánozta az anyukát főzés közben. A férje viszont megtiltotta, mert úgy gondolta, hogy ettől a fia homoszexuális lesz. Ezen a felvetésen a barátom is felháborodott, kijelentette, hogy hülyeség. Mivel ő imád főzni, ezért megkérdeztem, abban az esetben mit tenne, ha a fia babát kérne ajándékba. A válaszába rögtön belekerült, hogy mit tenne abban az esetben, ha a fia homoszexuális lenne… Szóval ugyanaz pepitában mint a főnököm férjénél, csak nála a saját története miatt (tud és szeret főzni) máshol van a határ.
Azzal egyébként rendben lenne, hogy ő tartson el engem. Beszéltünk már róla korábban. Ezzel a verzióval én nem leszek soha okés. És a válaszomtól – ti. hogy szeretnék mindig anyagi biztonságot és függetlenséget - inkább rosszul érezte magát, úgy vélte, hogy nem bízom benne illetve abban, hogy örökké együtt maradunk.
-
- +0
-
-
Írta: harcikutya, szeptember 29, 2011
-
- +0
-
-
Írta: palmoni, szeptember 29, 2011
Persze egy bántalmazott nő is valamilyen szinten felelős azért, hogy lép-e, de vannak helyzetek, amikor ez szinte lehetetlen, mert a férfi fizikailag, anyagilag sakkban tartja. Máskor "csak" lelki oka van a maradásnak, de ez is elég erős tud lenni. Elsősorban annak lehet lerombolni az önbizalmát, akinek eleve kevés van, akit már a szüleit is bántottak, de ez sem mindig igaz. És senki sem felelős azért, ha gyerekkorában nem szerették úgy, ahogy egy gyerek ezt igényli!
Egyébként a pszichológusok egyetértenek abban, hogy az ember nem racionális, hanem racionalizáló lény. És azt hiszem, ezzel egy szociológusnak is tisztában kell lennie... Sőt, neki még inkább látnia kellene, milyen hatással van a társadalom az egyénre.
Elég gyakran éri támadás a feministákat vagy bármilyen rendszerkritikus gondolkodókat azzal kapcsolatban, hogy használnak-e adatokat, vagy hogy milyen forrásból és hogyan. Pedig ugyanezt meg lehet nézni a rendszerkonform kutatóknál is. A barátod érvelés ezzel kapcsolatban megint olyasmi, amivel sokszor találkoztam, és ami nagyon idegesítő tud lenni, főleg, ha tudjuk, hogy bármilyen eredményekből bármit ki lehet hozni. Ráadásul az is nyilvánvaló, hogy az elnyomott csoportok (ebben az esetben a nők)véleménye a legtöbb esetben sokkal kevésbé tud megjelenni, mint a véleményformáló csoportoké. Így eleve rosszul hangzik az, hogy valami "nincs jól alátámasztva", vagy "általánosítás néhány eset alapján". Hogyan támasztanánk alá jól olyan dolgokat, amiknek a vizsgálatára nincsenek olyan jól és régóta működő sémák, mint a patriarchális rendszert igazoló témákéra? Hogyan vizsgálnánk megfelelően pl. a nemi erőszak gyakoriságát, ha a legtöbb eset ki sem derül, mert az áldozatokat megbélyegzik? A barátodnak ajánlom ezzel kapcsolatban A hallgatás spirálja című könyvet.
Bocs, hogy nem vagyok túl megértő, de támadásnak érzem, amit képvisel, és nem okénak.
-
- +0
-
-
Írta: manókomment, szeptember 29, 2011
de itt nem ideológiai vitáról van szó szerintem, hanem empátiáról. a homofóbia nem ideológia, hanem sima empátiás defekt. mondom, szerintem. biztosan ki lehet racionalizálni minden szarságot + annak komplett cáfolatát is, jó esetben megtanulja ezt valaki (akár egyetemen, akár másutt) de ez nem adhat alapot arra, hogy folyton azt támasszuk alá, miért alábbvalók minálunk azok, akik máshová szeretik dugni (márelnézést) a faszuk, vagy hogy az ilyen ismerősünk/rokonunk/gyerekünk miért sérült, beteg, kakis. ez dedó.
a racionalizálás önmagában fityfiritty, és ha ezt valaki nem vágja, az kibaszottul veszélyes.
-
- +0
-
-
Írta: Rita, szeptember 29, 2011
viszont könyvet nem - ugyanakkor nyitott szokott lenni, ha elmagyarázok valamit - úgy látszik, a jóindulatú emberekben is számos tévképzet él a bántalmazott nőkről és a prostitúcióról. Ilyenkor csak azt nem merem elképzelni, hogy egy rosszindulatú ember mit gondol...
-
- +0
-
-
Írta: Angyalhaj, szeptember 30, 2011
Pálmónival értek egyet. Minden pozitívum amit leírtál sztem valójában azért van, mert ő saját magáról szeretne kialakítani egy képet, az "én jó ember vagyok" képet. Aztán meg kibújik a szög a zsákból. Én azt figyeltem meg, hogy a férfiaknak nagyon fontos, hogy mások mit gondolnak róluk. De a véleményemben persze benne van az eddigi saját tapasztalatom, netán elfogult is vagyok, VISZONT valami nem okés. Felírtad ide, tehát téged is zavar.
Az utolsó mondatod pedig ("Azzal egyébként rendben lenne, hogy ő tartson el engem. Beszéltünk már róla korábban. Ezzel a verzióval én nem leszek soha okés. És a válaszomtól – ti. hogy szeretnék mindig anyagi biztonságot és függetlenséget - inkább rosszul érezte magát, úgy vélte, hogy nem bízom benne illetve abban, hogy örökké együtt maradunk.")BENNEM, hangsúlyozom, BENNEM (az elszenvedett sérülések miatt), menekülési reflexet váltana ki.
-
- +0
-
-
Írta: rd.8495, szeptember 30, 2011
A férfiak ösztönösen úgy érzik, hogy a feminizmus az előjogaikat nyírbálja (ami igaz is), és ez nekik hátrányos (ami viszont nem igaz).
Ezért minimum a "nem érdekel ez a téma" struccpolitikát folytatják.
Ha a kettőtök kapcsolatában ő hajlandó megosztani a terheket, az már nem általános és ezért pozitív, és ez esetben szerintem nem akkora probléma, ha nem lát át pl. a prostitúció szitáján - azon még sok nő sem lát át, és a nőtársait kurvázza miatta.
Szerintem nincs olyan vészes gond a pároddal - a félig teli pohárban az optimista a vizet látja, s nem a hiányt.
És az sem kizárt, hogy idővel a társadalmi szintű feminizmusa is kialakul. De emiatt szerintem baszogatni nem kell, jobb ha maga jön rá lassacskán.
-
- +1
-
-
Írta: dudette, szeptember 30, 2011
(Mondjuk azt, hogy "két csókolózó nő képe ezzel szemben felvillanyozza", és hogy ezt még veled közli is, inkább nem kommentálom...)
Elnézést, ha durvának tűnik a hangnem, csak mostanában sok minden dühít, szerintem joggal.
-
- +0
-
-
Írta: Angyalhaj, október 01, 2011
-
- +0
-
-
Írta: dudette, október 01, 2011
-
- +0
-
-
Írta: Angyalhaj, október 01, 2011
-
- +0
-
-
Írta: Bubu75, október 01, 2011
Mónival mindenben teljesen egyet értek! Ha valaki érzelmileg mély ponton van, akkor nem lehet racionálisan közelíteni hozzá, és fordítva, mert egyszerűen nem egy nyelvet beszélnek.
-
- +0
-
-
Írta: orlando, október 01, 2011
nekem eddig az a tapasztalatom, hogy idővel szinte az összes tudatos feminista nő konfrontálódik valamelyest a partnerével (és akár a barátaival, a munkatársaival) bizonyos témák kapcsán - ez együtt jár a jelenlegi társadalmi berendezkedés megkérdőjelezésével. viszont számomra az, amit leírtál, csak részben függ össze ezzel - inkább az empátia hiánya és a túlzott racionalizálás az, ami problémás, az meg már majdnem részletkérdés, hogy ez a feminizmuson keresztül válik láthatóvá.
azt írod, "a pasim egyéni szinten a feminista elveknek megfelelően gondolkodik, össztársadalmi szinten viszont tagad egy csomó nyilvánvaló jelenséget" - viszont ez a kettő személyes élményeken keresztül is összefonódik. (pl: ha szerinte munkahelyi diszkrimináció nem létezik, akkor hogyan viselkedne, ha egy kevésbé kvalitált férfi kollégádat léptetnék elő helyetted?)
vagyis (számomra) itt nem csak az elvek és célok közötti összhangról van szó, hanem a személyes érzelmi és fizikai biztonságról is, hiszen egy kapcsolatban joggal várunk el támogatást és empátiát.
ahogyan a prostitúcióról, a bántalmazottakról és melegekről vélekedik, szerintem is nagy probléma (bár tényleg általános sajna)... ha lehet, oszd meg vele a dolgot, és mondd el neki, mi az, ami zavaró/bántó számodra az ő hozzáállásában.
-
- +0
-
-
Írta: Admin Bogi - Vasszűz, április 25, 2012
http://index.hu/tudomany/2012/...obilozunk/
-
- +0
-
-
Írta: rókatorta, április 25, 2012
De ez persze csak akkor kerül elő, ha a hagyományos nemi szerepek igazolásáról van szó, egyébként a teremtés koronáinak számítunk.
-
- +0
-
-
Írta: Melanie, április 25, 2012
A kutatás azt bizonyítja, hogy a nők több energiát fektetnek a kapcsolatokba. (Ezt megmutatják az eredmények.) Hogy ennek pont az evolúció az oka, az csak „rá van húzva”. Ezt ezer meg egy dolog magyarázhatja. Lehet, hogy benne van az evolúció, de ugyanúgy a neveltetés, a kultúra meg még ezer más tényező.
Bár nem egészen ilyen eset, de az egyik tanárom egy nagyon jó történetet hozott ezekre a ferdítésekre:
A kutató be akarja bizonyítani, hogy összefüggés van a lábméret és a szellemi képességek között. A kutatásából kijön, hogy a nagyobb lábú emberek okosabbak. Barátunk örömtáncot lejt, mert ebből azonnal kikövetkezteti, hogy a férfiak okosabbak, hiszen nekik általában nagyobb a lábuk. Csak arról feledkezik meg, hogy a kis lábmérettel rendelkező csoport jelentős részét gyerekek alkották, akik érthető módon nem tudtak megoldani egyes feladatokat.
Ebben a kutatásban arról feledkeztek meg, hogy az ember viselkedését ideális esetben nem csak az ösztönei, hanem mondjuk a neveltetése is befolyásolja.
Nagyjából ezért vagyok rosszul az ilyen "felfedezések" jelentős részétől.
-
- +1
-
-
Írta: Admin Bogi - Vasszűz, április 27, 2012
. De azért az igazi gyöngyszem:
http://www.babaszoba.hu/articl...0326212627
"Én is beleestem abba a hibába, amibe szerintem minden nő. Észre se vettem a férjemet. Daráltam a napokat egymás után, szoptatás, pelenkacsere, játszótér, gyors ebéd, altatás, házimunka, séta, hiszti, büfi... az se tűnt fel, hogy mikor lépett be az ajtón a párom. Szerencsém van, hiszen Viktor nem esett kispapa-depresszióba, nem durcáskodott, hogy vele miért nem foglalkozom, csak némán várt, hogy mikor ülök oda mellé, és kérdezem, hogy vele mi történt. "
Nahát, megható, milyen jóságos!
-
- +0
-
-
Írta: Cynthia, április 27, 2012
"a férfi hormonjai viszont nem állnak le. Mit csináljon? (ez nem szarkasztikus kérdés, komolyan kérdezem)"
túl alpári lenne emlékeztetni, hogy ott a jobb keze is?
-
- +0
-
-
Egy nemrég meghalt tolókocsis nő ismerősöm szavai járnak az eszembe. "Amelyik kézzel üt, azzal ne simogasson." Mégis ő egész életében arra volt büszke, hogy így is kellett a férfiaknak. Holott a férfiak őt verték, kínozták bántalmazták.
Ő csak sérült emberként megbecsülésre vágyott, és hasznos tagja akart lenni a társadalomnak. Meg akart felelni a nőktől elvárt szerepeknek, amely a nő hasznosságát, értékét, megbecsülését a vele élő férfiaktól teszi függővé. Az adott neki némi kis tartást a faluban, hogy asszony volt és dolgozott. De így sem kapta meg a megbecsülését. Lett három gyereke akiket a férjeinek azért szült, hogy megfeleljen a női szerepnek. Egyedül, sötétben súlyos betegen élt több évet a halála előtt. Senki sem törődött vele. A gyerekei sem, mert az anya tekintélye abszolút 0 volt a szemükbe. Nem becsülték meg, mert azt tanulták a társadalomban hogy a nő nem érték. Hát még egy nem piacképes sérült nő. Egész élete egy kínszenvedés volt. Az ő tragédiája és sok sérült nő tragédiája, hogy ezek a nőktől elvárt nemi szerepek (szépek legyenek, tökéletes szeretők, jó háziasszonyok, mintaanyák, szolgálják ki a férfiakat, és közben pénzt is keressenek) a számukra sokkal nehezebb teljesíthetőek. És nekik lényegesen nagyobb erőfeszítést szenvedést okoz fizikálisan és mentálisan is, ha meg akarnak neki felelni ezeknek a tőlük is elvárt nemi szerepeknek. Érdemes ugyanakkor szemügyre venni egy sérült férfi helyzetét. Ő egy másik férfihez van viszonyítva és ő mint férfi az egészséges nőknél magasabb rangúnak számít a társadalomban. Tőle, mint sérült férfitől nem is várják el annyira, hogy megfeleljen a férfi szerepeknek. Sokkal nagyobb együttérzést és törődést kap a társadalomtól mint a sérült nők. Ezért van sokszor, hogy a sérült férfiak mellett gyakran egy egész kiszolgáló női személyzet van, míg a sérült nők mellett gyakran senki. Vagy, hogy a sérült nők családon belüli bántalmazása szinte soha meg sincs említve. Pedig a családon belüli bántalmazásokat a sérült nők 60%-a szenvedi el. Viszont hatalmas felháborodás van, ha egy sérült férfit az utcán bántalmaznak.