A nem létező nem
Módosítás dátuma: 2010. október 25. hétfő, 23:19 Írta: Huszár Ágnes 2010. október 25. hétfő, 23:02
Az Élet és Irodalom hetilap LIV./40., 2010 okt. 8-i ) számában közölte Szilágyi Gyula írását A harmadik nem címmel. (Ugyanebben a számában közölte a hetilap a szegedi Nyelv, Ideológia Média konferenciájának „Csatlakozunk a felhíváshoz című írását.)
Szilágyi Gyula már évtizedek óta közöl az ÉS-ben úgynevezett „irodalmi riportokat”, ezek sorába tartozik ez is. Az „irodalmi riport” nem szövegének művészi megformáltságában különbözik a publicisztikai műfajtól, hanem abban, hogy álnéven vagy kezdőbetűkkel jelezve „szólaltat meg” valódi vagy fiktív személyeket. Így egyetlen tényállítás sem igazolható, se nem cáfolható, a következményeket senki nem viseli: sem a megszólaló (fiktív) személyek, sem pedig a szerző, aki, úgymond, „megszólaltatta” őket.
Egyszerűen szólva: az „irodalmi riport” se nem irodalmi, se nem riport. A szerző azt tárja az olvasók elé, amit, úgymond, „az emberek gondolnak”, jelen esetben a gender-elméletről.
Szilágyi terjedelmes felvezetésében „össztársadalmi viszolygást” emleget, „amikor a hölgyek teljes emancipációjának filozófiai, ideológiai alapjáról esik szó”.
Ez a viszolygás „azt a riadalmat” kelti benne életre, amit fiatal nevelő korában érzett, amikor megtudta, hogy az egyik rá bízott kamasz szexuálisan inzultált egy másikat, s amikor Fritz Kahn könyvéből megtudta, hogy voltak olyan lovas katonák, akik szexuális aktust bonyolítottak le a lovukkal.
Ez a komótosan kibontott hangulati felvezetés kiteszi a cikk egyharmadát. Ezek után szót kap a szerző két ismerőse: „T. A. 43 éves építészmérnök” és a „Teljes névtelenséget kérő 35 éves főiskolai tanár”. A szerző többi ismerőse nem hallott még a „gender-elméletről”, ez a kettő viszont képes markáns véleményt is megfogalmazni róla. Ez pedig – sugalmazza a szerző – kompetens értelmiségiek szakszerű véleménye az „új irányzat”-ról, melynek alapvetését helyesen találják meg Simone de Beauvoir 1949-ben (61 éve!) megjelent A második nem-ében.
„T. A. 43 éves építészmérnök” elégedett azzal, hogy mennyi magas rangú katonanő szolgál az Amerikai Egyesült Államok hadseregében (a magyar honvédségben eddig nők maximum csak az ezredesi rangfokozatig jutottak el, a néhány ezredesnő is a hadászatilag kevésbé fontos területeken: egészségügy, kommunikáció látja el feladatát), s örömmel tölti el a „csípőre feszülő farmerek világában”, hogy nem tiltják már el a nőket a nadrágviselettől..
A harmadik hang, a „Teljes névtelenséget kérő 35 éves főiskolai tanár” vélhetőleg a kutatói szakértelmet képviseli a trióban. „A gender-elmélettel kapcsolatos publikációkat olvasgatva nagyon rossz ízű gondolatok” fogalmazódnak meg benne. Ezek a gondolatok nem korlátozódnak az ún. gender-elmélet képviselőire: „Nincs okom rosszat mondani a nőkről, de azt hiszem, mindegyikük lelke mélyén egy militáns feminista lapul”. Párhuzamot von a kilenszázhuszas évek szovjet nőpolitikája és az általa genderelméletnek nevezett irányzat között, melynek során történésztől szokatlan tájékozatlansággal egy platformba sorolja Lenint és a vele éppen a nőkérdésben radikálisan szembekerülő Kollontájt.
Ekkor válik végérvényesen világossá az olvasó előtt, hogy az írásban következetesen alpári viccelődés és gúny tárgyává tett, egyes számban „gender-elméletként”
És hogy mit mond magáról a feminizmusról, annak számos irányzatáról, a genderről való filozófiai gondolkodásról, vagy akárcsak annak a konstruktivista változatáról a fiktív „főiskolai tanár” fiktív feleségének mondása: „Akkor majd nekem is lesz farkam?”
Abszolúte semmit.
S mit mond a szerkesztői koncepcióról az a tény, hogy ugyanabba a számba teszik a nők jogait sértő alkotmánytervezet elleni tiltakozó levelet és ezt a bornírt, reflektálatlan hangulatkeltést? Talán csak annyit, hogy összetévesztik a mindkét félnek egy pofont egalitarizmusát a kiegyensúlyozott véleményszabadsággal.
Utóirat: Ennek az írásnak az első változatát az ÉS-nek küldtem el. Nem közölték, azzal az indokkal, hogy „egy riport nem a lap álláspontját tárja az olvasók elé”, hanem a riportban megszólaló (?) emberekét.
Hát ennyit a kiegyensúlyozott véleményszabadságról.
Írta: Rita, október 26, 2010
Kollontájjal kapcsolatban én el tudom képzelni, hogy nagy a tájékozatlanság. (Nem tudom, másutt hogy van, nálunk pl. történelemórán anno meg sem említették)
Ami az ÉS-t illeti, nem egy elfogadható kifogás, hogy a riport nem a lap véleményét tükrözi. Dehogynem! A lap eldöntheti, mit közöl le és mit nem - ahogy el is döntötte,meg ahogy mi is eldöntöttük...
-
- +0
-
-
Írta: palmoni, október 26, 2010
Az rendben van, ha egy "átlagember" nem tud semmit Kollontájról, mert az iskolában tényleg nem tanítják. Az viszont nagyon nincs rendben, ha valaki úgy beszél egy témáról, hogy nem volt képes a legalapvetőbb dolgoknak sem utánanézni, és mindezekkel együtt ő a szakértő. Direkt megnéztem, a google legelső magyar nyelvű találatának átfutása is alkalmas lett volna a hiányosságok pótlására. De vannak, akiknek ez nem egyértelmű.
-
- +0
-
-
Írta: Rita, október 26, 2010
Az is torzíthatja a tapasztalataimat, hogy a tanszéken, ahol 10 évet eltöltöttem (SZTE angol), általánosan elfogadott álláspont volt a genderszempont. Ha nem is foglalkozott vele fő érdeklődési körként mindenki, nem volt divat szidni. De nyílt ellenállással más tudományos közegben sem találkoztam, azért ez ha lassan is, de kezd elismert lenni, Oraveczek és Szilágyik meg Gabriele Kuby-k ide vagy oda.... (1 markáns eset van ellenpéldaként)
(Másikkal kapcsolatban: bocs, félreértettem az egyik mondatodat, de már minden tiszta)
-
- +0
-
-
Szerintem az önmagában, hogy emberek névtelenül nyilatkoznak, még nem lenne akkora probléma. Igaz, nekik nem igazán van okuk attól félni, hogy megbélyegzik őket a véleményükért, hiszen csak azt vallják, amit a többség... Az ÉS hozzáállásán nem csodálkozom, undorító újság (ahogy szinte az összes többi), az a véleményszabadság, hogy szabad szexistának lenni, de a szexizmusra már nem szabad felhívni a figyelmet, mert azzal korlátozod a szexisták szabadságát. Nem írhatsz rasszista, antiszemita cikkeket, de nyugodtan "viccelődhetsz" a nőkön, szidhatod a feministákat anélkül, hogy bármit is tudnál a feminizmusról. Ez a liberalizmus, na meg az, hogy szólásszabadság címén bárki megszólalhat, és megvédheti az álláspontját, a hétköznapi hímsovinisztától a nemi erőszak elkövetőig. És mivel ők az "erősebbek", hangosabbak, törvényszerű, hogy az ő véleményük marad a mérce.
Sajnos valószínűleg tényleg azt gondolja az emberek (vagy legalábbis a magyarok) többsége, amit az itt idézett névtelen megszólalók. Csak éppen az a probléma, hogy ha kizárólag ezekről írunk, az visszahat a közvéleményre, és továbbra is ezt fogják gondolni. Persze mi más is lenne Szilágyi Gyula vagy az ÉS érdeke, mint fenntartani a sztereotípiákat, a helyükön tartani a nőket? Nemcsak az a káros, hogy még mindig léteznek ezek a vélemények, hanem az is, hogy így termelődnek újra. Ez egyébként egy nagyon jó pszichológiai eszköz: ha elhitetjük, hogy a közvélemény nagyjából egységes valamilyen témával kapcsolatban, ráadásul az adott vélemény közel is áll a miénkhez, akkor egyrészt fennmarad ez a vélemény és megerősödik, másrészt érvényesül a hallgatás spirálja, vagyis a kisebbségi véleményen levők nem mernek megszólalni.
Persze az is elég durva, amit a főiskolai tanár mond. Szerintem ha valaki hallott már Kollontájról, akkor tudja, hogy szemben állt Leninnel (annak ellenére, hogy miniszter is volt), többek között abban, hogy a munkásellenzéket támogatta.