Egyenlő jogok, ökofeminizmus, környezetvédelem
Módosítás dátuma: 2011. március 01. kedd, 14:16 Írta: Pál Móni 2011. március 01. kedd, 13:51
A febr. 8-i Népszabadságban megjelent egy cikk arról, hogy a kormány piacosítaná a bölcsődéket. A cikkben megszólal Nagy Beáta, a Corvinus Egyetem Társadalmi Nem-és Kultúrakutató Központjának igazgatója. Kiemeli többek között, hogy bizonyítottan jót tesz az ország GDP-jének és versenyképességének, ha a két nem egyenlő(bb), és több nő dolgozik, illetve vállal szerepet a közéletben. Természetesen én is fontosnak tartom, hogy a nők anyagilag függetlenek legyenek, illetve olyan tevékenységekben vehessenek részt, amikben szeretnének. Ha a nők többsége fizetett munkában dolgozik, kisebb az esélye annak, hogy anyagi okok miatt kelljen egy bántalmazó kapcsolatban élniük, és kiszolgáltatott helyzetbe kerülniük. Köztudott, hogy a női szegénység is nagy probléma, az egyenlő bérek és egyenlő munkaerőpiaci esélyek elvileg ennek a megoldásában is segítenének.
Amikor viszont GDP-ről és versenyképességről van szó, már muszáj tágabb összefüggésekben gondolkodnunk. A gazdasági növekedés, a felhalmozás és a fogyasztás felpörgetése súlyos ökológiai következményekkel jár. Ma már azok a kutatók, akik a komplex rendszer szintjén gondolkodnak, tisztában vannak vele, hogy a profitmaximalizálásra épülő gazdaság rövid időn belül elpusztítja a környezetet. És bár a háztartások szennyezőanyag-kibocsátása, hulladéktermelése, energiapazarlása is szinte olyan (vagy ugyanolyan) jelentős mértékű, mint az ipari méretű rombolás, a kettőt nem lehet különválasztani. Nem kerülünk messzebb az ökológiai katasztrófától, ha kizárólag otthonainkban élünk környezetbarát módon, vagy ha kevesebb gyárat üzemeltetünk.
Egy, az Eszmélet 88. számában (2010) megjelent cikkben (Minqi Li: Kapitalizmus, klímaváltozás és fenntarthatóság, 36-62. o.) érthetően és rengeteg adattal alátámasztva van szó arról, hogy csak akkor lehet remény a klímaváltozás megállítására, ha egyáltalán nem növekszik tovább a gazdaság, és minél gyorsabban lépéseket teszünk a termelés és a fogyasztás csökkentése érdekében. Mindez természetesen a jelenlegi társadalmi-gazdasági rendszer keretein belül nem képzelhető el, valószínűleg akkor sem, ha a fosszilis energiahordozók (szén, kőolaj, földgáz) helyett kizárólag megújulókat (szél-, nap-, víz-, geotermikus energia, biomassza) használnánk. Nemcsak a fokozottan környezetszennyező anyagok alkalmazása okozza a problémát, hanem a fogyasztás növelésének kényszere, ami alól mi sem vonhatjuk ki magunkat, amíg a gazdasági rendszer gyökerestől nem változik. Gondoljunk csak arra, hányszor rákényszerülünk arra, hogy autóval menjünk munkába, hogy szupermarketekben vásároljunk (mert másra nincs időnk), vagy, hogy használati tárgyainkat gyakran cseréljük, mert a gyártóknak nem érdekük hosszan tartó árucikkeket tervezni.
Kizárólag egyenlő jogok és esélyek követelésével, illetve biztosításával, a munkaerőpiac szerkezeti átalakításával (és átalakulásával) nem jöhetnek létre pozitív változások. Nekünk, feministák az is fel kell vállalnunk, hogy nem egy olyan rendszerben akarunk egyenlők lenni, ami a másik ember és a természet elnyomására, kizsákmányolására épül. Nem úgy szeretnénk a férfiakkal azonos munkakörben és megbecsültség mellett dolgozni, hogy fenntartsuk a patriarchális szemléletet. És nem arra gondolok itt, hogy az állítólagos „feminin oldal” kibontakozását, vagy a „női lágyság” érvényesülését kellene segíteni, és ettől majd automatikusan egy jobb, kevésbé környezetszennyező társadalom jön létre. Nem a nők és a feministák dolga a gazdasági rendszer átalakítása, de azt gondolom, hogy mivel mi eleve érzékenyek vagyunk a társadalmi problémákra, fontos szerepünk lehet az ökológiai szemléletben való gondolkodás erősítésében. Beszélnünk, vitáznunk kell arról, hogy milyen hatása lehet környezetünkre annak, ha a nők többet fognak keresni (és ezzel együtt fogyasztani) anélkül, hogy radikális életmódváltást vinnének végbe. Kereshetünk és kidolgozhatunk olyan alternatívákat, amelyek segítségével megakadályozható a klímakatasztrófa. Nagy segítségünkre lehet ebben az önszerveződés, amiben már gyakorlatunk van.
’68-ban a feministák és a környezetvédők együtt küzdöttek, mert felismerték, hogy bizonyos jogok kizárólagos biztosításával valójában minden marad a régiben. Lehet, hogy nálunk, Magyarországon ez még nem nyilvánvaló, de ha nem foglalkozunk azzal, hogy tevékenységeink hogyan hatnak a klímára és az ökoszisztémára, akkor néhány évtized múlva nem lesz miről (és hol) beszélnünk.
Megosztás:
Írta: Katica, március 02, 2011
-
- -1
-
-
Írta: alomi, március 05, 2011
1. Milyen formában lehet minél több használt tárgyat, könyvet, ruhát, stb. venni és továbbadni, hogy csökkentsük a keresletet és gyártáskor a széndioxid kibocsátást, vízfogyasztást, stb.
2. Túlnépesedés: hány gyereket is vállajon az ember? Inkább legyen kevesebb, de élhetőbb környezetben.
-
- +0
-
-
Írta: Vasszűz, március 05, 2011
Egyébként gyerektervezésnél nem hiszem, hogy létezne ökológiai szempont, őszintén szólva, igen álságos dolognak is tartanám.
-
- +0
-
-
Írta: Rita, március 06, 2011
-
- +0
-
-
Írta: Vasszűz, március 06, 2011
Mert sokan pl. "az anyagiak miatt" nem vállalnak 3. gyereket, pedig szeretnének.
-
- +0
-
-
Írta: Rita, március 06, 2011
Csak ez a véleményem.
-
- +0
-
-
Írta: alomi, március 28, 2011
én nem érzem álságos dolognak, hogy azt kell megfontolni, hogy minden ember a világon fogyasztó. Ha három gyerekem van, akkor összességében rosszabbak lesznek az esélyeik arra, hogy egy élhető Földet adjanak át az unokáimnak, mint ha kettő. Sajnos tetszik, nem tetszik, ez tény, és ha sokan belegondolnának, igenis hatással lenne a jövőre.
Az élet közben megválaszolta az 1. kérdésemet. Angliában kezdtem el használni a Freecycle-t www.freecycle.org
A lényege az, hogy önszerveződő csoportokból áll, ahol felajánlhatod a feleslegessé vált tárgyaidat gyerekhálózsáktól a kerti napernyőig, szerszámkészlettől a tapétagőzőlőig, valamint kérhetsz is, ha vmire szükséged van, hátha valakinek ott lapul a garázsában. Sajnos az a piszkos érzésem, hogy ez Magyarországon megint csak 'ügyeskedésbe' torkollna. Bárcsak valaki meggyőzne, hogy működhetne!
-
- +0
-
-
Írta: Vasszűz, július 20, 2011
. Azt olvasom, penész ellen jó. Vajon festett felületre (fürdőszoba, fehér mész alapú festék) is mehet?
Magas hőfokon mosáshoz lehet adagolni?
Egyébként próbálok keresgetni infót a neten, jellemző, hogy ezek a takarítós oldalak javarészt a nőket célozzák meg... nahát.
-
- +0
-
-
Írta: orlando, július 20, 2011
Nekem amúgy az ecet is segített, itt Angliában ugyanis híresen penészesek a házak. Szerencsénk van ezzel a lakással, csak egyszer volt egy nagyobb foltnyi, de az ecet eltüntette, azóta se jött vissza.
Mivel amúgy is csak meleg vízben oldódik, mosáshoz is oké, csak jól ki kell áztatni.
Érdekesség: a viktoriánus Angliában (és még később is) a nők borax-szal fehérítették az arcbőrüket. Idővel persze rájöttek, hogy a huzamos és nagymértékű használat egészségkárosodáshoz vezet.
-
- +0
-
-
Írta: Vasszűz, július 20, 2011
Én azt olvastam, az ecet nem 100%-os megoldás, visszajöhet a penész.
A régi lakásunk volt iszonyat penészes, mint utólag kiderült, minden kedvezett a penésznek (magas páratartalom, hidegebb részek a a lakásban, rossz nyílászárók stb.). Semmi nem segített.
Itt már diszperzites festékkel nem is mertem próbálkozni, pedig tukmálták rám a boltban. Ennek ellenére a tavalyi belvíz megtette a hatását.
erről az arcfehérítésről hallottam, asszem, végülis mai napig használja a kozmetikaipar, nem? Vagy gyógyszerekhez? Nem is tudom.
-
- +0
-
-
Írta: orlando, július 21, 2011
Nekem az ecet szuperfavorit, a vízkövesedett mosógépdob, gőzölős vasaló, fürdőszoba tisztítására, és a penésznél is bejött - olyan vagyok vele, mint a Bazi nagy görög lagziban az öreg a Windex-szel.
Drukkolok a penésztelenítéshez, 'tudom mit érzel'... (és még egy dolog: ha te csinálod a műveletet, érdemes a szád elé kendőt kötni.)
-
- +0
-
-
Írta: Vasszűz, július 21, 2011
http://www.zoldbolt.hu/data/ZB...onsagi.pdf
Meg ez férfimunka
. -
- +0
-
-
