Sztereotípiák
Tóth Vera - "a feministák el akarják tiporni a férfiakat"
Módosítás dátuma: 2011. december 26. hétfő, 19:36 Írta: Antoni Rita 2010. december 27. hétfő, 14:31
A"Nők a pályán" mozgalom a nők politikai, közéleti szerepvállalását igyekszik aláírágyűjtés, majd népszavazás segítségével megnövelni. A mozgalmat szintén támogató Tóth Vera a következőt nyilatkozta a Velvetnek: "Nem vagyok feminista, nem megrögződésem, hogy a nőket emeljük fel, a férfiakat pedig tiporjuk el." A "nem vagyok feminista, de..." kezdetű mentegetőzést (melyet általában feminista problémafelvetés, érvelés, véleménykifejtés követ...) már megszoktuk (pl. az egyébként nagyon szimpatikus, de zsíroshajúfeministázó Szentgyörgyi Zsuzsától a Metróban...), ugyanakkor nagyon szomorúnak találom, hogy egy ismert ember éppen a nők érdekében nyilatkozva terjeszt egy gyakorlatilag nőellenes tévhitet. A feminizmus - már unásig elmondtam rengetegszer, de ha kell, még pár ezerszer elismétlem... - nem azért "feminizmus", mert nőuralomra törne és a férfiakat el akarná nyomni, hanem azért, mert a férfiak javára felborult egyensúlyt (az egyenlőségig, és nem tovább!) a nők javára igyekszik visszaállítani (pl. a politikában, a közéletben, az irodalomban, a tudományos életben, a magánéletben).
Bővebben: Tóth Vera - "a feministák el akarják tiporni a férfiakat"
Olvasónk levele
Módosítás dátuma: 2011. december 26. hétfő, 19:10 Írta: Hajkó Brigitta 2010. május 06. csütörtök, 10:53
Kedves Nőtársaim!
Mielőtt belekezdenék levelem valódi témájába, engedjétek meg, hogy kicsit bemutatkozzam!
Nő vagyok. Egy talpraesettnek mondható, célokkal, motivációval rendelkező hölgyemény. Átlagos életem van, azon kívül, hogy újságíró vagyok (mert a szakmabeliek tudják, hogy itt nincs megállás, nincs szolgálati idő, mindig szemfülesnek kell lenni), van egy párom, akivel együtt élek, annak ellenére, hogy 19 vagyok és még, ahogy az idősebbek fogalmaztak, előttem az élet. De nagyon szeretem a partnerem, ÉN választottam ezt az utat.
Gyakran felmerülő tévhitek, aggályok, és ezekre adott válaszaink – 1. rész
Módosítás dátuma: 2011. december 26. hétfő, 19:15 Írta: Antoni Rita 2010. március 24. szerda, 15:56
A feminizmus lejáratását megkísérlő ideológia legfőbb pillére. A legtöbb feministának vannak pozitív férfiszereplők az életében, családtagok, és/vagy barátok, partner személyében. Ez azonban mit sem változtat az össztársadalmi problémákon, a közgondolkodás domináns férfiképén, a nőket ezzel összefüggésben ért hátrányokon. A feministák nem általában a férfiakat gyűlölik, hanem a férfisovinizmust, a férfi felsőbbrendűség képzetét és ennek gyakorlati konzekvenciáit, a közgondolkodás férfiképével összefüggő megnyilvánulásokat (pl. a nők diszkriminációja, zaklatás, nők elleni erőszak) Tisztában vagyunk vele, és hangsúlyozzuk is, hogy ezekkel természetesen nem azonosul személy szerint minden férfi, viszont a kultúránkban elfogadott férfiasság-fogalommal összefüggenek. (Azaz: távolról sem általánosítunk minden egyes férfira, viszont a hímsovinisztákat, bántalmazókat nem tekinthetjük kivételes, elszigetelt deviánsoknak,egyedi kóros eseteknek.)
Ráadásul a feministák nem hisznek a biológiai determinációban, így abban sem, hogy a férfiak eredendően ösztönvezéreltek és agresszívak. A feministák helytelenítik az erősebb férfiak által a gyengébbek férfiak rovására elkövetett erőszakot, szexuális zaklatást is, ahogyan helytelenítik – az elkövető nemétől függetlenül – az elnyomás, erőszak minden formáját, legyenek az áldozatok nők, férfiak, gyerekek, vagy akár állatok.
A feministák célja nem egyfajta "bosszú", nem a férfiak elnyomása, hanem a nemek egyenrangúságán, minden társadalmi szférában közelítőleg azonos jelenlétén, így az egyének szabadságán alapuló társadalom.
Bővebben: Gyakran felmerülő tévhitek, aggályok, és ezekre adott válaszaink – 1. rész
Mese a feministáról, aki leharapta az udvarias lovag fejét
Módosítás dátuma: 2011. december 26. hétfő, 19:16 Írta: Antoni Rita 2009. szeptember 16. szerda, 12:51
Amikor megemlítem, hogy feminista vagyok, a második leggyakrabban feltett kérdés – miután sikerül tisztázni, hogy nem vagyok férfigyűlölő – arra irányul, hogy visszautasítom-e a férfiak udvariassági megnyilvánulásait. Leharapom-e a fejét annak, aki előreenged az ajtóban, vagy lesegíti a kabátomat, netán helyszűke esetén felpattan? A válaszom: nem.
Hozzáteszem, más feministák más véleményen lehetnek, és azt sem hallgatom el, hogy szerintem ezzel hatalmas kárt okoznak a feminizmusnak. Hogy miért? Mert a társadalom soha nem fogja megérteni – és mellesleg én sem fogom soha száz százalékban igaznak tartani – az ajtóban előreengedés heves visszautasítása mögött rejlő megfontolást, miszerint az efféle hódolat állítólag arra hivatott, hogy fontosabb dolgokban a nők hátrányos helyzetét elkendőzze.
Bővebben: Mese a feministáról, aki leharapta az udvarias lovag fejét
