Tereskova, a hiteltelen házitündér
Módosítás dátuma: 2011. december 26. hétfő, 19:37 Írta: Antoni Rita 2011. október 02. vasárnap, 21:08
Inkább ne, mert körülbelül annyit segít, mint Pirner Alma rúdtánca a nők egyenjogúságáért. Nem, a rúdtánccal semmi bajom, művelje, akinek tetszik – én annyit állítok, hogy a rúdtánc nem alkalmas a feminista küzdelem eszközeként.
Ahogyan nem alkalmas a feleségszerepre vágyás hangsúlyozása sem – és ezt úgy mondom, hogy egyébként nem vagyok házasságellenes. Nagy Kriszta Tereskova legújabb kiállítását „Feminista kiáltás” címen rendezte meg, és, azzal együtt, hogy nagyon helytelenítem a magyar feministák közti széthúzást, az általa hangoztatott idétlen „feminizmustól”, mint feminista, ezennel kénytelen vagyok elhatárolódni. Hogy miért? Talán kiderül az alábbi Tereskova-idézetből:
„Feleség akarok lenni, szerintem minden nő ezt akarja. Isten úgy teremtett, hogy
társai legyünk egymásnak. Egyedül nem működik az élet. Fontos, hogy a nők az
emancipáció révén felszabadultak az évezredes háttérbe szorítottságból, és nagyon
rossz lenne, ha vissza kellene mennünk a tűzhely mellé. De mindezzel együtt
szerintem egy nő elsősorban feleség akar lenni. Semmivel sem fontosabb a szakmai
sikerem, a művészetem igazsága, mint a szerelem, és hogy társ akarok lenni, és hogy
csak a halál válasszon el minket. (…) Most borulás van, elvesztettük egymást,
szeparálódnak egymástól a nemek. Ki kell kiáltanom, hogy a régi értékeket nem szabad
feláldoznunk, szükség van rájuk. Keressenek a férfiak annyit, hogy a nők otthon
maradhassanak, és lelkükben egészséges gyermekeket tudjanak nevelni. Most már
kimondhatom, hogy feleség akarok lenni, aki otthon pizsamát vasal.”( Helyi Téma, Bp. I. kerületi kiadás)
Egyrészt, szerkesztőtársam, Ica válaszát idézve kijelenthetjük: bort iszik és vizet prédikál. Azaz Tereskova, a méhkirálynő-komplexus újabb áldozataként beáll az Oravecz Éva Csilla, Dúró Dóra és mások által fémjelzett sorba: azaz a szakmai, politikai vagy jelen esetben művészi sikert elérő nők sorába, akik a személyi teljesítményük dicsfényéből misztifikálják, romantizálják – a patriarchális értékrendű világban való boldogulás érdekében – azt az alárendelt feleségszerepet, amire az ő életük nem korlátozódik, és eredményeik (könyvkiadás, képviselői vagy ismert művészi státusz) tükrében már nem is fog. Könnyű „beérni” a családi tűzhely melegével annak, aki „odakint” a nyilvános szférában már elért egy relatív személyi sikert. Könnyű leértékelni azt a karriert, ami már megvan. (Tereskova el is árulja magát: „Most már mondhatom…”!) Könnyű annak az önfeladásról beszélni, aki már megvalósította azt, amit pl. az anyaság alkalmával ideiglenesen és saját döntésből kifolyólag feladhat. Summa summarum, ezek a nők soha nem fogják megismerni azoknak nőtársaiknak a a helyzetét, akiket ki akarnak oktatni a női szerepekről; de ahelyett, hogy nőtársaikat is segítenék, biztatnák az önmegvalósítás, a személyi sikerek elérése érdekében, magukat sokszor mint „férfias” karaktereket, kivételként legitimizálva elvitatják tőlük az azokhoz való jogot
Másrészt, Tereskova feltalálta volna a spanyolviaszt, amikor kijelentette (avagy kikiáltotta), hogy „az emancipált nő feleség akar lenni”? Nem, nem mondott ezzel semmi újat. Azon túl, hogy a nők helyzetét illetően sokkal égetőbb problémák vannak a házasságra vágyakozásnál (pl. vezető pozíciókban látható arányok, női képviselők száma, a nők – köztük, mit ne mondjak, feleségek – elleni erőszakkal szembeni érdemi lépések hiánya, a nők egészsége, a kórházi szülés körülményei, a női szerzők, történelmi személyek hiánya vagy kis aránya a tankönyvekben, stb. stb.), Tereskova a kijelentéssel nem hazudott, és különösebben forradalmit sem állított. Viszont abból, hogy kijelentését újító jellegűnek akarja feltüntetni, arra következtetünk, hogy a feminizmus valódi jelentéseire való koncentrálás, a feminizmus hiteles bemutatása helyett (amire mint közszereplőnek bőven lenne lehetősége!) csak fel akar kapaszkodni a feminizmusellenes sztereotípiákból összetákolt létrán a patriarchális értékrendű világban elérendő ismertségig, népszerűségig – és úgy tűnik, sikerül is neki.
A feministák többsége is ugyanúgy vágyik társra, mint a nem feminista emberek többsége. Legfeljebb annyiban más ez a vágy a feministák esetében, hogy nem akarjuk mindenáron; és önbizalmunkat, a magunknak tulajdonított értékeket nem a társ meglététől vagy hiányától tesszük függővé. Nem vállaljuk az alárendelt pozíciót az egyedüllét elkerülése érdekében; DE egy olyan emberrel, akivel az elvei, igényei szerint tud kapcsolatot kialakítani, egy feminista is nagy eséllyel szívesen házasságot köt. Sőt, tovább megyek, sok feminista legkésőbb gyermekvállalás előtt, véleményem szerint érthetően és jogosan, igényli is, hogy partnere a közös felelősséget a házasság formális kötelékének vállalásával fejezze ki. Ebben nincs semmi következetlenség, semmi olyan, ami ellentmondana az emancipációs törekvéseknek, hiszen a házasságot az egyenrangúság jegyében is meg lehet valósítani, és ez, mint házaspárokat bemutató sorozatunkkal rávilágítottunk, egyáltalán nem családellenes hozzáállás.
Ráadásul számomra visszatetsző, ha a házasság kapcsán kényszerrel kellene fellépni a férfival szemben; én legalábbis ilyet biztosan nem tennék, se a magam, és pláne nem a feminizmus nevében – inkább átértékelném az adott kapcsolatot. Úgy gondolom, a feminizmusnak szerves része a női büszkeség is, és azzal nem fér össze a Tereskova kapcsán emlegetett „gyűrűzzél meg, te nyomorult”-stílus. Nem tudom, kinek kellene olyan férfi férjnek, akire így kell rádörrenni a közös élet érdekében! Ismerjük el, a letérdelős lánykérés és az efféle ráripakodás közt van jó néhány átmenet.
Továbbá, a Tereskováról szóló, fent hivatkozott cikkben a következő jelenik meg, „az emancipáció átka” „a felszabadult nők csömöre” és hasonló feminizmuslejárató fordulatok mellett: „Szerinte ugyanis nem csupán felszabadította a nőket a feminizmus, de a férfiakat is elidegenítette a házasság intézményétől.” Nem tudom, ki hogy van ezzel, de nekem olyan férj nem is kellene, aki azért „idegenedik el” a házasság intézményétől, mert bevallottan nem leszek alárendelt, kiszolgáló felesége. Ez esetben az idegenkedés abszolút kölcsönös.
Végül: Tereskova kijelentésében végletekig eltorzul a „the personal is political” feminista jelszava. Szintén egy szerkesztőtársamat, L. Emesét idézve: „őszintén szólva sajnálom, hogy Nagy Kriszta most ilyen gyerekded és álnaiv módon interpretálja a saját helyzetének a változását”. Azaz Tereskova saját személyes magánéleti sikerén felbuzdulva elbagatellizálni látszik a nők általános problémáit, és sajnos újratermeli a csúnya sztereotípiát, hogy a feministáknak csak az a „bajuk”, hogy nincs mellettük egy megfelelő férfi. Holott egy valódi feminista párkapcsolati boldogsága nem homályosítja el a közügyeket érintő tudatosságát – ha igen, akkor eredetileg sem beszélhettünk igazi feminizmusról.

Írta: Bubu75, október 02, 2011
Egyébként nekem semmi bajom nincs velük. Ha mindenáron kiakarja szolgálni a Zurát, ám tegye, csak nekem ne mondja meg, hogy én mit csináljak, és hogy nekem mitől lesz jobb.
Írta: Angyalhaj, október 03, 2011
Én csak ültem ott és néztem és nem is tudtam semmit szólni (talán jobb is). Lehet, hogy viccnek szánta, de én nem értékeltem.
Írta: inamorata, október 03, 2011
Írta: inamorata, október 03, 2011
Írta: inamorata, október 03, 2011
Írta: manókomment, október 03, 2011
Írta: inamorata, október 03, 2011
Írta: manókomment, október 03, 2011
másrészt nem tudom, miért kéne röhögni ezen az egészen, de engem ugyan nem félemlítesz meg azzal, hogy engemet kiröhögnek, persze ezerrel próbálom nem magamra venni amiket elterpeszkedésről, széles rétegekről, kiröhögteted-magadról írsz, bár nekem címzed, most megsértődjek? vagy strigulázzunk? szerintem röhögni jó, kommunikálni pedig jó lenne, és ez az idézett cikk nem kommunikál a közönségének mást, mint ami szó szerint ott van. úgyhogy nem, kurvára nem irónia, csak ha muszájból akarom, az pedig nem ér, mert muszájból minden irónia, muszájirónia.
Írta: inamorata, október 03, 2011
). Tudod ez pont olyan, amint amikor a nemzetis botrány kapcsán nem lehetett semmi kifejezőeszközzel élni, mert a szopás-nyalásfixáltak kényszeresen fel akartak háborodni. Ez is egyfajta cenzúra, csak önként vállalt.
Írta: inamorata, október 03, 2011
Írta: manókomment, október 03, 2011
Írta: palmoni, október 03, 2011
Ha a "művész"nő nem is gondolta komolyan, a többség akkor is komolyan fogja venni, éppen ezért nagyon káros, amit csinál. A kontextusból meg nem az derül ki, hogy ne gondolná komolyan. Egyébként sem értem, miért kellene őt védeni. Mit is tett a nőkért, a feminizmusért? Nem emlékszem.
Írta: dudette, október 03, 2011
Írta: Hekate, október 03, 2011
Ebben a mondatban én semmi ironikusat nem látok. Miért ne lehetne fontos a magánélet, a művészi/szakmabeli sikeresség mellett?
Inamorata, általában egyetértek veled, de amit ennek kapcsán leírtál, az szerintem szerecsenmosdatás. Lehet, hogy Nagy Kriszta ezt ironikusnak szánta, de elég szerencsétlenül “ironizál”, mert elég zavaros az üzenet. Engem mindenesetre egy ilyen megnyilvánulás inkább elriaszt a kiállítás megtekintésétől.
Persze tegyük azt is hozzá, hogy a Helyi Téma egy erősen jobbos kiadvány, már leszoktam róla, hogy olvassam, hiába gyömöszölik be a postaládába, max ablakpucolásra alkalmas. Azt ne firtassuk, hogy milyen pénzből finanszírozzák, mert csak felhúzom magam. Nyilván közpénzből kell olvasnom ezt a szemetet, és a közpénzhez és is hozzájárulok, mint fullra bejelentett női dolgozó, aki úgy adózik, mint egy férfi de közben másodrendű állampolgárnak tekintendő. Elképzelhetőnek tartom, hogy Nagy Kriszta mondanivalóját úgy vágták össze, hogy a konzervatív mizoginistáknak negfeleljen.
“Jól, van itt pedig semmi mást nem lehet mondani, csak nagy kánonokat, dogmákat, mindenben támadást és sértést vélni, és aki mást mer írni, az maga is -egyébként rohadt nagy nagy intelligenciára utaló- személyeskedés áldozata lesz.”
Senki sincs itt besértődve, max te.
Írta: inamorata, október 03, 2011
Írta: Vasszűz, október 03, 2011
Őszintén szólva, azért gyanakodtam csak iróniára, mert már mondták nekem, hogy ő ironikusan szokott fogalmazni.
Nekem sem jön be a humora, sajnálom, tudom, hogy ez pl. viccnek szánta, de nem értem, nem nevetek rajta...(aki nem bírja a káromkodást, inkább ne nézze meg):
http://youtu.be/0n1XTPiutzs
Olyan ez nekem, mint a "Family Guy" c. sorozat, amely nem egyszerűen feszegeti a határokat, hanem túlmegy rajtuk. Akárhogy nézem, állati gusztustalan, alpári poénok vannak benne.
Persze lehet rajta nevetni, nem azt mondom.
Írta: orlando, október 03, 2011
ha Tereskovának az a célja, hogy rámutasson: a mai nyugati feminizmus mitől lehet problémás, miért álságos pl Soma nőpártisága, vagy a szexuális forradalomnak mik a hátulütői, akkor az tök oké. kérdés, hogy ez átjön-e, ha ez a cél..? többünknek nem.
de részemről nem esett ki semmilyen pikszisből, a polgárpukkasztás vagy provokálás ált. bejön (bár én sem szeretem a szót a félreértelmezhetősége miatt). és most gondolkodom az egészen, szóval részéről küldetés teljesítve... csak akkor érezném magam becsapva, ha fricskának értelmezném, és közben kiderülne, hogy hótkomolyan gondolja. azt meg pláne sajnálnám, ha az derülne ki, hogy nem értem a viccet.
Írta: inamorata, október 03, 2011
Kérdező: -Nem borulnak fel a szerepek, ha egy nő ennyire férjhez akar menni? " ja de igen, de jó öcsém, hogyha kisarkítva elédrakják, észreveszed mekkora szolgává teheti egy nőt a házasság.
Tereskova csak felnagyította azt, amit sokan egy nő szájából szolgaian hallani akarnak, kb ezt akartátok ezt kapjátok attitűddel.Ebből még az is érdekes, hogyha mindezt egy feminista elnevezésű tárlat kapcsán teszi, akkor mit kap érte más nőtársaitól és milyen értékmérő kapcsán.
Írta: inamorata, október 03, 2011
Írta: inamorata, október 03, 2011
Manókomment, neked megmagyarázni nem tudom és nem is akarom, de azt el tudom mondani, szerintem mi benne a gúny. Szerintem az, hogy abszolút alkotói eszközökkel jeleníti meg a házasságot, mint szuverén, független,
alkotó , kortárs képzőművész, aki egyébként nő is. De amíg csak ezekben a minőségeiben alkotott, addig nem keltett úgy tűnik akkora hullámokat (egy feminista honlapon sem), mintha feleségalapanyagként definiálná magát (na innentől már a feministáknak is érdekes). Kortárs alkotóként addig nem figyelnek rá, amíg az alkotás eszközeivel nem a házasságot akarja kifejezni. És ez olyan ellentétes egymással, mert nem egy feleség alkot, hanem egy önálló nő és a házasság paródiáját (-mert amit mond, az az) is ezzel az eszközzel fejezi ki, nem saját létével bizonyítja. Ez olyan, mint amikor a házfelújításunk során az én antifeminista apám akkor ismerte el az egyik munkásnőt, amikor látta fúrni-faragni. Mondtam is neki, hogy ez a nő szült három gyereket, de fúrógépeznie kell ahhoz, hogy elismerd? Na itt is ez van, csak ellentétesen. Kortárs festőként magasztalni kell a házasságot ahhoz, hogy egy kiállítás érdekes legyen, mert ha az ember önmagában csak egy alkotó, az úgy tűnik még olyan semmilyen és az önmagában nem érdekes. Ettől függetlenül én nem kedvelem különösebben Tereskovát, rajongója nem vagyok, túl exhibicionistának tartom, de érteni vélem a szarkazmusát és a (némileg tényleg ripacsoskodó) elkeseredéseit egy notórius konzervatív országban.
Írta: rd.8495, október 03, 2011
szeparálódnak egymástól a nemek. Ki kell kiáltanom, hogy a régi értékeket nem szabad
feláldoznunk, szükség van rájuk."
Inamorata, te a fenti szövegről állítottad az alábbiakat, vagy volt a kiállításon valami más ?
Ez irónia könyörgöm. ...egy stlíuselem, ami kiemeli az egésznek az abszurdumát és nevetségessé teszi ezeket a közhelyeket. Kiragadja őket és így még nyilvánvalóbban ostobaságok.Bár tudom, itt Magyarországon az emberek hadilábon állnak irodalmi szövegek elemzéseivel. De hogy szó szerint kellett volna érteni, ez meg sem fordult a fejemben. Ez egy valóságtól elemelt, gunyoros, absztrahált szöveg.
Írta: rd.8495, október 03, 2011
Írta: Vika, október 03, 2011
Írta: Tannhauser, október 03, 2011
Írta: inamorata, október 04, 2011
Oké, legyen nektek igazatok, szerintetek nem irónia. Akkor nálatok a házasság a pizsamavasalásról szól, amiről a kislányok gyerekkoruk óta álmodoznak?Komolyan? Értem én, hogy a feminizmusnak joban hasznára van ez az elképzelés, mert azt ki lehet kérni teli torokból, de ebben ti tényleg nem a házasság paródiáját látjátok? Ha tényleg nem, akkor én kérek elnézést. Azért is, hogy reggel az aluljáróban a fiatalkorú prostikat kerülgetve valahogy nem ezt érzem a legnagyobb feminizmus elleni árulásnak. Bocsi.
"Az új értelmet nyert házasportrékon az egykori boldog arán férfi nemi szerv nőtt, a férj keresztre feszítve jelenik meg, a nászutasok közé pedig egy pina ékelődik, ami nincs ingyen."
Az ehhez hasonló képek ezek szerint nem művészi reflexiók társadalmi nemi szerepekre többszörös áthallásokkal és asszociációkkal, hanem vérkomolyan értendők és véletlenül sem a házasság kritikájának, ugye? Tehát egy képzőművész nem teheti meg (amit eddig is amúgy csinált), hogy női szerepek társadalmi lehetőségeire reagál a képein. Oké.
A szövegben az általánosítások a társadalom elvárásait szimbolizálják (nekem), amelyet gúnyosan visszaköp és robotként darál és még a riporter is észreveszi benne a bornírtságot. Kikacsintás. Ha értitek.
A "most már mondhatom" többféleképpen értelmezhető. Én úgy vettem, hogy a társadalom nem sok játszóteret enged a nőknek. Művészként úgysem érdekes ki mit csinál,nem értelmezhető, az nem pálya, akkor biztos a feleség a szuper szerep, főleg ha már ennyire le akarják nyomni az ember torkán.Az emberben lévő kicsinyességet szólítja meg. Ti is ráharaptatok. Én is szoktam viccből ilyen közhelyes paneleket mondani, de eddig még valahogy mindenki észrevette, hogy viccelek. De azt is érdekes figyelni, ki az, aki komolyan veszi és elhiszi.
Picit úgy érzem, nagyon régi védekező reflexek dolgoznak bennetek, amik olyankor is életbe lépnek, amikor nincs igazi támadás. Van egy színesbőrű ismerősöm, akivel nagyon nehezen lehet beszélgetni, mert annyian bántották, hogy minden mondatban már a támadást lesi. Tudom, hogy nem az ő hibája, de engem ez az egész erre emlékeztet.
Írta: inamorata, október 04, 2011
Már kezdtem remélni, hogy az érzéseidért nem nekem kell majd vállalnom a felelősséget, de tévedtem. Én csak annyit mertem leírni, hogy lehet, hogy ez a szöveg, amin rágódunk, nem ennyire egyértelmű, mint ahogy az látszik. Hogy lehet, hogy -ismerve a mai magyar konzervatív állapotokat-létezhet benne egy másik jelentésréteg is.
"Magyarországra ez nem való, "női méltóság menetének" vagy "erőszak elleni sétának" vagy hasonlónak kellett volna nevezni."
Én ezt másképp gondolom. Úgy gondolom, hogy nem az egyszerűen és két dimenzióban gondolkodó embrek felfogásához kell igazodni, szokják ők, hogy van árnyalt értelem is a világon, ne kelljen őket kiszolgálni, mert azt mindig egy megerősítésnek veszik. Nekem meg ez a tapasztalatom. Nőjenek fel ők a másféle értelmezéshez-tudom, leeht, hogy ez reménytelen. Nem az én hibám, hanem az övék, hogy a méltóság és büszkeség szavak primer agressziót szülnek bennük.
Írta: orlando, október 04, 2011
többnyire azt feltételezem magamról (pláne a kifejezetten provokatív előadásokban és filmekben való munka miatt, plusz aktivizmus, és ráadásul már egy jó ideje Banksy hazájában élek), hogy általában résen vagyok meg átlátok a szitán... hát ez most nem sikerült elsőre, és most az az érdekes számomra, hogy miért nem.
alapvetően talán azért (ezt már írtam is fentebb), mert amit Tereskova az interjúban elmondott, az simán elhangzik naponta politikusnők, celebnők, újságírónők szájából (a férfiakéból meg olykor a duplája). szinte semmi olyat nem mondott, ami bármelyik nlc-s Soma cikkben ne jelenne meg. és ebből következtettem valami olyasmit, hogy na, Tereskova is "beállt a sorba", mert ez sajna szokványos dolog. a magyar sajtóban megjelent írások alapján amúgy is nehéz képet kapni bármilyen kultúrtermékről, és - ahogy most szembesülök vele - bennem is kialakult némi "reakciósság". erre rátesz egy lapáttal, hogy volt/van szerencsém ismerni a magyar kultúracsináló közeget, ami sokszor nem lép túl a saját kisszerűségén (meg az öncélú pénzhajhászaton), és így olyan önmagába forduló dolgokat hoznak létre, amik nélkülöznek valamiféle perspekítvát, társadalomformáló szándékot.
a másik dolog, hogy elég kritikus vagyok a házasság intézményével kapcsolatban. és ha valaki erre épít mondjuk egy kiállítást, az nekem már "gyanús".
erre részben magyarázatul szolgál az, hogy voltam férjnél 3 évig, és elég pontosan látom, hogy mi az, amit általában az emberek feltételeznek a házasságról, mi az, amit várnak tőle, stb. és ezzel nem azt akarom mondani, hogy egy házasság nem sikerülhet, vagy nem jelenthet pluszt egy kapcsolatban, hanem azt, hogy a házasság önmagában nem elég ahhoz, hogy hosszú távon egymás egyenlő társává tegyen két embert.
érdekes, hogy a sajtó interpretációi borítottak ki valójában (naná, mivel a kiállítást nem láttam) - az összes újságíró kivétel nélkül úgy értelmezte a kiállítást (vagy a hírét), ahogy fent írtam: "Tereskova is beállt a sorba". és nem haboztak levonni a következtetést kárörvendve, miszerint minden feminista nő férjhez akar menni, lám, kibújt a szög a zsákból. és értem, hogy T. nem akarja "lelőni a poént", ezért nem fedi föl a (mostmár általam is feltételezett) valódi jelentéstartalmat az interjúkban. hogy ez mennyire produktív, vagy jó-e a feminizmus szempontjából, a mi szempontunkból, azon persze lehet vitázni, és érdemes is.
nem hiszem, hogy önmagában egy kiállítás, felvonulás, vagy bármi, ami provokatív és nem egyértelmű, az káros lehet a feminizmus szempontjából. ami igazán káros, az az előítélet. ezt azóta vallom, mióta melegjogi aktivista lettem, és szembesültem azzal, hogy még a bp-i pride szervezői is szeretnék "körön kívül" látni a travikat, transzszexuálisokat, exhibicionistákat, stb., mert szeintük nem tesznek jót a tangásbuzik a magyar melegek megítélésének. hát, ez nagyon nem így működik. értem én, hogy sokkoló lehet meg minden, de attól még a közösség tagjai (és nem mellesleg stonewall-t sem asszimiláns, politikának benyaló konzervatív buzik csinálták, hanem kőkemény crossdresser travik.)
vagyis: szerintem bárki lehet tagja a feminista közösségnek, aki őszintén kiáll a nőkért egy adott helyzetben. Tereskova is. és ez a nyitottság nyilván generál némi ellentétet időről időre, de ezzel meg úgy vagyok, hogy sokkal szívesebben vitázom, minthogy üljek konfliktuskerülő egyetértésben, amitől nem változik semmi.
nekem azzal az interpretációval van problémám, amit a hvg, a helyi théma, meg pár más orgánum közöl. amire mi is felkaptuk a fejünket. és ha ez az átlag véleménye (hogy a feministák valójában csak prédikálnak, és álságos, amit képviselnek), akkor ezt kell figyelni és ezen kell változtatni a lehetőségeink szerint.
és a végére egy igazi hímsovén/antifeminista blogger írása a témáról:
http://deansdale.freeblog.hu/tags/Tereskova/
"... feministáékat csak a saját maguk által kitalált mumus, a láthatatlan 'patriarchális társadalom' üldözi, ezért örök kétségbeesésre vannak ítélve."
az sztem nagyon jó, hogy pl egy ilyen vélemény láthatóvá válik a kiállítás apropóján (az értelmezéseinktől függetlenül). és hogy az ehhez hasonló agymenéseket megcáfoljuk, az már a mi dolgunk.
Írta: kagy, október 20, 2011
Ő volt az, aki be akart tiltani egy plakátot, amin egy meztelen nő dohányzott. Mondván Magyarországon tilos a prostitúció és a dohányzás reklámozása. A plakát egy egyébként egy képzőművészeti kiállítást reklámozott.
A szemellenzős hívek ártanak csak igazán minden jó ügynek.
Még egyszer bocs.
Írta: kagy, október 20, 2011
Ebbe nekem sehogy sem fér bele egy művészi alkotás feminista a szemszögű "elemzése".
Ami engem illet, a pizsama vasalásnál majdnem elnevettem magam. Nézzünk már körül. Hány Tereskova korú férfi (+/- 20 év) visel pizsamát?
Egyébként, ami Tereskovát illeti, érdemes megnézni az utolsó Heti hetest, amiben szerepelt. Egyfelől furcsa volt nekem, hogy elég egyértelműen letette a voksot az egyik politikai tömörülés mellett, másfelől, a média törvény kapcsán valami olyasmit mondott, hogy neki egy csuklómozdulat átverni a hatalmat.
Írta: kagy, október 20, 2011
Ha van időd, kedved, lehetőséget, nézz bele abba a műsorba.
Nekem nagyon fura élmény volt, mert nem ezt a Tereskovát ismertem addig.
Írta: kagy, október 20, 2011
"Láthatóak lesznek tehát, a fotók alapján készült printek, melyeken a felszabadított, immár szabad nő gondolatai flitterekkel kivarrva gyöngyöznek."
http://www.godot.hu/korabbi_kiallitasok/xt_nagy_kriszta_feminista_kialtas.html
Ez tényleg egy komolyan, egy az egyben értendő mondat?
És nem tesz rögtön idéző vagy zárójelbe, vagy akármibe mindent?
Írta: Angyalhaj, október 23, 2011
Írta: Ferfi007, november 19, 2011
Írta: rd.8495, november 19, 2011
Itt egyrészt azzal van baj, hogy akiről beszélünk, az vizet prédikál és bort iszik.
Másrészt meg az a baj, hogy olyan a magyar szociálpolitika, hogy az ismerősöd, aki 10 gyereket megszült és ezek szerint igyekszik becsülettel nevelni, el kell menjen dolgozni ahhoz, hogy legyen pénze erre.
Ugyanakkor a Battonyai SOS gyermekfaluban a hivatásos nevelőszülő anya nem viselt ki 10 terhességet és nem szült meg 10 gyereket, és nem is nevel csak 5-öt, mégis tisztes, egyáltalán nem minimáélbéres fizetést kap mindezért, plusz még a gyerekek minden költségét is az állam biztosítja.
Ott valahogy tudják, hogy micsoda meló önmagában ennyi gyereket nevelni - és nem nyúzzák le a nőről a hetedik bőrt is, mint ahogy ezt a saját családjukban dolgozó és gyermeket vállaló-nevelő nőkkel simán megteszik.
Aztán sopánkodnak, hogy elfogyunk, mert ezek az önző karrierista nők nem szülnek, noigen.
Írta: rd.8495, november 20, 2011
hogy a másik ember méltatlan és kilátástalan, igazságtalan helyzetét nem hajlandóak meglátni sem.
Jellemzően épp azok ilyenek, akiket ez a méltatlan szerepkör véletlenül sem fenyeget, de ha még választhaták is, nyílván akkor sem választanák valójában soha.
Ilyen Tereskova is, meg a férfiak nagy többsége, akik úgy húznák rá az ingyenmunkát a nőkre, miközben ők egy keresztbe hajszálat nem tesznak ingyen.
Ez pedig nem más, mint "más farkával verni a csólányt".
Ami pedig igazságtalan még akkor is, ha egyes nők látszólag belenyugvással, sőt örömmel viselik ezt a rájuk szabott aránytalanul nagy terhet, mint a te ismerősöd is teszi.
Írta: Bubu75, november 20, 2011
Egyébként de, mégis csak gond van a hagyományos női szerepekkel -most saját magamnak mondok ellent- mégpedig az, hogy a párkapcsolatban a két fél soha nem lesz egyenlő, és így ez a férfi uralom megvalósításának az egyik eszköze.
Írta: Bubu75, november 20, 2011
Azért a tíz gyerek mellett kicsit érdekesen hangzik az az egy kis szócska, hogy "csak". Csak négy órázik, 10 gyerek mellett CSAK 4 óra? Most ezt komolyan gondolod?
Írta: Angyalhaj, november 21, 2011
ott a pont bubu.
a férfiak tulnyomo tobbsége a no folé helyezni magàt a pàrkapcsolatban (meg a munkàban), o impresszionàlja a not, o keres tobbet, neki nagyobb a szabadsàga, vagy éppen a "barlangba valo visszavonulàs joga" (làsd mars és vénusz baromsàg).
neki kell felulkerekdeni, és "tobb"-nek lenni a nonél.
EZERT nincs annyi talpraesett, okos, szép nonek pàrkapcsolata. mert a férfiak donto tobbsége nem akar egyenlo tàrsat.
Írta: rd.8495, november 21, 2011
igen, de ez marha nagy baj.Nemcsak a nőket sújtó, hanem a férfiak életminőségét is rontó.
Jó, mert az mégcsak hagyján, hogy egy (többnyire üresfejű) focistának modellcsaj kell feleségnek - bár ez is csak mostanában sikk, Puskás Öcsi még úgy volt futballista világsztár, hogy egyetlen asszonyát szerette élete végéig, és a korszellem is olyan volt, az egész aranycsapat jobbára nős és monogám férfiakból állt, akiknek társ volt a feleség, nem státuszszimbólum.
Naszóval a szomorú az, hogy az orvos is előbb veszi el a butuska de szép nővért, mint a szellemileg hozzávalóbb kolléganőt, és a vállalatvezető is a titkárnőt, stb.
Egyszerűen nincs igény a színvonalas társra,
és a nők "felfelé" választása sokkal érthetőbb, mert a szerelmes partner mindig felnéz a szerelmére, és ez a férfiaknál is így működik.
Kár, hogy őket a mai idők teljesen lenevelik a szerelemről, a társ azonos rangúként való kezeléséről.
És ahogy telik az idő, a helyzet egyre rosszabbnak tűnik, nem ?
Írta: Bubu75, november 21, 2011
Igen, sajnos el vesz az értéke a szerelemnek.Vagy -ami szintén rossz- mindenből szerelmet akarnak csinálni: a vonzódásból, a testi vágyból, a szexből, így jobban el tudják adni magukat vele...
Írta: Bubu75, november 21, 2011
A férfi valami Waldorfról, és Tao- szexről beszélt. Tudtok erről valami többet?, mert nagyon gáznak tűnik!
Természetesen a férfi válni akar. Valahogy már nem tud megbízni a nőben.
Írta: Vasszűz, november 21, 2011
Írta: Angyalhaj, november 22, 2011
És ami megdöbbent, hogy hiába tetszem nekik fizikailag, meg sem próbálnak meghódítani ! mármint hogy akár csak lefektetni, hogy utána dicsekedhessenek a hódítással. Értitek. Nem mintha ez hiányozna nekem, csak tényleg ledöbbenek azon, hogy bizonyos szavak után megáll a tudományuk.
Írta: ed., november 22, 2011
Bubu, beütöttem a google-be ezt a taós dolgot. A Wudang Shan Taoista...Egyesület megmondja a tuttit - csak azt nem írják, hol lehet találni minőségi partnert a minőségi szexhez. Hogy a Waldorfnak mi köze van hozzá, azt nem tudom, de érdekel, ha valaki rájön. Mindenesetre szép történet. Bár általában a férfiak szeretik a nyitott házasságot. Az ő verziójuk az, hogy ők nyithatnak, de a feleségük nem. (Ez csak saját tapasztalat, tisztelet a kivételnek, mint mindig).
Írta: Bubu75, november 22, 2011
De annak a csoportnak a nőtagjai mind hasonlóan gondolkodnak: a férfi a nemzéssel megtette a dolgát, és a csoport nő tagjainak kell majd a gyerekekre vigyázni, mint valami kommunában. A bökkenő csak az, hogy erről nem kérdezik meg a férfiakat. Meg kommuna az még nincs, de a gyereket el kell tartani valamiből, na hát ez is a férfi dolga. Szóval valamilyen matriarchális rendszerben gondolkodnának. Elnézést a csapongásért, de nem tudom melyik ágát képviselik az ezoteriának, nem ismerem őket, de kétségtelenül működnek.
Írta: ed., november 22, 2011
A Waldorfról én is tudtam, csak nem tudom összehozni ezzel a szerelemistennős témával. A férjet sajnálom. Jól értettem, azt várja a nő, hogy tartsa el szeretőjétől fogant gyereket?
Írta: Bubu75, november 22, 2011
Írta: Angyalhaj, november 22, 2011
szerintem a minoségi szextol is megijednek :-) egy öntudatos nő nem fogja beérni akármivel ... ezért inkább könnyen kaphatókra buknak akinek nem kell semmit nyujtani.
multkor kiprobáltam, hogy direkt hecceltem két férfi kollégát a hivatásommal (nincs veszítenivalóm). én jól szórakoztam, de rajuk láttam, hogy citromba haraptak.
Írta: ed., november 23, 2011
Bubu, ez ám a vastag bőr! A férj nehéz helyzetben van. Szerintem jogos, hogy ott akarja hagyni a nőt, csak valszeg a gyerekeket nem neki ítélnék.




Tereskova egy eszméletlenül buta nő, minden megnyilvánulásából süt a debilség, és két értelmes mondatot képtelen egymáshoz fűzni (külön ajánlom megtekintésre a Heti Hetesben való szerepléseit, ahol szegénykém azt sem vette észre, hogy a többi hat ember szinte az egész adásban őt cikizi). Nem hiszem, hogy komolyan veszik majd őt a nagy tömegek.