Torzítások, lejárató ideológia
Tereskova, a hiteltelen házitündér
Módosítás dátuma: 2011. december 26. hétfő, 19:37 Írta: Antoni Rita 2011. október 02. vasárnap, 21:08
Inkább ne, mert körülbelül annyit segít, mint Pirner Alma rúdtánca a nők egyenjogúságáért. Nem, a rúdtánccal semmi bajom, művelje, akinek tetszik – én annyit állítok, hogy a rúdtánc nem alkalmas a feminista küzdelem eszközeként.
Ahogyan nem alkalmas a feleségszerepre vágyás hangsúlyozása sem – és ezt úgy mondom, hogy egyébként nem vagyok házasságellenes. Nagy Kriszta Tereskova legújabb kiállítását „Feminista kiáltás” címen rendezte meg, és, azzal együtt, hogy nagyon helytelenítem a magyar feministák közti széthúzást, az általa hangoztatott idétlen „feminizmustól”, mint feminista, ezennel kénytelen vagyok elhatárolódni. Hogy miért? Talán kiderül az alábbi Tereskova-idézetből:
„Feleség akarok lenni, szerintem minden nő ezt akarja. Isten úgy teremtett, hogy
társai legyünk egymásnak. Egyedül nem működik az élet. Fontos, hogy a nők az
emancipáció révén felszabadultak az évezredes háttérbe szorítottságból, és nagyon
rossz lenne, ha vissza kellene mennünk a tűzhely mellé. De mindezzel együtt
szerintem egy nő elsősorban feleség akar lenni. Semmivel sem fontosabb a szakmai
sikerem, a művészetem igazsága, mint a szerelem, és hogy társ akarok lenni, és hogy
csak a halál válasszon el minket. (…) Most borulás van, elvesztettük egymást,
szeparálódnak egymástól a nemek. Ki kell kiáltanom, hogy a régi értékeket nem szabad
feláldoznunk, szükség van rájuk. Keressenek a férfiak annyit, hogy a nők otthon
maradhassanak, és lelkükben egészséges gyermekeket tudjanak nevelni. Most már
kimondhatom, hogy feleség akarok lenni, aki otthon pizsamát vasal.”( Helyi Téma, Bp. I. kerületi kiadás)
„Backlash” 2. – a feminizmus miatt "nem lehet párt találni", "nagyobb a nők terhe" és hasonló okosságok
Módosítás dátuma: 2011. december 26. hétfő, 19:39 Írta: Pál Móni 2010. november 19. péntek, 16:43
Az antifeminizmussal foglalkozó előző cikkemben általánosságban foglalkoztam azzal, mit jelent, hogyan működik a backlash ( = a feminizmussal szembeni , azt károsnak feltüntető ellenreakció, lejárató ideológia), most ennek konkrét megjelenési formáit szeretném bemutatni. A példákat minimum kétféleképpen lehet csoportosítani: aszerint, hogy milyen csatornán keresztül hatnak ránk (pl. játékfilmek, „önsegítő” könyvek), vagy aszerint, hogy milyen típusú tévhiteket terjesztenek, illetve erősítenek meg. Az utóbbi felosztást választottam, mivel úgy érzem, messzebbre vezet az antifeminizmus „téziseinek” megismerése, mint az, ha egy-egy jellemző tévéműsort vagy megnyilatkozást ragadunk ki. Kategóriáim természetesen szubjektívek és esetlegesek, tovább bővíthetők és színesíthetők.
A backlash-hez sorolhatóak azok az (újság)írók, pszichológusok, szexológusok, akik nyíltan bírálják a feminizmust, felvállalják, hogy ők bizony antifeministák (mint p. Oravecz Éva Csilla, akinek ámokfutásáról tanulságos cikket olvashatunk alább); illetve azok a nők és férfiak, akik ezt burkoltan teszik csak. Ez az írás elsősorban az utóbbiakról szól.
Vegyétek és egyétek: a gender-elmélet hívei már megint el akarják törölni a nemek közti különbségeket
Módosítás dátuma: 2011. december 26. hétfő, 19:22 Írta: Antoni Rita 2010. október 26. kedd, 11:23
A nem létező nem
Módosítás dátuma: 2010. október 25. hétfő, 23:19 Írta: Huszár Ágnes 2010. október 25. hétfő, 23:02
Az Élet és Irodalom hetilap LIV./40., 2010 okt. 8-i ) számában közölte Szilágyi Gyula írását A harmadik nem címmel. (Ugyanebben a számában közölte a hetilap a szegedi Nyelv, Ideológia Média konferenciájának „Csatlakozunk a felhíváshoz című írását.)
Szilágyi Gyula már évtizedek óta közöl az ÉS-ben úgynevezett „irodalmi riportokat”, ezek sorába tartozik ez is. Az „irodalmi riport” nem szövegének művészi megformáltságában különbözik a publicisztikai műfajtól, hanem abban, hogy álnéven vagy kezdőbetűkkel jelezve „szólaltat meg” valódi vagy fiktív személyeket. Így egyetlen tényállítás sem igazolható, se nem cáfolható, a következményeket senki nem viseli: sem a megszólaló (fiktív) személyek, sem pedig a szerző, aki, úgymond, „megszólaltatta” őket.
Egyszerűen szólva: az „irodalmi riport” se nem irodalmi, se nem riport. A szerző azt tárja az olvasók elé, amit, úgymond, „az emberek gondolnak”, jelen esetben a gender-elméletről.
Szilágyi terjedelmes felvezetésében „össztársadalmi viszolygást” emleget, „amikor a hölgyek teljes emancipációjának filozófiai, ideológiai alapjáról esik szó”.
Tűsarkúban hátrafelé - A hazai antifeminista irodalom a feminista kutató szemével
Módosítás dátuma: 2010. október 08. péntek, 14:30 Írta: Dér Csilla 2010. október 08. péntek, 13:59
(Az alább olvasható előadás a genderkutatók szokásos találkozóján, a dr. Sándor Klára és dr. Barát Erzsébet által szervezett Nyelv, ideológia, média konferencián hangzott el 2010. okt. 2-án a Szegedi Tudományegyetemen. Köszönjük a szerzőnek, hogy munkáját a nőkért.hu rendelkezésére bocsátotta, és egyben fejet hajtunk a heroikus erőfeszítés előtt, amivel átküzdötte magát e tudománytalan fércműveken, hogy azok tévedéseit a nyilvánosság elé tárja. Mint egyik hozzászóló megfogalmazta, egy feminista kutató számára dilemmát képez, hogy egyáltalán leereszkedjen-e odáig, hogy ilyen szintű művekkel vitatkozzon, de én úgy vélem, Dér Csilla jól döntött. – a szerk.)
1. A magyar antifeminizmus jellemzői
Az antifeminista könyvek kiadásának divatjáról beszélhetünk ma Magyarországon (annak ellenére, hogy feminista művek elvétve jelennek csak meg – a szerk. ) – számos magyar szerző mellett (pl. Bakos: A helyes asszonytartás, Bene: Emancipációs bumeráng) újabban fordítások is napvilágot látnak (pl. Herman: Az Éva-elv). Ezek egyfelől támogatják az egyébként is erős hazai antifeminista közvélekedést, másfelől megerősítést is kapnak onnan.
Bővebben: Tűsarkúban hátrafelé - A hazai antifeminista irodalom a feminista kutató szemével
További cikkeink...
1. oldal / 3
