Egy újabb nézőpont: feminizmus és nemzeti érzelmek
Módosítás dátuma: 2011. április 26. kedd, 17:59 Írta: Vass-Csepregi Nyuszi 2011. április 26. kedd, 09:20
Kislánykorom óta nemzeti érzelmű vagyok (főleg hogy Erdélyből vagyok), a magyar hősi erények gyakorlása (bátorság, hazaszeretet, állhatatosság, lojalitás, igazságszeretet és igazságosság) az egyik életfeladatom, amit, külön kiemelem: szabadon választottam, mindennemű nyomás nélkül, mert ezt érzem magamra nézve jónak. A stabil értékrendem így alakult ki, és ez egy biztos támasz nekem ebben a kaotikus világban, és, igen, ezt az értékrendet nem kell kikössem a bolt elé, mert jó kutyaként megvár engem, akárhol vagyok. Igen, szeretem ezt az értékrendet és szabadon választottam, hogy ilyen leszek: bátor, igazságos, lojális individuum, aki magyarságára és hazájára büszke, és akinek szívében mélyen gyökeret vert a nemzeti öntudat és hazaszeretet, meg az otthonról (Erdély Hazából) kapott értékek.
De ott van az érem másik oldala hogy a hagyományok ellenére következetes női egyenjogúsághívő vagyok. Amiért is sokan nem értenek meg.
Elkeseredve tapasztalom, hogy főleg velem azonos politikai nézeteket valló társaim nagy része mereven beállt abba a meglehetősen korlátolt és szűklátókörű felfogásba, hogy a feminizmus nem más, mint hogy mi nők átmegyünk diktátorba, és mostantól fogva minden munkát a férfi toljon, mi meg bedőlünk a fotelbe elegánsan és kommandírozzuk a társunkat hogy: "Pali, menj már kenyeret venni, pucold már ki a nyuszó ketrecét, porszívózz mán a kisszobában, az ég áldjon meg," és a másik klasszikus: "én dolgozom bakker, nem érek rá törődni ezzel, a gyereket meg nevelje a bébiszitter, ezért fizetem nem?"......Kolosszális tévedés.
A női egyenjogúságról téves képük van sokaknak. És az az igazság, hogy nem is nagyon igyekeznek itt Magyarországon eloszlatni a tévhiteket. Pedig az egyenjogúság--még a nevében is benne van--, egyenlő jogokról és kötelezettségekről szól. Kölcsönösen egymásra vagyunk utalva a párkapcsolaton belül, tehát mindkettőnk érdeke, hogy kölcsönösen segítsük egymást. És attól működőképes egy párkapcsolat, hogy mindketten beleadunk apait-anyait; és nem csak az egyik fél (többnyire a nő) köpi ki szívét-lelkét, míg a másik csak lefölözi szimplán ennek hasznát. Ahol a kötelességek és jogok nem egyenlő arányban oszlanak meg, az nézeteim szerint nem párkapcsolat, hanem rabszolgaság, és nem tartom működőképesnek. Ha szeretjük egymást valakivel, alapvető dolog, hogy arra törekszünk: mindkettőnknek jó legyen, ne csak az egyiknek.
Persze több ága-bogara is van ennek a kérdésnek, amit most körbejárnék óvatosan.
Munkavállalás: Hajdú-Bihari parasztbácsi kifakad (A szerk megj.: ezt a cikket olvasónk linkelte, és részemről ez adta a szerzőnek feltett kérdés apropóját!), hogy milyen jó volt a régi világban, mikor apuka hazatért a melóból, anyuka várta finom ebéddel, tiszta ruhával és a gyerekeket hajnalban nem kellett bevágni a bölcsibe-oviba, vagy éppen rábízni valakire. Igen ám, de gondolkozzunk reálisan: a XX. század eleje óta, a modern gazdasági rendszerek (legyen az kapitalizmus vagy szocializmus) kialakulásának és megszilárdulásának köszönhetően a helyzet a nőktől is megköveteli, hogy munkába álljanak. És nem jobb az ha a munka mezején ott vannak a férfiak és a nők is, egyenrangú társakként? És ha megbecsülitek, tisztelitek egymást, és egymás segedelmére vagytok, nemde jobban haladtok? Ugyanúgy a háztartásban is: nem fogjuk a férfiakat kevésbé tisztelni azért, mert segítenek főzni-mosni takarítani. Mi több: én meg sokan mások JOBBAN megbecsüljük így társainkat.
Jogok és kötelességek: Meglehetősen vallásos, feudális és patriarchális, igencsak tekintélyelvű családba születtem, ahol a férfiaké volt az utolsó szó. De könyörgöm, amikor arról tanulunk, hogy a Magyarok Istene saját képmására teremtette a férfit meg a nőt, át kéne gondolni, hogy a nőt is ugyanúgy a saját képmására teremtette és ha már embernek születtünk, akkor mindannyiunknak joga van emberi méltósághoz, valamint a szabadsághoz, hogy eldönthessük - főleg ha már nők vagyunk: "Mi leszek ha nagy leszek, jogom van a saját nézőpontomhoz, ha önállóan akarom tolni az életemet, ahhoz, én ilyen vagyok és nem akarok más lenni" és ehhez hasonlók.
Mérhetetlenül ostoba és számomra elfogadhatatlan az a gondolkodás hogy: "lányok kezébe csak fakanál és f*** való, asszonynak kuss legyen a neve, csak akkor szóljon, ha kérdezik, egy nő legyen szép és engedelmes, tűrjön mindent el"----de könyörgöm, emberek: az ősmagyar értékrend szerint hogy legyek bátor, öntudatos, harcos és kitartó, ha női mivoltom miatt mindezekkel ellentétes elvárásokkal megfosztanak attól, hogy eme nemes erényeket a való életemben gyakoroljam??? És emberi öntudattal rendelkező személyt, akit Isten a saját képmására teremtett, hogy lehet az öntudattal nem rendelkező állat-robot szinten tartani?? És még elvárni tőle, hogy így jól érezze magát??? Nem tagadom: nem csak a pillanatnak élő, érdektelen plázacicákat, hanem diplomás nőket is látom, hogy ezt a rendet fenntartják, helyeslik és kiszolgálják; míg én és sokan mások megfulladunk ebben.
Ha már a Magyarok Istene, akiben rendíthetetlenül hiszek gyerekkorom óta, megáldott olyan ajándékokkal, mint a gondolkodás képessége, érzelmek egész skálája, valamint a jó és rossz közötti különbségtétel ajándéka, és e mellé még székelynek születtem, miért ne használjam ki úgy ezeket a képességeket, mint a várvédő Zrínyi Miklós dédunokája, a Szigeti Veszedelem írója, hogy kardommal és tollammal szolgálok, mint az igaz hazafiak? Mert egy látszatra gyenge nőnek is lehetnek olyan képességei, mint egy férfinak - de hogy bontakoztassuk ki, ha esélyt sem adnak rá??? Attól még a fakanalat is meg tudom ugyanúgy fogni, mint a másfélkezes kardot vagy lándzsát, esetleg pisztolyt, meg a tollat, mikor éppen irkálok. Mi van, ha engem jobban érdekel a harc, mint a plázázás? - attól még, ha egyszer rászánom magam, ugyanolyan jó anyja lehetek majd eljövendő gyermekeimnek. És ha nem tűröm az igazságtalanságot és felemelem hangom, esetleg az asztalra csapok, mert másként már nem lehet szót érteni néhány fafejűvel, az nem egy gyenge nő "jó dolgában elkövetett gyerekes hisztije" - hanem valami tényleg nincs rendjén és jogom van sérelmezni.
Ajánlom mindenkinek, hogy tüzetesen olvassa el Gárdonyi Géza legsikerültebb regényét, az Egri Csillagokat - már nem iskolásgyerekként, hanem felnőtt fejjel. Az én eszményképem Cecey Éva, aki ideális társa Bornemissza Gergőnek, és emellett öntudatos, karakán,hazáját is híven szolgáló igazi magyar nő. És azt is érdemes megfigyelni, hogy Gergő igenis egyenrangú félként kezeli. Hát nem lenne jobb így élni???
Megosztás:

Írta: szciklon, április 26, 2011
Írta: Vika, április 26, 2011
A történelmi párhuzamok nagyon tetszenek benne, és ezeknek beidézése azért különösen szimpatikus a számomra, mert tudvalevő, hogy a honfoglaló magyarok asszonyai maguk is kiválóan lovagoltak, íjászkodtak és akár közelharcban is bevethetőek voltak. Erről a "régi szép világ" felemlegetői MINDIG megfeledkeznek. A középkori nők egyáltalán nem voltak olyan gyenge virágszálak, mint amilyennek az abszuolút monarchiák korában a polgárság és a nemesség nőit láttatni próbálták...
Egyszer egy fórumon megemlítettem, hogy a középkori és kora újkori nők nemcsak, hogy feleségként, anyaként és a háztartás vezetőjeként állták meg a helyüket, de a férfiak mellett ugyanolyan keményen dolgoztak a mezőn és a bányában, mint maguk a férfiak. Középkori eredetű volt az a szokás is, hogy a "gyenge és finom" nőket fogták be az eke elé szántáskor, ha megdöglött az ökör. A bányákban is a "gyenge" nők tolták a többszáz kilós csilléket a felszínre, mikor a lovakat elvitték a háborúba katonalónak. Sőt: mikor a sokszor többszázezres hadseregek elindultak a Szetföldre egy-egy király vagy pápa tébolyult agymenése következtében, és szinte az össze harcképes férfit elvitték, akkor bizony a nők végezték el az ÖSSZES létező munkát úgy a földeken, mint a bányákban, mind máshol. Erről a tényről szintén megfeledkeznek a "régi szép idők" előcitálói.
Flandriában, Angliában és Észak-Itáliában a középkori manufaktúra-ipar kifejlődése, és az ezen a területen elért hatalmas társadalmi és gazdasági fejlődés szinte kizárólag nők érdeme volt, minthogy a fonó- és szövőműhelyekben 95%-ban nők dolgoztak, napi akár 14-16 órát is. Ezek történelmi tények, nem kitaláció.
És hogyan reagáltak ezekre a "régi szép idők" felemlegetői? Idézem: "Ostoba vagy, aki ostobaságokat állít. A nők soha nem dolgoztak, amióta csak világ a világ. Méghogy a nők a bányákban dolgoztak, meg a mezőkön? Jobb lenne, ha inkább befognád a szádat, ha csak ilyen képtelenségeket tudsz mondani."
Tanulság: a férfiak és nők egyenlő munkavégzése történelmi alapokon nyugszik, és sokkal nagyobb hagyománya van, mint az ún. "régi szép időkben" elterjedt rendszernek, ami azonban KIZÁRÓLAG a polgárság és a nemesség nőit érintette. A parasztasszonyok - a teljes női lakosság több, mint 90%-a (!) MINDIG IS DOLGOZOTT, pont, mint a férje. A szegényparaszti társadalomban nem létezett olyan, hogy valaki egész nap csak főzőcskézik, meg gyereket nevel főállásban. A gazdaság sosem nélkülözhette a női munkaerőt, és ma sem nélkülözheti. Ezt mindenkinek be kellene látnia, aki legalább érettségizett történelemből, és van egy kevés gógyija.
Miért van akkor mégis az, hogy megpróbálják elmagyarázni nekünk, hogy a nőnek egyetlen feladata van: hogy kiszolgálja a férjét?
Írta: Tannhauser, április 26, 2011
Tudnám még sorolni az elfeledett tetteket, de csak megkeseredem tőle. Attól, hogy mennyire nincsenek megbecsülve az igazi hősök.
Írta: Bubu75, április 26, 2011
Bocsi,de ez a hajdúsági cikk most nagyon felhúzott!!!
Most olvastam egy írást Müller Pétertől, nagyon tetszett. Azt írta, hogy a történelmünk, férfiak történelme.Nemzetek tűntek el, emberek millióit irtották ki, a világot válságba sodorták. Erre büszkék a férfiak?! Müller Péter így fogalmaz: "Csak a huszadik és huszonegyedik században, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy a férfiuralom csődbe vitte a világot, sőt, katasztrófába, csak most kezdenek lassan-lassan változni a dolgok, s kezdik fölfedezni: lehet, hogy a nő is Ember." (a cikk linkje: http://www.life.hu/sztarszerzo...er-ti.html)
Írta: Vika, április 26, 2011
Számomra akkora csalódás volt ez Müller Péterben és az újságban is, hogy azóta nem olvasom a Nők Lapját (oké, azért korábban sem tetszett, hogy az igen ostoba és nőgyalázó cikkek sorát jegyző Oravecz Éva Csilla is állandó szerzőjük). Furcsán áll Müller Péter a nőkhöz: amíg kussban vannak, és nem kívánnak kitörni a férj alárendeltjének szerepköréből, jó feleségként, anyaként, satöbbiként viselkednek, addig az egekig magasztalja őket, mihelyst azonban kilépnek az általa eszményinek tartott körből, és mondjuk egyetemi professzorok vagy vállalatigazgatók lesznek, máris megfosztja őket "nőiességüktől", és pocskondiázza őket.
Írta: Bubu75, április 26, 2011
Az igazság az, hogy abszolút nem ismerem Müller Pétert, még egy könyvét sem olvastam. Csak ezt az egy cikket olvastam tőle. Amit írtál azt nem olvastam, de nagyon sajnálatos!!! Azt hiszem nagyon sok férfi van így: először szimpatikus neki egy feminista nő (végre egy határozott nő, aki tudja mit akar), de utána, ha esetleg rá jön, hogy ez mivel jár, akkor hirtelen már mégsem olyan vonzó az a nő.
Valamit jól írt azért a Müller Péter: hogy a férfiak nagy ívben sz...nak a nők problémáira, oké finomabban fogalmazott.
És ez nagyon igaz, még a fejlettebb férfiakra is, ez nem az ő problémájuk...
Írta: dudette, május 08, 2011
http://www.ted.com/talks/lang/hun/kavita_ramdas_radical_women_embracing_tradition.html
Legalábbis elég meggyőzően érvel a cikk által is kibontotthoz hasonló bináris oppozíciók (pl. feminizmus - nemzeti érzelmek) árnyaltabb szemlélete, szükséges dekonstrukciója mellett.
Írta: violazoli, május 10, 2012
Sokat írhatnék még, de bemutatkozásnak ennyi azt hiszem elég. Ha kíváncsiak vagytok bővebben a nézeteimre, szívesen adok linkeket az írásaimra, vagy vegyétek fel velem e-mailban a kapcsolatot. Még csak annyit, hogy tervezem egy saját honlap létrehozását, természetesen feminista hangvétellel, s engedélyeteket kérem, hogy oda átvegyem a lapotokon található feminista idézetgyűjteményt, ami nekem nagyon tetszik, s minden gondolatával mélyen egyetértek!
Köszönettel: Zoli




