Két éves a nőkért.hu
Módosítás dátuma: 2011. május 14. szombat, 13:10 Írta: Antoni Rita 2011. május 14. szombat, 11:45
"Receptek, fogyókúra, divat, szépségápolás, horoszkóp, sztárpletykák – minden, amire egy nőnek szüksége van!" – ütötte meg a fülemet pár éve a rádióból harsogó reklám, mely egy új női magazint próbált népszerűsíteni. Akkor kezdtem el az egyetemen gender órákra járni – de ezek nélkül is felmerült volna bennem a kérdés: valóban ezekre van szüksége egy nőnek? Valóban ennyit néznek ki a nőkból? Ráadásul, ezek miatt születik meg a populáris kultúra – nők, magaskultúra – férfiak sztereotip felosztás – holott a szépirodalmat, kultúrát nők "fogyasztják" nagyobb arányban. "Feminizmus, Gender Studies, irodalom, kultúra, művészetek, öntudatnövelés, híres nők portréi" – nem hangzana ez jobban? E meggyőződéstől vezérelve eljátszottam a gondolattal, hogy egyszer létrehozok egy progresszív szemléletű női magazint, ezzel a mottóval. Úgy éreztem, ezzel egy hiányt lehetne betölteni, mert a hozzáférhető, nőknek szóló nyomtatott és elektronikus sajtótermékek közt nem igazán tudtam olyanról, mely nem próbálja meg a "helyükön tartani," azaz jelentéktelen, sztereotip, esetenként bugyuta témákkal lefoglalni a nőket – nehogy véletlenül ráébredjenek valódi értékeikre, és elgondolkozzanak azon, hogy a patriarchális társadalmi berendezkedés által nyújtott lehetőségek összhangban vannak-e azokkal. Ráadásul mindezzel összefüggésben égetően szükségesnek ítéltem meg a hazai közegben lábrakapott, feminizmussal – és újabban sajnos a gender studies-zal, gender mainstreaminggel is – kapcsolatos, rendkívül sokat ártó sztereotípiák eloszlatását, a feminizmust lejárató ideológiával szembeni harc vállalását is.
Egy másik feminista fórumon megtaláltam tervemhez a kiváló társakat, akik közül többekkel személyesen soha nem találkoztam (!), ám ez – dacára annak a sokszor téves nézetnek, hogy az internet világa "rossz, elidegenítő és nem teszi lehetővé az érdemi emberi kapcsolatokat" stb. stb. – azzal együtt, hogy rengeteg dologban (kor, lakhely, családi, magánéleti háttér, érdeklődési kör, vallás/világnézet, ízlés, jövőre vonatkozó elképzelések, stb. stb.) esetenként különbözünk egymástól, mégsem akadálya a barátságnak (páran közülük többet tudnak rólam, mint a személyesen ismert emberek :) ) és a közös munkának. Azt, hogy valami jó-e vagy rossz, üres-e vagy tartalmas, egyedül az határozza meg, hogyan és mire használjuk – a mi esetünk, azt hiszem, fényes példája a technikai újítások, lehetőségek kreatív, produktív kihasználásának, és az igazi sisterhoodnak. (Imádlak Benneteket!)
A társak közül az "őstagok": Katica, adminisztrátorunk, Bogi (aki jelenleg második gyermekét várja, és nagyon szurkolunk neki, hogy minden rendben menjen! :) ), Juzsika, a rangidős Mamika, a pszichológus Móni, és az azóta hivatásos íróvá avanzsált Sansa – akire külön büszkék vagyunk! –; később csatlakozott a társasághoz Vika, Dalma, Daniella, valamint több más támogató tag. Így lett a kósza elképzelésből valóság – éppen ma két éve. Úgy gondolom, sokat fejlődtünk – ez köszönhető az időközben felbukkant új szerzőtársaknak: pl. Anikónak, a két Emesének, és Ilonának. Esetenként profeminista/gendertudatos férfi barátaink is, pl. Dani, István és Gábriel is hozzájárultak egy-egy cikkel a munkánkhoz.
Szereztünk sok-sok barátot és – nem lepődtünk meg, így jár minden nő, aki határozott véleménnyel áll ki – néhány ellenséget; de utóbbiak szinte láthatatlanná törpülnek az előbbiekhez képest, ráadásul esetenként még voltak olyan kedvesek, hogy ingyen reklámot is csináltak nekünk. Akadnak persze olyanok is (őket ellenségnek nem nevezném, csak nem értünk velük egyet), akik moderálási elveink miatt kritizálnak minket. Igen, mi vállaljuk, hogy az állítólagos "demokrácia" helyett, mely túl sokszor bizonyult érdekes módon a nők és a női szempontok elnyomásának eszközének (!), egy nézőpontot részesítünk előnyben, és nem szeretnénk feminizmus vs. antifeminizmus körben forgó, végeredményben egy helyben toporgó, szájtépő csataterévé válni, mert arra van sok más lehetőség. (Pl. ott, ahonnan mi is eljöttünk éppen emiatt.) Mi egy, a nők érdekeit szem előtt tartó és következetesen képviselő, ha úgy tetszik, szeparatista teret hoztunk létre (elsősorban, de nem csak nőknek), és a továbbiakban is ehhez tartjuk magunkat. Nem, mindemellett nem tesszük zárttá az oldalt, mert az általunk felvállalt nézetekkel egyetértő, illetve témáink iránt nyitottan érdeklődő új olvasók számára továbbra is elérhetők szeretnénk maradni.
Honlapunk pártfüggetlen: foglalkozunk a nőket érintő politikai döntésekkel, ezeket folyamatosan figyeljük és véleményezzük, ez egyik fő tevékenységünk; de eszmék, ügyek, célok mellé, és nem konkrét pártok vagy politikai oldalak mellé állunk. Az ésszerű, mindkét oldal érdekeit figyelembe vevő, elnyomástól, erőszaktól mentes egymás mellett élés, a valódi tolerancia, az egyén érdekeivel összhangba hozott közösségi értékek mellett foglalunk állást, és igyekszünk folyamatosan tudatosítani olvasóinkban is, hogy minden elnyomás egy tőről fakad. Noha mi a nők érdekeivel foglalkozunk elsődlegesen (és meggyőződésünk, hogy praktikusabb is, ha egy aktivista/csoport egy aspektusra koncentrál, mindenki nem foglalkozhat mindennel), elítéljük az elnyomás minden formáját: a rasszizmust, a homofóbiát, a (természetesen a mások elnyomásának határáig) vallás– és világnézet szabadságának korlátozását, a munkahelyi kizsákmányolást, zaklatást, a férfiak által férfiak ellen elkövetett erőszakot, a háborút, a gyermekbántalmazást (de a másik oldalt is figyeljük: szóltunk a tanárok jogairól, azaz azok hiányosságairól is!), a különböző szubkultúrák tagjaival és a nem elnyomó másság egyéb formáival szembeni előítéletet, diszkriminációt is; sőt megítélésünk szerint ide tartozik és szívügyünk az állatvédelem, a környezetvédelem is.
Perspektívánkat az elmúlt évben ennél is tovább bővítettük: mivel a nők sokfélék, sokféle érdeklődésűek, ezért úgy gondoljuk, hogy szórakoztatásképpen szinte bármi belefér, ami tagjaink vagy olvasóink közül egy embert is érdekel. E határokat egyelőre leginkább én feszegettem a metal fesztivál- és koncert beszámolóimmal, 1-2 horror film elemzésével és a gótikus irodalomról, kultúráról nyitott új rovatommal. Ugyanakkor semmiképpen nem szeretném csak az én magán-vesszőparipáimmal traktálni a kedves olvasókat :), így másokat is (szerkesztőtársaimat, olvasóinkat) arra biztatnék, ossza meg velünk specifikus érdeklődési körét, szaktudását.
Kommentelőből, aktív regisztrált tagból viszonylag kevés van (egyelőre), DE a látogatottsági adatok azt mutatják, az oldalon megnyilvánuló emberek csak a jéghegy csúcsát képezik, a "néma" olvasók a láthatóknál többszázszor többen vannak. Pörgő facebook oldalunkon lassan elérjük az 5000 tagot – úgy, hogy többségben minket jelöltek, erre külön büszke vagyok. De még mindig közel sem vagyunk ahhoz a női kultúrát komplexen átfogó oldalhoz, amit megálmodtam; rengeteg további tervünk van (pl. a "Női arcképcsarnok" kialakítása) és ehhez várunk lelkes új szerzőket is.
Abban maradtunk, hogy a továbbiakban is tartjuk magunkat a nonprofit jelleghez: mi nem keresünk az egésszel egy fillért sem, szabadidős tevékenységként csináljuk az oldalt, így olyan hirdetéseket, melyek más részéről pénzkereső tevékenységhez kapcsolódnak, szívességből nem teszünk ki. (Kapcsolódó konferenciákról, rendezvényekről, stb. természetesen továbbra is örömmel adunk hírt!) És (ez ügyben is többször megkerestek minket, de) fizetett hirdetéseket sem vállalunk, mert azt észleltük, hogy sok esetben ez azzal járna, hogy le kellene adnunk az elveinkből – amit nem szeretnénk.
A megalkuvást kerülve, minden tekintetben következetesen szeretnénk képviselni egy, a jelen magyar diszkurzusban háttérbe szorult nézőpontot, és boldoggá tesz minket, hogy a számos visszajelzés alapján ezzel olvasóinknak örömet okozunk. A jövőben is e cél érdekében fogunk dolgozni.
A nőkért.hu szerkesztősége nevében
Antoni Rita.
Megosztás:

Írta: Sansa, május 14, 2011
(igyekszem folytatni hamarosan a sci-fis dolgot, ha már a speciális érdeklődési köröket említetted
)
Írta: rd.8495, május 14, 2011
Gratulálok a munkátokhoz, nagyon szívesen olvasom az oldalt, talán a legszívesebben az összes általam látogatott oldal között. Azok is hasonló koncepciójúak, viszont pontosan a nonprofit jelleg miatt korántsem frissítik őket napi szinten.
Ebben itt tényleg hatalmas munka van, napi szinten új információk.
Írta: orlando, május 14, 2011
Jó itt lenni. .)
Írta: cidre, május 14, 2011
Írta: molylepke, május 14, 2011
Írta: pavlovna, május 15, 2011
/, nagyon nagy tapsot küldök, és a legtöbb cikketekkel kapcsolatban mélységes egyetértést!
Írta: Limanna, május 18, 2011
Írta: henike, június 06, 2011
A cikkről eszembe jutott egy régebben olvasott levél, amit a Nők Lapjában láttam.
Régebben színvonalas újságnak tartottam, de egyre inkább azt éreztem, ez nem igazán nekem való „női újság”. Bár ettől a kifejezéstől is hülyét kapok. Mert ahogy Rita is írta, ez lenne minden, ami egy nőt érdekel: receptek, fogyókúra, horoszkóp?
Azért jutott eszembe a Nők Lapjában olvasott levél, mert egyre inkább nem értettem egyet az ott sugallt női viselkedéssel, szerepfelosztással, amit a szerkesztőnő leírt. Egy hölgy panaszkodott a párjára, akivel 2 éve élt együtt. Egyre jobban zavarta a férfi viselkedése, aki az otthoni munkából nem vette ki a részét, szét hagyta a zoknijait, ott hagyta az asztalon az almahéjat, almacsutkát stb. És a nőnek ebből elege lett, hogy hazamegy munka után és a férfi után pakol, rendet csinál, mint egy kisgyerek után. A szerkesztőnő válasza erre: „Nem igazán tudom megérteni a problémáját, miközben a világban sokkal komolyabb gondok vannak, ön ilyen apró dolgokból csinál problémát. Ha párja rendes és dolgozik, ne ilyen dolgokon akadjon fent. Vagy ne pakoljon el, előbb utóbb zavarni fogja a párját.”
Ez biztosan így működik! Aki élt férfival, az tudja, hogy nem fog maga után elpakolni se kedves szóra, se ha otthagyjuk neki. Az értelmesebbik „fajtája” talán 3. nekifutásra megérti, hogy bocs de bunkó dolog otthagyni mindent magad után és édesem, nem a takarítónőd vagyok. Szóval az újság patronálja a férfiak ilyesfajta viselkedését, és vesszen az a nő, aki ezzel szemben fellép és felemeli a hangját. Véleményem szerint nem normális, hogy egy felnőtt emberről úgy kell gondoskodni, mint egy kisgyerekről. Hogy egy felnőtt ember szinte elvárja a párjától, hogy körbe ugrálják és fel sem merül benne, hogy a nő nem erre vágyik. Hogy szeretne mással foglalkozni, hogy elege van a naponta ismétlődő, tedd ide - tedd oda, pakold el tevékenységekből, amit a párja után végez a saját szabadidejéből.
Sok férfinak fogalma sincs az ilyen időpazarló és fárasztó tevékenységekről. Ezért kellene az emberek szemléletén gyökeresen változtatni. Hogyha a nő még ki is takarít, mos , vasal, azért az messzemenőkig túlzás, hogy a férfi tojik a környezetére és úgy él ott mint egy basa.
Alapvető civilizáltság, kulturáltság, és nem pedig a Nő feladata, hogy evés után elpakolom magam után a tányérokat, letakarítom az asztalt, a szemetet kidobom, a szennyes ruhát a szennyes tartóba dobom, a sornak pedig itt nincs vége. Ameddig a férfiak bunkó, primitív viselkedését természetesnek vesszük, addig semmi változás nem fog történni. Amíg Ők ezt a viselkedést nem érzik kínosnak, udvariatlannak, mert a környezetük nem jelez vissza, addig semmi változásra nem számíthatunk.
Írta: Katica, június 06, 2011
Írta: henike, június 06, 2011
De nem megdöbbentő, hogy tényleg így vélekednek sokan a nőkről. Pedig csak beszélgetni kellene, hogy jobban megismerjenek bennünket és végre szakítani az általánosítással.
Írta: rd.8495, június 06, 2011
Múlt hónapban a tavaszi Balaton partján sétáltunk, vasárnap délelőtt.
Voltak motorosok, modellhajósok, horgászok, szinte kivétel nélkül felnőtt férfiak csapatokban - szórakoztak szépen együtt - gondolom, a nők meg otthon főzték az ebédet.
Délután meg befeküdtek a Forma1 futam elé, míg az asszony elmosogatott.
A férfiaknak van egy csomó érdeklődési körük, és ezek közül csak egy szelet a nő - nem sokkal több, mint a többi hobbi.
De jó befektetés, hiszen egyúttal háztartási alkalmazott és a gyereket is megszüli-neveli.
Sajnos így nekik nincs szabadon választott érdeklődési körük, mert nem lehet, hisz hová is lennénk akkor...
De így meg még le is vannak sajnálva ezért.
Írta: henike, június 06, 2011
Mondom ok, de én meg Makroökonómia tanulását hagyom félbe, hogy 2-3 órát vasaljam az ő ingeit. Utána szuper könnyű visszarázódni a tanulásba. Nem érzi a különbséget a két tevékenység között. Ő fejlődik szakmailag, miközben én hülyeséggel szúrom el az időmet. Pillanatnyilag ezen "dolgozom", hogy ne forduljon át ennyire durva irányba az életem. Főzni már nagyon keveset főzök. Nem vagyok hajlandó lemondani minden hobbimról. És ahogy írtad: még le vannak sajnálva ezért. De mi ne hagyjuk magunkat, ezt mondom.
Írta: rd.8495, június 06, 2011
Igaz, a menedzserek olyat nem hordanak, de gondolom, ők tudnak is személyzetet fizetni.
Én sosem vasalok. El is vagyok érte ítélve kellőképpen. De nem baj az, én kitartok
Írta: orlando, június 06, 2011
Írta: henike, június 06, 2011
A "zasszony" , ja az ellátja a háztartást, neveli a gyereket. Mit is akarhatna, hiszen biztosítom a megélhetést. " Sajnos így gondolkodnak sokan.
Írta: henike, június 07, 2011
Egy vita alkalmával a volt párom, amikor mondtam, hogy hétvégén szeretnék mással is foglalkozni, nem csak a házimunkával, benyögte kissé felháborodva: Miért???? Mivel akarsz foglalkozni? Mindezt halálosan komolyan! Soroltam neki: Kirándulás, biciklizés, színház, mozi. Stb. És erre természetesen nem reagált. Ebből is látszik ez az iszonyatosan berögzült felfogás, amivel a nőket beleerőszakolják a magánszférába. Az emberek, pedig tényleg komolyan gondolják, hogy egy nőnek valójában nincs is igénye, hogy elszakadjon az otthoni tevékenységektől, netán a családjától is olykor-olykor. Ezért is hangoztatom, mind a családban és a barátok közt is, ha olyan beszélgetésre kerül sor, hogy Vannak nők, Akik igénylik a társasági, kulturális életet, a baráti kapcsolatokat, még ha van férjünk, gyerekünk akkor is. Nem lehet az életet kizárólag egy síkon élni, elzárva, elszeparálva a világtól.
Írta: henike, június 07, 2011
Írta: rd.8495, június 07, 2011
Meséli a barátnőm, hogy a tanáriban előadta, hogy vasárnap reggel vagy a tatabányai, vagy az ácsi, vagy a győri ócskapiacra mennek ki családostul böngészni, esetleg elmennek egy "matiné"-ra a Plázába...
És ekkor erős felhanggal beszólt egy idősebb kolléganő:
"És mikor főzöl?!?!" Kicsit megilletődött a nem várt, támadásszámba menő felütésen, aztán azt válaszolta : "Hát, főzni azt nem szoktam..."
Azt mondja, dermedt csend lett a tanáriban


Írta: henike, június 07, 2011



Jaj de ismerős! Idősebb kolléganők. vááá. Szeretik nagyon kioktatni a fiatalabb nőket. Egyik volt munkatársnőm nyugdíjba ment, búcsúztattuk. Hajnal 1-ig sütött, nem kérte senki. Másnap az irodában hangoztatta, hogy a mai fiatal lányok nem képesek a kemény munkára és nem is főznek stb. Persze, valszínű majd össze esett a fáradságtól, de hát önmagát fényezni kellett feltétlenül. Másik kolléganő: ő hétvégén 6-kor kell, egy háziasszony nem engedheti meg, hogy tovább aludjon. Erre mondtam, hogy én az egész heti meló után hétvégén nem vagyok hajlandó fél 9-nél hamarabb felkelni. Nem tudott mit válaszolni rá... 
Írta: henike, június 08, 2011

http://nemvasalok.hu/?utm_source=MailingList&utm_medium=email&utm_campaign=Kék+kockás+ing
Írta: henike, június 08, 2011
Nem igazán értem, hogy az ilyeneknek mi van a fejükben???????
Írta: Katica, június 09, 2011
és mit adsz a párodnak enni? itt nagy szemeket meresztettem, mert nem értettem a kérdést. mondom, felnőtt ember, el tudja látni magát...
)) aztán egyszer kaptam egy pocskondiázó levelet, melyben az állt, hogy "legalább hétvégén tegyél elé főtt ételt az asztalra!" körberöhögtem az illetőt, hogy nekem a hétvége ugyanúgy a pihenésről (a faszt, akkor is dolgozom, mint az állat, csak akkor ingyen, meg tanulok, meg igyekszem életben tartani a szociális kapcsolataimat) szól, mint neki. miért kéne rabszolgát játszanom helyette?
fiatal nők nem képesek a kemény munkára
háháháháhá... nagyon egyszerű, hogy mi van a fejükben: a kognitív disszonancia. egyik sem ismeri el magának, hogy baromira ki van zsákmányolva, és neki ebből semmi haszna nincs, tehát valahogy meg kell magyarázni, hogy amit ő tesz, az érték, még ha nem is ismeri el a környezete, másképp frusztrálódna. így tudja a társadalom rávenni az elnyomott nőket, hogy más nőket basztassanak azért, mert nem hajlandók azt a rabszolga életutat "választani", mint az elnyomott nők.
Írta: henike, június 10, 2011
Az idősebb és a hímsovi nők, pedig nem tudják elviselni, ha más kitör vagy próbál kitörni ebből a cselédsorból. Ha mi is harcolunk azért, hogy élhessünk és élvezzük az életet. Mert jogunk van hozzá.
A FEJEKBEN VAN A PROBLÉMA. Az emberek gondolkodásban, értékrendben nem tudtak tovább lépni ezeken az ostoba, elavult szokásokon.
Írta: Angyalhaj, június 11, 2011
én is hatkor kelek hétvégén, csak én azért, hogy tanuljak.
közbe azér belefér a főzés is.
a takarítás az már nem.
Írta: Angyalhaj, június 11, 2011
és az előbbi hsz-ben az első mondatot idéztem vkitől fentebbről csak nem látszik.
Írta: Bubu75, június 11, 2011
Nekem nagyon sok hobbim van!
Úszás, bicaj, siklóernyő, hastánc, kosárlabda. Persze e melett még megsétáltatom a kutyát, meg hát takarítani is szoktam (vasalni soha, főzni, meg alkalmanként). Mikor megkérdezik, hogy hogy marad ilyen sok dologra időm, akkor mondom, hogy egyszerűen: nem nézek tévét. Állítólag az átlag magyar ember naponta 3 órát tévézik. 3 óra nagyon sok idő! Annyi idő alatt én letekerek 55 km-t
.Utána jönnek azzal, hogy de legalább a híreket csak meg nézed, mert hát képben kell lenni. Képben? Hogy éppen mikor kit raboltak ki, ki halt meg, és milyen repülőgép zuhant le? Mikor egyszer megnéztem, mondtam is, hogy most már értem miért depressziós keresztanyám. A sportosságom először vonzó a férfiaknak, aztán mikor rájönnek, hogy tényleg csinálom (majd minden nap), akkor hát ők ezt nem hitték, hogy ilyen gyakran megyek, menjek már kevesebbszer. Mire válaszoltam, hogy én előre mondtam, hogy sportolok. Ha valaki két hetente-havonta egyszer elmegy úszni, az -számomra- talán hobbi, de nem sport. Sportolás azt jelenti, hogy hetente többször végzi az illető az adott tevékenységet.
Egy volt barátommal esett meg a dolog: én szépen megfőztem, megkajáltunk. A srác meg ott hagyott mindent az asztalon. Én mondtam, hogy talán el kéne mosogatni. Mire azt válaszolta, hogy ő nem szokott mosogatni, de annyit megtesz, hogy beáztatja az edényt, hogy ne száradjon bele(!). Erre azt válaszoltam, hogy mégis mit gondol magától lesz tiszta a tányér és magától mászik be a szekrénybe? Utána mindig elpakolt...
Amikor férjhez mentem, esküvő után mondtam a férjemnek: "hogy a feleséged lehet hogy vagyok, de a cseléded nem". (többen megkérdezték, miért nem esküvő előtt mondtam) És ilyen jellegű problémáink valóban nem voltak, nem ezért váltam el.
Írta: Bubu75, június 12, 2011
Akinek az, háát már régen rossz.... Egyébként két embert látok el. Anyukám mozgássérült. Ja és van egy macska is (de őt nem kell vinni sétálni)
Egyet már régen megtanultam: az embernek arra van ideje, amire akarja hogy legyen. Ha csak főz, moss, takarít, akkor Ő, csak ezt akarja csinálni. És ha a pasit így ellátja a nő (anya, vagy barátnő) akkor neki ez kényelmesebb. Nekünk kell őket másra szoktatni.
Írta: Bubu75, június 12, 2011
Ilyen is van szerencsére!
Írta: Tannhauser, június 12, 2011
Írta: Angyalhaj, június 12, 2011
a férfiakban fel sem merül, nem is gondolnak arra, hogy vajon jut e szabadidő a nőnek, Hogy neki is szüksége van szabadidőre, hogy neki is vannak kedvtelései, hobbijai és szeretne kikapcsolódni."
Mármint ezekben az elnyomó viselkedésű férfiakban.
Egyébként ez részben azért is van, mert sok nő úgy tesz, mintha nem is lenne szüksége ezekre a dolgokra.
Jaj Rita, csak merj saját magaddal foglakozni, merj eljárni aerobikra ugyanúgy, mint régen, legyenek meg a szent kis programjaid és azonnal bent leszel az "ez a nő játszmázik" skatulyában. Ezt én is frankón megkaptam. Mert hát ugye a hímsovinizmusban kondicionált nőnek, ha pasija lesz, azonnal elveszejtődik a józan esze, és a férfi lesz a naprendszer középpontja. Meg a férfiak is tudják ám, hogy a nők játszmáznak. Bemész egy könyvesboltba, és egy falnyi polcon azt látod, hogy milyen játszmákkal kell pasit fogni /megtartani/elvetetni magunkat.
Tehát hímsovi uraság rádsüti a játszmázást, még ha nem is játszmázol, csak felvilágosult nő vagy. Oszt szevasz.
Írta: Bubu75, június 12, 2011
(Nyilván ha betegség, vagy valami tragédia történik, az más kérdés)
Írta: Angyalhaj, június 13, 2011
A játszmás könyvek arról szólnak, hogy hogyan kreálj magadnak mindenféle elfoglaltságot (olyat is ami eddig eszedbe se jutott volna), csak hogy elérhetetlennek tűnj, mert a férfinak az kell amit nem szerezhet meg. Tkp. a nő egész élete a férfi körül forog, hogyan vetesse magát feleségül, mindezt úgy, hogy látszólag nem érdeklődik a férfi iránt.
Ezt kapd ki !
Igen a vége úgyis az h a nő sehogy se jó. Ha szabad lélek, ha lábtörlő, sehogy se jó. De azért mégiscsak a lábtörlőre szavaznának a férfiak.
Írta: Bubu75, június 13, 2011
Írta: Angyalhaj, június 13, 2011
Érdekes amiről Te írsz, Eric Berne, ugye?
A nő játszmázik, ha éppen szeretné felhívni a pasit, de nem hívja, mert akkor kiderül a férfi számára, hogy a nő mennyire oda van érte.
VISZONT: amit fontosnak tartok, hogy a játszmázó nőket sem lehet nagyon hibáztatni, az elcseszett rendszer kitermelte őket. A férfiak egyre inkább nem bírják a kötöttségeket, a nők egy része pedig a játszmázással próbál elérni vmit. A végeredményt meg inkább hagyjuk.
Írta: Angyalhaj, június 13, 2011
Írta: orlando, június 13, 2011
sose értettem, miért buzizzák azokat a férfiakat, akik tudnak/szeretnek főzni, vagy egyszerűen csak kiveszik a részüket a házimunkából. (eleve a "buzis" = "nőies"/"feminin" dologtól agybajt kapok.) az apám is főz, a mai napig, méghozzá nagyon jól. én főzni tudok és szeretek (amikor időm engedi), a barátom jobban süt, mint én... precízebb, stb.
egy hónapja voltunk együtt, mikor a szülinapomra sütött nekem egy klassz tortát - épp kórházban voltam, ott piknikeztünk a kertben.
elképesztően jól esett.
Írta: rd.8495, június 13, 2011
Gyerekek, ez rengetegfélekép IGAZ _
Nagyon tetszett ez a TELITALÁLAT, mely bár nem túl biztató, sajnos olyannyira tökéletesen igaz, hogy érdemes pontosan idézni,azaz szóról szóra :
"A nők többségét nem érdekli semmi más a kapcsolatán kívül. Akinek nem inge, ne vegye magára, de ez így van.
A játszmás könyvek arról szólnak, hogy hogyan kreálj magadnak mindenféle elfoglaltságot (olyat is ami eddig eszedbe se jutott volna), csak hogy elérhetetlennek tűnj, mert a férfinak az kell amit nem szerezhet meg. Tkp. a nő egész élete a férfi körül forog, hogyan vetesse magát feleségül, mindezt úgy, hogy látszólag nem érdeklődik a férfi iránt.
Ezt kapd ki !
Igen a vége úgyis az h a nő sehogy se jó. Ha szabad lélek, ha lábtörlő, sehogy se jó. De azért mégiscsak a lábtörlőre szavaznának a férfiak
Szóval én is ezt látom. Akár az én 25 évvel ezelőtti kapcsolatát nézem, akár a mostani, lányaimét...
Tehát ennyiben jottányit sem fejlődtünk, max. az én perspektívám szélesedett... utólag.
Másrészt Rita utolsó hsz-ét tartom nagyon igaznak és újra leírandónak - azzal a hozzáfűzéssel, hogy sajnos az ilyen macsók férfi-öntudatát seregnyi nőnemű is erősíti, ugyanakkor mindössze egy szűk kisebbség nyírbálja:
Fotelben böfögő, izzadtságszagú, zoknit-gatyát széthagyó macsókámmal meg nemigen dug esténként a nyúzott felesége, ami nem is csoda, miért is kívánná meg? És akkor macsókám ahelyett, hogy elgondolkozna a saját viselkedésén, igyekszik nevetségessé tenni a párját tisztelő és a sztereotípiáktól elszakadni képes férfit. Ezért buzizza le. Ennyi.
Írta: Bubu75, június 13, 2011
Írta: Vasszűz, június 14, 2011
Létezik magyar könyv is, F. Várkonyi Zsuzsától a "Már százszor megmondtam", ez leginkább a gyerek-felnőtt kapcsolatban lejátszódó játszmákról szól. Szerintem közérthetőbb, olvasmányosabb, mint a Berne-könyv.
Írta: Katica, június 14, 2011
eric berne emberi játszmák c. könyvét nem igazán tudom hová tenni. én rosszul vagyok attól, hogy a nőket folyamatosan lejátszmázzák, bármit is tesznek. ha elmondja a véleményét, játszmázik. ha nem, játszmázik. ha így csinál, játszmázik. stb. egyébént a bezzeganyán szövetszöcske (férfi) emlegeti mindig a játszmázást, főleg anyós-meny, férj-feleség viszonylatban. a szomorú csak az, hogy a játszmázást mindig olyan helyzetekben süti rá a panaszkodó félre, amikor az egy nyilvánvaló hatalmi egyenlőtlenségből fakadó bántalmazó szituációt ír le (hát nem mondod édes kincsem, hogy anyáék egyedül hagytak, nélküled mentek el nyaralni? te szegééény...), amiért minimum vascső, vagy szívlapát járna, de mindegy. a nő játszmázik, mert nem fogja be a pofáját, vagy nem engedelmeskedik vakon. szóval szerintem ez a játszmázás nagyobb kárt okozott, mint hasznot hajtott.
Írta: orlando, június 14, 2011
Katica, akkor neked olyan képességeid vannak, mint Titának...
Ez egy nagyon-nagyon jó könyv, ajánlom, és a film is klassz lett:
http://www.libri.hu/konyv/szeress-mexikoban.html
http://www.port.hu/pls/fi/film...&i_where=2
Ne riasszon el senkit a szappanoperás cím, meg a buta recenziók, tényleg érdemes elolvasni/megnézni.
Írta: Bubu75, június 14, 2011
Nem csak a nők játszmáznak, a férfiak is. ÉS nem csak a párkapcsolatban, de a munkában, vagy épp szülő-gyermek kapcsolatban is -ahogy már említették-. Olyan nincs, hogy csak a nő játszmázik a férfival. Ugyanis a játszma mindig több szereplős! Tehát ha a nő játszmázik a férfival, akkor a férfi is a nővel. De olyan lehet, hogy valaki elkezdene játszmázni, de a másik "veszi az adást", és nem megy bele, a játszma elakadt.
Írta: Katica, június 15, 2011
meg hogy a lúzer csávó inkább elvette a tita nővérét, ahelyett, hogy megvárták volna, míg az öreglány a másvilágra költözik...
szóval elég rendesen hímsoviniszta könyv volt.
áh, nem hiszem, hogy nekem olyan képességeim lennének, mint titának. ez valószínűleg annak köszönhető, hogy hagytam a tésztát állni 12 órát. merthogy csak másnap délután lett megsütve.




találkoztam a lakásban, ami túllépte számomra az elviselhetőség határát, az miatt ELSŐ ALKALOMMAL és AZONNAL szóltam. Jobb az ilyet időben, határozottan és balhémentesen tisztázni, mint az 500. széthagyott zokni után robbanni. Akkor a partner is joggal kérdezheti, hogy "ha eddig jó volt így, most hirtelen miért nem jó?" Persze (kölcsönösen) el kell fogadni egymás szokásait és nem cirkuszolni mindenért, de mindenkinek van egy határ, ahonnan zavarja a kosz/rendetlenség, és itt az alacsonyabb tűréshatárú ember szintjéhez kell alkalmazkodni.
