Minden, amire egy nőnek valóban szüksége van

Rita,
Miért vagy meglepődve? Hiszen egy német keresztény ifjúsági szervezet vezetője azon kívül, hogy filozófus. A neve sokat elárul: Offensive Junger Christen - Fiatal keresztények támadása Félreértés elkerülése végett, ők a támadók, nem az áldozatok!

Egyetértek, de itt toleranciáról szó sincs. Sőt, olyan közösséget vezet, akik homoszexuálisokat segítenek abban, hogy önmegtartóztatásban vagy heteroszexuálisként éljenek.

http://www.ojc.de/buecher/neme...aming.html

pdf-ben letölthető innen a kötet, ha valakinek alacsony a vérnyomása. (nekem az, de már megy fölfele...)

Az is durva, hogy a Libri honlapján nem azt írják, hogy a könyv szerint "a férfi és a nő közötti különbségnek a felszámolásáról van szó", hanem ezt tényként állítják be.

Érdekes, műfajalkotó recenzió. A vélt olvasó vélt lélkrajzát ábrázolja sztereotíp, de annál hatásosabb, drasztikus képekben. A hangnem már szinte prófétai. ☺
Azért kár, hogy magáról a könyvről nem esett szó. Persze, ahhoz bele is kéne lapozni.
Ha az megtörtént, várjuk az érdembeni vitát és az elmés érveket a honlap oldalain.

Remek, gondolom, arrafelé veszik majd az irányt, hogy pl. az apáknak is kötelező legyen 6 hónapot otthon tölteni a gyermekükkel az első esztendőben, ahogy azt a svédek csinálják.

Ez egyébként egy rendkívül jó módszer, mert túl azon, hogy erősíti a családokat, az apák gyermekeikkel való meghitt és gondoskodó viszonyát,
egy csapásra oldja meg a családalapítás előtt álló nők feltűnő munkaerőpiaci hátrámyát a férfiakkal szemben.

Ez esetben ugyanis a pályakezdő férfiak nem kerülnek hatalmas lépéselőnybe és a nők meg lépéshátrányba.

Ha azt vesszük, hogy a nemrégen még 27-24-12 hónapos katonaidőt secpec megszüntették a férfiak esetében,

nem hiszem, hogy túl nagy áldozat volna részükről, ha ehelyett 6 hónapra a saját gyermekük nevelésével foglalkoznának, nem ?

Artemisz,

számonkéred a vitát a könyv állításaival, és érveket vársz, de hol a vitaalap? a könyv szerzői tényként kezelik (a címben megjelenítve), miszerint a feministák "összezavarják a nemeket".
miért a feministáknak kell örökké a félremagyarázott feminizmust "mentegetni"?
csak a bevezetőben több tárgyi tévedés van a gender mainstreaming-gel kapcsolatban, ezeket nem óhajtom itt felsorolni. kiemelném viszont azt az izgalmas sztorit, amivel dominik klenk szórakoztatja az olvasóközönségét, és melyben ügyesen csúsztat, és összemossa a meleg párkapcsolatot, a nyelvhasználat témáját, és a (z áltla vélt) feminista célkitűzéseket.
d.k. elmeséli, hogy ő és a felesége meleg párokkal találkoztak, akik társukat a beszélgetésekben nem a (nemüknek) megfelelő névmással illették, hanem épp fordítva, nőt férfi névmással (er), férfit női névmással (sie). (német: er/hímnemű E/3, sie/nőnemű E/3).
ez egy kitalált történet. abból a sztereotípiából kreálták, aminek az az alapja, hogy egy azonos nemű pár kapcsolatában törvényszerűen kialakul egy feltételezett "férfias" és a "nőies" leosztás.
egyébként nem vonom kétségbe, létezhet olyan pár, akik nemüktől függetlenül szólítják meg egymást, csak nem látom, milyen módon ártana ez bárkinek. tömeges elterjedést sem vizionálnék. (és mellesleg: nem minden meleg feminista, és nem minden feminista 'szőröslábú leszbika', vagy akár meleg jogvédő.)

magamban már csak így hívom a könvyet: "A fejek összezavarása"...

"Egy szabadabb felfogású társadalomban"

No, itt van a kutya elásva. Én legalábbis úgy vettem észre, hogy ha Mo.-n valaki vállaltan és hangoztatottan jogvéd bárkiket bármilyen formában és/vagy "szabadabb felfogású társadalomra" törekszik, akkor máris megkapja, hogy "mocskos liberális".

Nomármost, amíg egy országban tömegek használják a "liberális" kifejezést kb. a "tömeggyilkos"-sal egyező hangsúllyal, igen durva szitokszói minőségben, addig valóban nem lesz egyszerű lazítani a dolgokon. Főleg, hogy a gondok legfőbb forrását a buta tömegek jelentik, és épp őket a legnehezebb megnevelni.

Kedves Rita,

"ha nem vetted volna észre..." tényleg nem vettem észre. De már értem. oké.

Rita: "... Addig is ajánlom egy másik antifeminista mű (elolvasást követő) részletes elemző kritikáját, reméljük, ez kielégíti szabatosságbeli igényeidet" - ne haragudj, NEM. A polémiád élvezetes, de nem elég alapozott. :-) És miért kell lépten-nyomon feltételezgetni: hogy a szerző mennyire olvasott, mi az alantas indíttatása, milyen az ítélőképessége stb... inkább bizonyitsd a bizonyíthatót. Analizálj.

Egyébként egyetértek veled, a felháborodás teljesen jogos. Szánalmas dolog beletörődni olyanba, amivel megaláznak. Csakhogy egy gyalázatos tűsarkú konklúzió még nem bizonyítja azt, hogy a benne kifogásolt feminizmusnak és a feministáknak igazuk van.

Rita: "a gender- elmélettel kapcsolatban pánikot szító szerzők és politikusok (írók, újságírók, Hoffman Rózsa, stb.) ugye mind olvasták a gender studies alapműveit ..... "
ismerek olyat, aki betéve tudja az összeset és mégsem ért velük egyet. Például Kuby, aki érett korban elkövetett katolizálása előtt kemény kötésű, balos feminista volt. Egyszerűen kitért. talán megcsömörlött. Tény, hogy valóban pongyolán idéz és sokszor a polémia szintjén megreked az érvelése. De már feminista korában is ilyen stílusa volt, hű maradt önmagához.

Persze van nála nagyobb kaliber is, aki szintén kritika alá meri venni Beauvoiret, Kolbenschlagot és az egész képtárat. Mint ahogy a nevezett hölgyek közt sem volt túl nagy pártfegyelem.

Egyet azért nem árt tudni az őshazában: Kuby és Hermann vállalják a kiméletlen kipellengérezést a mainstream média összes csatornáján, a rengeteg gyülölet mailt és a többi kellemességet. Azért az már valami :-)

Ami kifejezetten a Kubyk és Éva Hermann-félék mellett szól: megnevezik a világnézeti alapot, amiben gyökereznek és ami alapján érvelnek. Teljesen transzparens a kiállásuk. Abból indulnak ki, hogy az ember - személy - nemi hovatartozása nem véletlen. Hisznek egy teremtő, alkotó akaratban, aki az embert nem véletlenségből alkotta férfinak és nőnek. Ez persze vitatható, de vitatémának meddő, mert vallásról nem lehet vitatkozni.
Innentől fogva pedig kézenfekvő, hogy a nemek közti harc megoldását - a "békességet" (vallásos fogalom) a komplemetaritásban és nem az egalitásban fogják keresni. Kongruens a képlet, nem? Hogy most ebből ki mit hoz ki: a női alárendeltséget vagy felérendeltséget, vagy egymáshoz rendeltséget - az már nem csupán felekezeti alapon dől el, hanem a kor szellemétől és átfogó értékrendjétől is függ, vagy akár a saját élményekből leszürt tapasztalatból, esetleg vágyakból, sejtésekből, projekciókból. És hogy az milyen szereposztásokhoz vezet(het), mennyire sztereotíp vagy antisztereotíp, az megint csak külön tészta.

Mindketten komoly karriert futottak be, mindkettő sokkal híresebb, sikeresebb mint a (volt) férje. Mindkettő megharcolta a maga közelharcait az ügyeletes "hímsovinisztákkal". Önként váltottak irányt, nem valami férfi kedvéért. Mindkettő konzervatívfalóból lett neocon.

Ilyen is létezik, és van joga létezni. Ha ezt a békát lenyeltük, akkor nekiláthatunk vitatkozni a téziseikkel - tárgyilagosan. Na, és én erre várok itt az elmés hölgyek fórumán.



u.i. Remek munka a honlap, chapaeu!

Artemisz,

"nekiláthatunk vitatkozni a téziseikkel - tárgyilagosan."

Szerintem bizonyos szempontból túl van komplikálva ez az egész kérdéskör; nem tézisek kellenek (és akkor még csak vitatkozni se kell), hanem szimplán _lehetőségek_.

Ennyi. Ha az ultrakonzervatívok valóban önként és saját jószántukból döntenek úgy, hogy vállalják a KKK-életmódot, mert nekik az adja meg a beteljesülést, hát tegyék, szívük joga. Csak ne akarják rákényszeríteni a szemléletüket mindenki másra is, és hagyják békén azokat, akik ennél kicsit többet - vagy egészen mást - szeretnének kihozni az életükből.

Ennyi kellene összessen: békesség és elfogadás, hogy ki-ki választhasson és járhassa a maga útját.

Annál is inkább, hogy teljesen felesleges siránkoznia meg sopánkodnia _mindkét oldalnak_, mert mindig lesznek ilyenek is, meg olyanok is. És ha mindkét oldal nyugodtan élhetné a kis életét egymás mellett a maga _önszántából választott_ módján, állítom, nem lenne semmi probléma. A baj akkor kezdődik, amikor az egyik oldal rá akarja tukmálni a maga nézeteit a másikra.

El kell fogadni, hogy _tényleg_ vannak olyanok, akiket a KKK tesz boldoggá - és hogy olyanok is, akiket meg nem. Ennyi.

Ami persze így leírva nagyon egyszerű, de össztársadalmi szinten megvalósítani persze annál komplikáltabb. És ez a baj.

Arkangyal,

az Kuby/Klenk és Co (KKK) féle kritika éppenséggel nem akarja ráerőszakolni az életstílusát senkire, hanem attól tart, hogy neki már nem lesz kibontakozási tere, ha egy valami tákolmány gender-elmélet mögé bújó profitéhes munkapiac végleg beszippantja a választási lehetőséget.
Nem kell egyet érteni ezzel az apokaliptikus vízióval, de oktalanság őket sztereotíp módon azzal vádolni, hogy a "hímsovinizmus" szekerét tolják.

Én kétlem, hogy össztársadalmi szinten fog megoldódni a kérdés. Az össztársdalmi szint mindig csak korrektíva lehet, de nem lehet az egyéni életvitel mércéje. Különben belecsúszunk a "well meaning" totalitér rendszerbe. Ha az egy férfi az egy nővel nem képes tisztességes, igazságos kapcsolatot létrehozni, akkor kvótázhatunk a politikában, fejleszthetjük a nőket az üzemekben, bontogathatjuk a sztereotípiákat az oviban.
Teljesen meddő marad a fáradozás, mert nem a köztereken van az élet centruma. Sem a nők, sem a férfiak számára. A férfiak ezt régen elfelejtették, most a nőket bíztassuk arra, hogy kiszórják az életükből? Nem lesznek tőle boldogabbak.

Koncertáltan kell nekiállni, és minden konstruktív javaslatot érdemes meghallgatni: a balos és a konzervatív javaslatokat, a pozitív-feminista és a gender-feminista koncepciókat egyaránt. Mindeben van némi igazság, és mind mögött állhat élettapasztalat, sikerélmény.

Nem a polarizálás, hanem a megkülönböztetés az igazi szellemi teljesítmény. Egy életen keresztül tanulgatjuk. Az ifjak heve és az érett korúak árnyalt hozzáállása egyaránt értékes és szükséges, tessék egymást elviselni. Én erre szeretném bátorítani ezt a fiatal csapatot. Ha ugyan megengedik :-)

Artemisz,

A KKK nem Kuby/Klenk és Co. akart lenni, hanem a klasszikus Kirche-Küche-Kinder (Templom-Konyha-Gyerekek) hármas, mint a női "élettér és feladatkör" meghatározása. De ha értetted, és csak hozzátetted Kuby/Klenk és Co.-t, akkor sorry, nem szóltam.

"attól tart, hogy neki már nem lesz kibontakozási tere"

No, erre írtam fentebb, hogy teljesen feleslegesek az ezirányú aggályok, ezt kellene észrevenni. Mert mindaddig, amíg nincs konkrétan _előírva_, hogy ki bontakozhat ki és ki nem, addig mindig lesznek ilyenek is, meg olyanok is. Ráadásul Mo.-n legalábbis még mindig _összehasonlíthatatlanul_ gyakoribb és elterjedtebb a konzervatív forma, tehát még kevésbé jogos az "aggályuk".

"profitéhes munkapiac végleg beszippantja a választási lehetőséget."

Ez megint egy speciálisan magyar jellegzetesség, hogy a munkapiac olyan, amilyen - értsd: sz*r a fizetés, és nők esetében nem támogatja a gyerekvállalást, sőt. Ezt azonban lehet rendesen is csinálni, lásd északi országok. Példát lehet venni róluk. Csak hát ugye ez is idő, mire kialakul egy olyasféle rendszer itt is - ha egyáltalán van/lesz rá szándék. Aminek viszont egyelőre legalábbis még jelét se igen látom.

"Én kétlem, hogy össztársadalmi szinten fog megoldódni a kérdés. Az össztársdalmi szint mindig csak korrektíva lehet"

Lehet, hogy nem fogalmaztam elég egyértelműen, ez esetben bocs. Nem intézkedésekről beszéltem, amiket pl. államilag kellene meghozni, hanem szimplán hozzáállás- és gondolkodásmód-váltásról, amit ki-ki elintézhet magának a saját fejében - csak épp _elég sokaknak_ el kellene végezniük, ennyi az össz nehézség. Más szóval...

"Ha az egy férfi az egy nővel nem képes tisztességes, igazságos kapcsolatot létrehozni"

...éppen ezt kellene elősegíteni, igen, hogy legyenek rá képesek.

"Az ifjak heve és az érett korúak árnyalt hozzáállása egyaránt értékes és szükséges, tessék egymást elviselni. Én erre szeretném bátorítani ezt a fiatal csapatot. Ha ugyan megengedik :-)"

No ugye. Kb. ugyanezt mondom én is: mindkét oldalnak megvan a maga helye. Csak azt kell hagyni, hogy ki-ki maga dönthesse el, hova áll be, mindenféle kényszer nélkül, egyéni preferenciája és tehetségei szerint.

Én végig ugyan nem olvastam végig Kuby könyvét, csak beleolvastam, azért van némi rálátásom.
Teljesen azon a tézisen épül föl, hogy a gender az valami sátáni elgondolás, ami aljas módon befészkeli magát az EU vezetésébe, és akkor hajaj. TEljesen hibás az egész elgondolás alapja, ráadásul meg sem fogalmazza világosan, hogy mi az a gender, csak leírja, hogy milyen rossz. Néhány helyen hazudik és csúsztat, szemrebbenés nélkül.
Nagyon sok ilyen jellegű szöveget olvastam, nem gender témával kapcsolatban. Az egyházi retorika sajnos ilyen . Ha valamit nem úgy gondolsz, ahogy ők, akkor a sátán martalékává válsz (ne feledjük, hogy maga a kereszt/yény vallás is kizárólagosságon alapszik: Krisztust kövesd, ha nem, elkárhozol).

"Csakhogy egy gyalázatos tűsarkú konklúzió még nem bizonyítja azt, hogy a benne kifogásolt feminizmusnak és a feministáknak igazuk van."

Pedig a tények makacs dolgok. Rengeteg kimutatás, statisztika, személyes tapasztalat stb., persze ez utóbbi miért is számítana?

"Például Kuby, aki érett korban elkövetett katolizálása előtt kemény kötésű, balos feminista volt. Egyszerűen kitért. talán megcsömörlött."
Vagy inkább megtért, nem? A megtéréshez nem szabadna, hogy köze legyen a megcsömörléshez. Olyan nincs, hogy valaki megcsömörlik addigi életétől, és akkor hithű, igaz keresztyén lesz. Olyat el tudok képzelni, hogy valaki keresi az útját folyamatosan, de hogy megcsömörlik, és az egyházhoz csatlakozik? Hát ez bennem kérdéseket vetne föl, mennyire gondolja komolyan.

"Innentől fogva pedig kézenfekvő, hogy a nemek közti harc megoldását - a "békességet" (vallásos fogalom) a komplemetaritásban és nem az egalitásban fogják keresni."

Ne haragudj, de ezt nem értem. Nem látom, hol vannak ezek ellentétben. Egyébként a nemek még mindig harcban vannak?

"Egyet azért nem árt tudni az őshazában: Kuby és Hermann vállalják a kiméletlen kipellengérezést a mainstream média összes csatornáján, a rengeteg gyülölet mailt és a többi kellemességet. Azért az már valami :-)"

Sajnos, mi is átéltük az oldal megtámadását, még mindig elfog a hányinger, ha rágondolok. És nem érzem azt, hogy ez már valami.

"Ha az egy férfi az egy nővel nem képes tisztességes, igazságos kapcsolatot létrehozni,"

Szerintem ezekről a dolgokról meg beszélni kell (pl. itt), sokat, mert az elmúlt időkben nem beszéltünk róla. Az együttélést meg tanulni kell, férfinak is, nőnek is azt nem rázza ki senki kisujjából. Attól pedig nem fog működni egy párkapcsolat, hogy nem beszélünk a bajokról.

Kedves Vasszüz,

lenne egy-két ellenvetésem.

- Ha nem olvastad el, akkor inkább ne állítsd, hogy SEHOL sem magyarázza el, mi a "gender". Ez lehet, hogy szőrszálhasogatás, de enélkül hitelét veszti a kritikád.

- Kubi egy nagyon egyértelműen körülhatárolt "gender"-fogalommal hadakozik, és a marxista alapokon álló, egalitér és agresszív osztályharc-feminizmus ellen ágál. Pontosan megnevezi az ellenségét. Aki a jelzőket nem veszi magára, nem tudom, miért sikítozik.

- Hogy "csúsztat és hazudik" - nos ez egy markáns morális értékelés. A hazug intenciót csak igen küröltekintő bizonyítás után szabad valakire ráhúzni. Az hogy "elfogult", "kisarkít", "kihagy" stb már elfogadhatóbb. Azt viszont sehol sem tagadja a szerzőnő, hogy igenis elfogult (mert dogmatikusan vallásos), és hogy kisarkít, mert a polémiát választotta müfajként.

- Kuby megtérésének részleteit nem ismerem, és nem is érdekel. Azt viszont tudom, hogy jóval előbb lett csömöre, majd ezotérikus, majd katolikus megvilágosodása. Mondhatni, a nyugati 68-as nemzedékre jellemző életpálya.

- Milyen "tény" az, hogy a feminizmusnak "igaza" van? "A" feminizmus áramlatai és érvei- mint ahogy ezen a honlapon is részletesen kirajzolódik (hála az alapos és árnyalt bemutatásnak) - egymással teljesen ellentétes ember- és világképekből tevődik össze. Ki-ki saját igazát próbálja több-kevesebb "ténnyel" és statisztikaval alátámasztani.

- Igen, "Az már valami", ha valaki a meggyőződését nem sunyi, manipulativ, hanem nyílt, konfrontatív módon meri vállalni egy nyílt fórumon. Tisztelet az ellenfélnek, megérdemli, hogy sportszerűen bánjak el vele.

- Hogy a nemek mindig harcban vannak-e, nem tudom; de a fórum hozzászólásaiból valahogy az derül ki, hogy már puszta társadalmi létük is harc (pld. a hímsovoniszták és az elnyomottak közelharca.) Tagadhatatlan, hogy az emberek - sajnos - életük nagy részét "kűzdelemmel" töltik. És sajnos nagyon sokszor egymás ellen.

- Gondolom, egyet értünk abban, hogy inkább valami jóert szeretnénk kűzdeni - együtt. És gondolom, abban is, hogy a a nemek közti differencia a legegzisztenciálisabb harci vonal, míg másfelől a leghőbb vágyunk a nemek közti béke(-kötés) és az egység. Nem utolsó sorban azért, mert ez az előfeltétele a következő nemzedék (méltányos) létrejöttének és fejlődésének. (Igaz, ez egyesek szerint már elválasztható a nemiség kérdésétől)

TEHÁT: Igen, beszélni kell a dolgokról. Két ember békés együttléte már kultúrális teljesítmény. Hát még, ha férfiről és nőről van szó. Csak hatalmas erőfeszítés árán tudjuk megteremteni a két nem kiegyensúlyozott, igazságos, erőszaktól és elnyomástól mentes együttesét. Nem könnyít a feladaton az a tény, hogy az egyik nem léte és helyzete eleve kiszolgáltatottabb. És ez nem következménye a társadalmi igazságtalanságnak, hanem előzménye.

Ezért, ha valóban "egyenlőségre", mármint a társadalmi esélyegyenlőségre pályázunk, különbséget kell tennünk a különbségek között is. Tudni kell, melyik az, amit fell kell felszámolni, melyik az, amit nem lehet és melyiket nem tanácsos. Ez egy hosszú, bonyodalmas folyamat, még nem értünk a végére. Merem állítani, hogy nem is fogunk, mert amíg az élet meg nem dermed, megmarad a kényes "asszimetria", ami minden életszerű dolog feltétele.

Artemisz, azért ANNYIRA elolvastam, hogy tudjam, miről van benne szó.
Csúsztatni csúsztat benne, de sajnos most képtelen vagoyk felidézni, hogy pontosan hogyan. A mit az tudom, csak az azt cáfoló forrást nem tudom megmutatni (a lényege az volt, hogy azzal vádolja az - na és itt bukok el, mert nem tudom pontosan, melyik intézet - talán az egészségügyi minisztériumot, hogy arra buzdítja a szülőket, hogy elégítsék ki a gyerekeiket? Mutassák meg, hogy kell maszturbálniuk? Valami ilyesmi. Nos, ennek próbáltam utánanézni, de semmi ilyesmit nem találtam.

"Kubi egy nagyon egyértelműen körülhatárolt "gender"-fogalommal hadakozik, és a marxista alapokon álló, egalitér és agresszív osztályharc-feminizmus ellen ágál. Pontosan megnevezi az ellenségét. Aki a jelzőket nem veszi magára, nem tudom, miért sikítozik."

Nekem ez így nem tűnt fel, a könyvből nem derül ki. Amit nagyon sokszor elolvashatunk, az a gender mainstream.
Egyébként ő úgy áll az egész kérdéshez, hogy nem kérdez, nem gondolkodik, csak állít - hogy a gender mainstream, az valami rossz és rettenetes. Honnan veszi ő a bátorságot, hogy kijelentse, amit ő állít, az valami tévedhetetlen? Végig azt sugallja: ha nem értesz egyet, megvezetett birka vagy. A nép meg pusztul. Tehát ne kérdezz, ne kételkedj, csak érts egyet. Nekem nagyon ismerős ez a fajta kommunikáció, volt szerencsém számtalanszor találkozni vele, és már kamaszként sem tetszett.

Most belenéztem újra a "A nemek forradalmába" - ne haragudj, de az egész csak hablaty, mellébeszélés. Mondjuk nem csinálja rosszul.

Majd jövök még.

Vasszűz, dereng valami a minisztériummal kapcsolatosan. Ha jól emlékszem, az lett a vége, hogy a minisztérium bezúzatta a könyvet. Ha valóban érdekel, utána nézhetek a német forrásokban, biztosan van nyoma a vitának a googleben.

Kuby stílusa nagyon apodiktikus, és tüzet ad neki a vallásos hév. De a feminizmus sokkal nagyobb kaliberü szerzői nagy része apodiktikus, proklamatív, ellentmondást nem tűrő hangon ír és beszél. (A feminizmus történészei, analitikusai persze nem, de nem is azért fizeti őket az egyetem, hogy a világvégét hírdessék.) Éppenséggel így váltak érdekssé és korszakalkotóvá.
Nem a Kuby módszerét akarom védeni, csak az ellen van kifogásom, hogy ezért eleve minden amit ír, minden kritikája "hablaty". El kell olvasni a forrásokat is, amikre hivatkozik. Például a szóban forgó minisztériumi brossúrát, de mást is idéz. Minden kizárólag csúsztatás?

Artemisz, én is kutattam most újra, de ha bezúzatták, ahogy írod, akkor nem valószínű, hogy megtalálom.
Hogy mit értek "hablaty" alatt, majd kifejtem, bocs, most mennem kell.

Olvastam Dominik Klenk könyvét, (ugyanúgy mint Beauvoir-t, Germaine Green-t, Betty Friedan-t, sőt még Elisabeth Badinter-től is azt, ami Magyarországon elérhető) Viszont szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy Dominik Klenk maga sem ért egyet a nőelnyomással: "A nők háttérbe szorításának ténye egészen a kegyetlen elnyomásig, világméretű botrány., amely fölött nem hunyhat szemet egyetlen társadalom - kultúra és vallás - sem. A politikus és etikus cselekvésnek az alkotmányunkban is rögzített egyenjogúság iránti igényen kell megméretnie magát. (149)".

Kinyílik a bicska a zsebemben, mikor olyat látok, hogy egy férfi úgy viszonyul a feleségéhez, mintha a gyermekeik csak az ő (mármint a feleség) feladata lenne. Az viszont, hogy kinevetik azt a nőt, aki karriert akar, személy szerint úgy látom, hogy egyre kevésbé igaz. Inkább annak kell már hülyének éreznie magát, aki pl 10 éve otthon van a gyerekeivel (ezt bizonyítandó, csak le kell menni egy közeli játszótérre, és beszélgetni anyukákkal), mert sokan a háziasszonyszerepet és azt, ha valaki "csak" anya, lenézik, és alacsonyabb rangúnak tartják, mint más intellektuális tevékenységet. Nekem személy szerint ez az egyelen bajom. Amúgy teljesen igaz, hogy ne csak a nő pelenkázhassa már a gyereket.

Persze, egyetértek. Nem is úgy gondoltam ezt a háziasszony szerepet, hogy nulla segítséget kapjon a férjétől. Szerintem az embertelen meg lehetetlen. Főleg ha több gyerek van. Meg amúgy ma már nem is beszélhetünk arról, hogy valaki egész életében csak háziasszony meg anya. Ha több gyereket is vállal, akárhogy nézem, még nagyon maximum is 10-12 év. A többi úgyis munkával telik.
Ja, és fel sem merült bennem, hogy Te lenézed a főállású anyákat, ne érts félre, ez csak egy benyomás, hogy ez már olyan konzervatívnak számít, negatív értelemben. Meg mondom, a főállású anyaság is csak egy időszak.

Egyébként nagyon érdekes, amit a "szupernő" ideálról írtál. És elég sajnálatos, hogy ez a helyzet...