A nőiesség külső sztereotípiái I. - Cross-dressing és gender bending
Módosítás dátuma: 2012. február 20. hétfő, 00:44 Írta: Lambing Emese 2012. február 19. vasárnap, 23:48
A szexista felfogás szerint a nő nem más, mint egy olyan lény, aki iránt a férfiak szexuális vonzalmat éreznek. Így a hímsoviniszta férfi valójában csak egyetlen szempontból képes definiálni magát: „én férfi vagyok.” Vagyis nem nő.
„(S)he is a lady”
De mi vagy ki az a nő? Számukra leginkább külsőség. Smink, ruha, cipő (színvilágában összepasszoló, természetesen), ruganyos bőr, hangsúlyozott csípő és mell, edzett, arányos test, ízlés szerint kicsit húsosabb („legyen rajta mit fogni!”) vagy épp vékony, lányos alkat (hosszú combok, és kisebb, de mindenképp kemény mellek). És ők hogy tetszenek?
„(S)he is a lady”
De mi vagy ki az a nő? Számukra leginkább külsőség. Smink, ruha, cipő (színvilágában összepasszoló, természetesen), ruganyos bőr, hangsúlyozott csípő és mell, edzett, arányos test, ízlés szerint kicsit húsosabb („legyen rajta mit fogni!”) vagy épp vékony, lányos alkat (hosszú combok, és kisebb, de mindenképp kemény mellek). És ők hogy tetszenek?
A fenti képeken olyan modellek láthatóak, akik férfinak születtek. Egyikük részleges, másikuk teljes nemi átalakító (vagy visszaalakító, ahogy tetszik) műtéten van túl, a harmadik modell pedig biológiai neme szerint jelenleg is férfi. Nem árulom el, melyikük melyik, lehet találgatni.
Ezzel a kis játékkal arra szeretnék rámutatni, hogy a nemekre vonatkozó sztereotípiák, és főképp a nőiességhez, a nőies külsőhöz kötődő elvárások olyannyira csalókák, hogy bármelyikünket megtéveszthetik. És ha elismerjük, hogy ezek a kellékek olykor felszínesek és abszurdak, joggal merül fel a kérdés: csak akkor lehetünk nőként vonzóak és érdekesek, ha ezeket muszájból magunkra aggatjuk? És mi a helyzet azokkal a férfiakkal, akik önként és szívesen öltik magukra a nőies külső kiegészítőit? Nos, ezzel el is érkeztünk a cross-dressing fogalmáig.
Ezzel a kis játékkal arra szeretnék rámutatni, hogy a nemekre vonatkozó sztereotípiák, és főképp a nőiességhez, a nőies külsőhöz kötődő elvárások olyannyira csalókák, hogy bármelyikünket megtéveszthetik. És ha elismerjük, hogy ezek a kellékek olykor felszínesek és abszurdak, joggal merül fel a kérdés: csak akkor lehetünk nőként vonzóak és érdekesek, ha ezeket muszájból magunkra aggatjuk? És mi a helyzet azokkal a férfiakkal, akik önként és szívesen öltik magukra a nőies külső kiegészítőit? Nos, ezzel el is érkeztünk a cross-dressing fogalmáig.
Cross-dressing avagy „az igazi férfi szoknyát hord”
A cross-dressing kifejezés (magyarul néha a „keresztbe öltözés” vagy „keresztöltözés” szavakat használják) azt a viselkedési formát jelöli, amikor férfiak vagy nők különböző okokból az ellenkező nemre jellemző ruhákat viselnek.
Az angolszász tudományos irodalomban ez a kifejezés mára a transzvesztitizmus helyett is használatos. Ezek a fogalmak az utóbbi pár évtizedben folyamatos jelentésmódosuláson mentek keresztül, főképp a melegjogi mozgalmaknak köszönhetően. Általában az ellenkező nem ruháit viselő személyt nevezik transzvesztitának, ám a szónak emellett több kiegészítő jelentése is lehet.
Egészen a hatvanas évekig a transzvesztitizmust a homoszexualitás egy megnyilvánulásának, vagy a látens homoszexualitás jelének tekintették – mára ez megváltozott. Mindkét kifejezés (a transzvesztita és a crossdresser is) elsősorban azokra a személyekre értendő, akik a biológiai nemüktől társadalmilag elvárt öltözködéstől eltérő ruházkodási szokásokat űznek, ám a szexuális orientációjukra pusztán ebből nem lehet következtetni.
A cross-dressing kifejezés (magyarul néha a „keresztbe öltözés” vagy „keresztöltözés” szavakat használják) azt a viselkedési formát jelöli, amikor férfiak vagy nők különböző okokból az ellenkező nemre jellemző ruhákat viselnek.
Az angolszász tudományos irodalomban ez a kifejezés mára a transzvesztitizmus helyett is használatos. Ezek a fogalmak az utóbbi pár évtizedben folyamatos jelentésmódosuláson mentek keresztül, főképp a melegjogi mozgalmaknak köszönhetően. Általában az ellenkező nem ruháit viselő személyt nevezik transzvesztitának, ám a szónak emellett több kiegészítő jelentése is lehet.
Egészen a hatvanas évekig a transzvesztitizmust a homoszexualitás egy megnyilvánulásának, vagy a látens homoszexualitás jelének tekintették – mára ez megváltozott. Mindkét kifejezés (a transzvesztita és a crossdresser is) elsősorban azokra a személyekre értendő, akik a biológiai nemüktől társadalmilag elvárt öltözködéstől eltérő ruházkodási szokásokat űznek, ám a szexuális orientációjukra pusztán ebből nem lehet következtetni.
Azok kedvéért, akik most hosszas kesergésbe kezdenének a hanyatló erkölcsök miatt, miszerint „az emberek manapság azt sem tudják, fiúk-e vagy lányok”, megjegyzem: nem újkeletű dologról van szó. Már a mitológiában is találunk jópár példát a cross-dressingre: Thor isten Freyja istennő ruháját öltötte magára, hogy visszaszerezze az óriásoktól harci pörölyét a Mjölnirt, Pallasz Athéné pedig az Odüsszeia szerint több alkalommal is férfinak öltözve bátorította népét a harcban.
Sok olyan történetet jegyeztek fel az idők során, melynek szereplői az ellenkező nem ruháit vették fel változatos okokból. Jeanne D'Arc férfi ruhában vezette a százéves háború idején a francia sereget (később, amikor máglyahalálra ítélték boszorkányság vádjával, egyebek mellett ezt is felrótták neki), Alexandriai Szent Máriáról pedig, aki férfi szerzetesként élt, csak a halála után derült ki, hogy valójában nő. Shi Pei Pu pekingi operaénekes a kínai kormány megbízásából folytatott kémtevékenységet nőnek öltözve a kulturális forradalom idején, azért, hogy információt szerezzen Bernard Boursicot francia diplomatától. Ők húsz évig éltek együtt, és még össze is házasodtak, történetükből Broadway-musical és film is készült. A korai 20. századi cross-dresserek közül talán a legismertebb George Sand (eredeti nevén Amantine Lucile Aurore Dupin) francia írónő, de érdemes még megemlíteni Billy Tipton jazz-zenészt, aki Dorothy Lucille Tipton néven született 1914-ben, és a 30-as évektől kezdve férfiként élt. 1989-ben bekövetkezett haláláig a családján kívül senki nem tudta, hogy a biológiai neme szerint nő.
Sok olyan történetet jegyeztek fel az idők során, melynek szereplői az ellenkező nem ruháit vették fel változatos okokból. Jeanne D'Arc férfi ruhában vezette a százéves háború idején a francia sereget (később, amikor máglyahalálra ítélték boszorkányság vádjával, egyebek mellett ezt is felrótták neki), Alexandriai Szent Máriáról pedig, aki férfi szerzetesként élt, csak a halála után derült ki, hogy valójában nő. Shi Pei Pu pekingi operaénekes a kínai kormány megbízásából folytatott kémtevékenységet nőnek öltözve a kulturális forradalom idején, azért, hogy információt szerezzen Bernard Boursicot francia diplomatától. Ők húsz évig éltek együtt, és még össze is házasodtak, történetükből Broadway-musical és film is készült. A korai 20. századi cross-dresserek közül talán a legismertebb George Sand (eredeti nevén Amantine Lucile Aurore Dupin) francia írónő, de érdemes még megemlíteni Billy Tipton jazz-zenészt, aki Dorothy Lucille Tipton néven született 1914-ben, és a 30-as évektől kezdve férfiként élt. 1989-ben bekövetkezett haláláig a családján kívül senki nem tudta, hogy a biológiai neme szerint nő.
Számos irodalmi példát is találunk a cross-dressingre a Vízkereszt Violájától kezdve Huckleberry Finn-en át (aki a regényben egyszer lánynak próbálja álcázni magát) a Gyűrűk Ura Éowyn-jéig, aki Minas Tirith-nél férfi ruhában harcolt. Érdekes módon, míg a nők sok esetben azért öltöztek férfi ruhába, hogy részt vehessenek a háborúban (ahogy pl. Hua Mulan is, aki leginkább a Disney által rajzfilmre vitt történetből ismert), a férfiak többnyire azért öltöztek nőnek, hogy elkerüljék a csatározást. (Akhilleuszt például az anyja, Thetisz öltöztette női ruhába, hogy ne csatlakozzon a görög sereghez, mivel korábban megjósolták, hogy a háborúban leli halálát.)
Problem?
Azokat az embereket, akik az adott társadalom által elvárt módoktól eltérően öltözködnek (férfiként női ruhába, nőként férfi ruhába, stb.) gyakran övezi elutasítás, olykor támadásoknak vannak kitéve. Én pl. elég sok beszólást kaptam már a külsőmre, ezek közül a leggyakoribb: „Ez most fiú vagy lány?” Általában vissza szoktam kérdezni: miért érdekel?
Gyerekkoromban a környezetem egyszerűen letudta a dolgot annyival, hogy „fiús kislány” vagyok, és ha a tükörbe néztem, valóban nem a királyfit váró szőke királykisasszony nézett vissza, sokkal inkább Pán Péter. Később, már a gimis időszakban, nagyon szerettem kísérletezgetni a külsőmmel - ez azóta is tart. A szabadidőmben divatblogokat böngészek, érdekelnek az újdonságok és szívesen merítek ötleteket belőlük, de az, amit általában a nőktől elvárnak öltözködés terén, nem megy nekem, és nem is erőltetem.
Problem?
Azokat az embereket, akik az adott társadalom által elvárt módoktól eltérően öltözködnek (férfiként női ruhába, nőként férfi ruhába, stb.) gyakran övezi elutasítás, olykor támadásoknak vannak kitéve. Én pl. elég sok beszólást kaptam már a külsőmre, ezek közül a leggyakoribb: „Ez most fiú vagy lány?” Általában vissza szoktam kérdezni: miért érdekel?
Gyerekkoromban a környezetem egyszerűen letudta a dolgot annyival, hogy „fiús kislány” vagyok, és ha a tükörbe néztem, valóban nem a királyfit váró szőke királykisasszony nézett vissza, sokkal inkább Pán Péter. Később, már a gimis időszakban, nagyon szerettem kísérletezgetni a külsőmmel - ez azóta is tart. A szabadidőmben divatblogokat böngészek, érdekelnek az újdonságok és szívesen merítek ötleteket belőlük, de az, amit általában a nőktől elvárnak öltözködés terén, nem megy nekem, és nem is erőltetem.
Néha akadnak olyanok is, aki a stílusomat látva arra következtetnek, hogy valószínűleg problémám van a nőiségemmel. Érdekes, hogy a cross-dresselő illetve a normáktól eltérően öltözködő férfiakkal kapcsolatban szinte sosem ezt hozzák fel (hogy problémájuk lenne a férfiasságukkal) – őket általában csak simán lebuzizzák. Jelentem: semmi gondom a nőiességemmel - ahogy a férfiasságommal vagy egyéb identitásaimmal sem -, nem vagyok összezavarodva, nem vagyok 'péniszirigy', nem akarok férfivá válni, és nem utálom sem a férfiakat, sem a nőket. Egyszerűen csak nem akarok azonosulni azzal a (számomra lapos) kétpólusú társadalmi normával, ami jól körülhatárolhatóan férfire meg nőre osztja a világot, figyelmen kívül hagyva az önidentifikáció lehetőségét. És ezzel el is érkeztünk a gender bending fogalmáig.
Gender bending
Ez a kifejezés azokra a személyekre utal, akik túllépik vagyis „hajlítják”(angol: bend) a tőlük elvárt nemi szerepeket, valamint megkérdőjelezik a túlzott általánosításokat a nemekre vonatkozóan. Egy részük azonosul a születéskori nemével, de az ehhez kötődő társadalmi normákat nem fogadja el, és felvállalja az androgün viselkedést, az atipikus nemi szerepeket. A gender benderek olykor transzneműként (transgender) vagy genderqueer-ként definiálják magukat (magyarázatok ld. lejjebb), jelezve, hogy a születéskori nemük (és/vagy az ahhoz kötődő társadalmi norma) pontatlan vagy hiányos rájuk nézve. Néhányan (ők a transzszexuálisok) megváltoztatják a nemüket hormonterápia és nemi átalakító műtét segítségével, és vannak, akik interszexuálisnak (régebbi kifejezéssel élve: hermafroditának) születtek, vagyis biológiai nem szempontjából nem sorolhatóak be a férfi/nő csoportokba.
A transzneműség egy általános kifejezés amellyel olyan csoportokat, személyeket és viselkedést jelölnek (ide értve több különböző irányzatot is) akik/amik eltérnek a kulturálisan hagyományos nemi szerepektől. A jelentését nehéz pontosan meghatározni, mivel folyamatosan változik és kiegészül. A szó maga a nemi identitás önmeghatározására vonatkozik, amely eltérhet a társadalom által hozzárendelt (pl. születéskor azonosított) nemtől, vagyis a transzenmű személy lehet a társadalmi nemtől függetlenül férfi, nő, egyik sem, vagy mindkettő. A transzneműség nem határozza meg a szexuális irányultságot: a transznemű ember lehet heteroszexuális, homoszexuális, biszexuális, pánszexuális, poliszexuális vagy aszexuális, és van, aki az összes ehhez hasonló „címkét” elutasítja.
A genderqueer (vagy „non-binary”) az a személy aki nem azonosítja magát férfiként vagy nőként, vagyis elutasítja a heteronormativitást, a nemek közötti megkülönböztetést. A genderqueer személy öndefiníciója alapján lehet férfi és nő egyben (pangender, bigender), lehet sem férfi–sem nő (genderless), vagy genderfluid (aki a két nem között határozza meg az identitását). És lehet olyan harmadik nemhez tartozó is, akit az adott társadalom sem férfiként, sem nőként nem azonosít: pl az indiai hidzsrák (hijra) vagy a polinéz fa'afafine-ok.
Gender bending
Ez a kifejezés azokra a személyekre utal, akik túllépik vagyis „hajlítják”(angol: bend) a tőlük elvárt nemi szerepeket, valamint megkérdőjelezik a túlzott általánosításokat a nemekre vonatkozóan. Egy részük azonosul a születéskori nemével, de az ehhez kötődő társadalmi normákat nem fogadja el, és felvállalja az androgün viselkedést, az atipikus nemi szerepeket. A gender benderek olykor transzneműként (transgender) vagy genderqueer-ként definiálják magukat (magyarázatok ld. lejjebb), jelezve, hogy a születéskori nemük (és/vagy az ahhoz kötődő társadalmi norma) pontatlan vagy hiányos rájuk nézve. Néhányan (ők a transzszexuálisok) megváltoztatják a nemüket hormonterápia és nemi átalakító műtét segítségével, és vannak, akik interszexuálisnak (régebbi kifejezéssel élve: hermafroditának) születtek, vagyis biológiai nem szempontjából nem sorolhatóak be a férfi/nő csoportokba.
A transzneműség egy általános kifejezés amellyel olyan csoportokat, személyeket és viselkedést jelölnek (ide értve több különböző irányzatot is) akik/amik eltérnek a kulturálisan hagyományos nemi szerepektől. A jelentését nehéz pontosan meghatározni, mivel folyamatosan változik és kiegészül. A szó maga a nemi identitás önmeghatározására vonatkozik, amely eltérhet a társadalom által hozzárendelt (pl. születéskor azonosított) nemtől, vagyis a transzenmű személy lehet a társadalmi nemtől függetlenül férfi, nő, egyik sem, vagy mindkettő. A transzneműség nem határozza meg a szexuális irányultságot: a transznemű ember lehet heteroszexuális, homoszexuális, biszexuális, pánszexuális, poliszexuális vagy aszexuális, és van, aki az összes ehhez hasonló „címkét” elutasítja.
A genderqueer (vagy „non-binary”) az a személy aki nem azonosítja magát férfiként vagy nőként, vagyis elutasítja a heteronormativitást, a nemek közötti megkülönböztetést. A genderqueer személy öndefiníciója alapján lehet férfi és nő egyben (pangender, bigender), lehet sem férfi–sem nő (genderless), vagy genderfluid (aki a két nem között határozza meg az identitását). És lehet olyan harmadik nemhez tartozó is, akit az adott társadalom sem férfiként, sem nőként nem azonosít: pl az indiai hidzsrák (hijra) vagy a polinéz fa'afafine-ok.
(A következő részben még több szó lesz cross-dressingről, írok a gender bending divat újdonságairól valamint a nőies öltözködés és viselkedés hagyományos sztereotípiáiról.)
Hozzászólások (54)
Írta: Melanie, február 20, 2012
Sajnos a gyerekek nagyon hamar "megtanulják" ezeket a sztereotípiákat. Én például sokáig nem hordtam fülbevalót. Meg is kaptam pár lánytól, hogy nem is vagyok igazi kislány. Hosszú hajam volt, "lányos" ruhákban jártam, mégis rögtön kiakadtak ezen az apróságon. 
-
- +0
-
-
Írta: aquana, február 20, 2012
Jó cikk, tetszett! Magas (és lapos!) butchként nagyon sokszor fiatal fiúnak szoktak nézni és belém is kötnek, szóval ismerős a téma. 
Senki nem szokta felfogni, hogy nem, nem akarok fiú lenni attól, hogy "úgy nézek ki", vagy azt mondják, hogy "én belülről férfi vagyok". Nem, nem vagyok, akkor transgender lennék. Nem tudom, hogy miért olyan nehéz ezt megérteni - nem érzem jól magam női ruhában, nem passzol az egyéniségemhez, nincs is érzékem, se türelmem a divathoz, és különben is, valahányszor felveszek egy tapadós, szoros, minden mozdulatra elmászó, kényelmetlen női cuccot, mindig úgy érzem magam, mint egy marha a húspiacon. Komolyan, a legtöbb női nadrágban még leguggolni se lehet anélkül, hogy ne lógjon ki az ember segge.
Hát kell a francnak...
Senki nem szokta felfogni, hogy nem, nem akarok fiú lenni attól, hogy "úgy nézek ki", vagy azt mondják, hogy "én belülről férfi vagyok". Nem, nem vagyok, akkor transgender lennék. Nem tudom, hogy miért olyan nehéz ezt megérteni - nem érzem jól magam női ruhában, nem passzol az egyéniségemhez, nincs is érzékem, se türelmem a divathoz, és különben is, valahányszor felveszek egy tapadós, szoros, minden mozdulatra elmászó, kényelmetlen női cuccot, mindig úgy érzem magam, mint egy marha a húspiacon. Komolyan, a legtöbb női nadrágban még leguggolni se lehet anélkül, hogy ne lógjon ki az ember segge.
Hát kell a francnak...
-
- +1
-
-
Írta: orlando, február 20, 2012
Vasszűz, nem lövöm még le a poént, hátha akarnak találgatni mások is. .)
Aquana, hát akkor hasonló tapasztalatok... nekem leginkább a kolesz volt kemény tizenévesen. és itt (London) nem is volt még gáz tapasztalatom.
mellesleg pont ma volt a mu.helyen kapcsolódó élmény. épp nagyon elfoglalt voltam, és nem figyeltem igazán (ennyit arról, hogy "a nők mindig tudnak egyszerre több dologgal foglalkozni"), de azért köszöntem az illetőnek aki bejött, hogy "hello Sir" (ez a szokásos, hello Sir/Madam). épp a táskájában keresett vmit, szóval lefelé nézett, és mikor visszaköszönt, csak akkor láttam, hogy egy butch csaj.
nem győztem elnézést kérni, de elröhögtük, mert hát én is úgy nézek ki, ahogy.. .)szóval néha a francba kívánom ezeket a genderalapú megszólításokat.
Aquana, hát akkor hasonló tapasztalatok... nekem leginkább a kolesz volt kemény tizenévesen. és itt (London) nem is volt még gáz tapasztalatom.
mellesleg pont ma volt a mu.helyen kapcsolódó élmény. épp nagyon elfoglalt voltam, és nem figyeltem igazán (ennyit arról, hogy "a nők mindig tudnak egyszerre több dologgal foglalkozni"), de azért köszöntem az illetőnek aki bejött, hogy "hello Sir" (ez a szokásos, hello Sir/Madam). épp a táskájában keresett vmit, szóval lefelé nézett, és mikor visszaköszönt, csak akkor láttam, hogy egy butch csaj.
nem győztem elnézést kérni, de elröhögtük, mert hát én is úgy nézek ki, ahogy.. .)szóval néha a francba kívánom ezeket a genderalapú megszólításokat.
-
- +1
-
-
Írta: Juditlingon, február 21, 2012
Elisabeth Ohlson Wallin, svéd fotográfus képeinek gyakori témája a homo-, biszexualitás és transznemiség. A legnagyobb vihart Ecce Homo című kiállításával keltette, de hasonló, ellenérzésektől sem mentes hatást ért el a 2010-ben Göteborgban kiállított Jeruzsálem-képekkel is. (Az Ecce Homoról Heidi Kriz, az In Hate We Trustról E.D.) A vallási alapon való diszkrimináció áldozatává váló LMBT (leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű) egyének ábrázolása a szent városban, Jeruzsálemben erős kontrasztokat húz a kérdés köré. Jeruzsálem három nagy vallás bölcsője: a kereszténységé, a judaizmusé és az iszlámé. Ráadásul évezredek óta húzódó vallási háborúskodás árnyékolja be a helyszínt. A Ohlson Wallin fotóin ez az árnyék is megjelenik, de nem vonja el a figyelmet a valódi tárgytól. A fényképek alá olyan idézetek helyezett a Bibliából és a Koránból, amelyek a diszkrimináció alapjaivá váltak, és azok is a mai napig. Háromezer év óta....
http://www.panno.se/2011/11/a-csok-szent/
http://www.panno.se/2011/11/a-csok-szent/
-
- +0
-
-
Írta: Rita, február 21, 2012
Rengeteg kultúrtörténeti érdekességgel megtűzdelt, informatív cikk, de néhány fogalom szerintem (további) pontosításra szorul.
Meglátásom szerint fontos lenne megkülönböztetni a következő eseteket:
1. az illetőnek tetszik illetve szexuális izgalmat okoz a crossdressing, és a másik nem tagjaként szeretne feltűnni - ő a transzvesztita. (A transzszexuális, aki biológia nemén is változtatni szeretne, megint más).
2. az illető egyéb okból crossdressel, pl. művész, vagy választott hivatásában az ő korában nőként nem vennék komolyan, ezért és a másik nem tagjaként szeretne feltűnni. Azaz tkp. kényszerből csinálja, a személyes érvényesülés érdekében kénytelen férfinak "eladni" magát - de ha a nőket is elfogadnák az adott területen, valószínűleg nem tenné. (Olyan, mint amikor egy nőíró férfi álnevet vesz fel.)
(Ő a crossdresser)
Pl. női katonák, korai orvosok (akik nőként nem lehettek volna azok), kalandorok, papok, Johanna nőpápa stb.
3. az illető nem szeretné a másik nem tagjának "eladni magát", hanem biológiai nemében megmaradva ki akarja terjeszteni a társadalmi nem határait. (pl. férfi használhasson sminket, nő vehessen nyakkendőt, stb. De attól még az marad, ami!)
(Ő egyik említett kategóriába sem tartozik, vagy "férfias öltözetű nő, de talán még az sem, egyszerűen csak kísérletezik a megjelenésével.)
Azaz nagyon nem mindegy szerintem - így további különbségtételt igényelne -, hogy az ellenkező nemre jellemző ruházkodás dacára látszik-e, hogy az illető férfi vagy nő. Egy transzvesztita, ha eléri célját, az ellenkező biológiai nem tagjának "adja el" magát (tf. amíg meg nem szólal) - de mondjuk Marlene Dietrich, Frida Kahlo, Annie Lennox vagy Sansa nem téveszt meg senkit, ha férfi(as) ruhát visel, látszik, hogy ő egy tipikusan férfias ruházatot viselő NŐ. Ahogyan tf. egy bőr szoknyát viselő goth srácon látszik, hogy férfi, és a viselet célja - és ez nagyon fontos az általam szorgalmazott különbségtétel szempontjából! - nem is az, hogy a másik nem tagjának tüntesse fel magát - inkább én ezt a "férfiasság" kiterjesztésének értelmezem, ugyanis - legalábbis az általam megkérdezett magyarok közt - az érintett goth srácok nagyon is férfi(as)nak tartják magukat.
George Sand-ot szintén max. a 3. csoportba tartozónak érzem. (vagy Kate Chopin, Szendrey Júlia, stb. ) Ők egyszerűen nadrágot viseltek, azaz egy társadalmi normát hágtak át, de nem férfi(as)nak akartak látszani, csak jogot formáltak erre a kényelmes ruhadarabra, ahogyan más, kizárólag férfiak számára fenntartott viselkedésformákra is. (Az én olvasatomban.)
Meglátásom szerint fontos lenne megkülönböztetni a következő eseteket:
1. az illetőnek tetszik illetve szexuális izgalmat okoz a crossdressing, és a másik nem tagjaként szeretne feltűnni - ő a transzvesztita. (A transzszexuális, aki biológia nemén is változtatni szeretne, megint más).
2. az illető egyéb okból crossdressel, pl. művész, vagy választott hivatásában az ő korában nőként nem vennék komolyan, ezért és a másik nem tagjaként szeretne feltűnni. Azaz tkp. kényszerből csinálja, a személyes érvényesülés érdekében kénytelen férfinak "eladni" magát - de ha a nőket is elfogadnák az adott területen, valószínűleg nem tenné. (Olyan, mint amikor egy nőíró férfi álnevet vesz fel.)
(Ő a crossdresser)
Pl. női katonák, korai orvosok (akik nőként nem lehettek volna azok), kalandorok, papok, Johanna nőpápa stb.
3. az illető nem szeretné a másik nem tagjának "eladni magát", hanem biológiai nemében megmaradva ki akarja terjeszteni a társadalmi nem határait. (pl. férfi használhasson sminket, nő vehessen nyakkendőt, stb. De attól még az marad, ami!)
(Ő egyik említett kategóriába sem tartozik, vagy "férfias öltözetű nő, de talán még az sem, egyszerűen csak kísérletezik a megjelenésével.)
Azaz nagyon nem mindegy szerintem - így további különbségtételt igényelne -, hogy az ellenkező nemre jellemző ruházkodás dacára látszik-e, hogy az illető férfi vagy nő. Egy transzvesztita, ha eléri célját, az ellenkező biológiai nem tagjának "adja el" magát (tf. amíg meg nem szólal) - de mondjuk Marlene Dietrich, Frida Kahlo, Annie Lennox vagy Sansa
nem téveszt meg senkit, ha férfi(as) ruhát visel, látszik, hogy ő egy tipikusan férfias ruházatot viselő NŐ. Ahogyan tf. egy bőr szoknyát viselő goth srácon látszik, hogy férfi, és a viselet célja - és ez nagyon fontos az általam szorgalmazott különbségtétel szempontjából! - nem is az, hogy a másik nem tagjának tüntesse fel magát - inkább én ezt a "férfiasság" kiterjesztésének értelmezem, ugyanis - legalábbis az általam megkérdezett magyarok közt - az érintett goth srácok nagyon is férfi(as)nak tartják magukat. George Sand-ot szintén max. a 3. csoportba tartozónak érzem. (vagy Kate Chopin, Szendrey Júlia, stb. ) Ők egyszerűen nadrágot viseltek, azaz egy társadalmi normát hágtak át, de nem férfi(as)nak akartak látszani, csak jogot formáltak erre a kényelmes ruhadarabra, ahogyan más, kizárólag férfiak számára fenntartott viselkedésformákra is. (Az én olvasatomban.)
-
- +1
-
-
Írta: Rita, február 21, 2012
Szóval - a mai feminista elméletekben tudom, már meghaladott - jó öreg sex vs. gender megkülönböztetésnek itt is hasznát vehetnénk, főleg a 3. esetben.
-
- +0
-
-
Írta: Rita, február 21, 2012
A 2-es kategóriához: Pat Murphy egyik feminista fantasy-jének épp az a vége/tanulsága, hogy nem kell férfinak kiadnia magát ahhoz, hogy az ország/hadsereg élére álljon, vagy történetmondó legyen. A végén a főszereplő, Al visszaveszi a nőies Alita nevet. Ez egy nagyon fontos dolog lenne, hogy a nőket (pl. üzletasszonyokat, vagy bármilyen más foglalkozású nőket) nőies külsővel, női ruhában is komolyan vegyék, mert sokaknak puritán módon, ha úgy tetszik, "fiúsan, férfiasan" kinézni ugyanolyan áldozat, mint nőiesen öltözni olyas valakinek, aki belülről irtózik ettől.
-
- +0
-
-
Írta: Sansa, február 22, 2012
Rita: Azért hordok férfiruhákat, mert AZ TETSZIK, és egyszer élek, nehogy már ne úgy öltözzek, amiben jól érzem magam, amíg ezzel nem ártok senkinek És nem nőtt még péniszem se az öltönytől, se a nyakkendőtől 
Nő vagyok, és annak is érzem magam (bár az én életfelfogásom szerint a biológiai nem max. a reprodukciós folyamat mikéntjében játszik szerepet - amíg nekem nem mutatnak olyan teszteket, ahol teljesen nemfüggetlen társadalom is szerepel kontrollcsoportként, és mivel ilyen egyelőre csak a regényeimben van, nem fog senki meggyőzni arról, hogy a muffom bármilyen társadalmi posztra determinál) Nem akarok férfinak látszani, viszont ezek a ruhák tetszenek. Tekintve, hogy nőiesek a vonásaim, és erőteljesen homokóra testalkatom van E-s kosármérettel, nem hinném, hogy bárki fickónak nézne
És nehogy már elnézést kelljen kérnem, csak mert szeretném azt viselni-csinálni, ami tetszik, amíg ezzel nem veszélyeztetek másokat.
(és igen, bejönnek a sminkelt fiúk, és egy fickónak se esett le szerintem a pénisze, ha netán rózsaszín inget húzott, vagy derékig érő hajkoronát növesztett )
És nem nőtt még péniszem se az öltönytől, se a nyakkendőtől Nő vagyok, és annak is érzem magam (bár az én életfelfogásom szerint a biológiai nem max. a reprodukciós folyamat mikéntjében játszik szerepet - amíg nekem nem mutatnak olyan teszteket, ahol teljesen nemfüggetlen társadalom is szerepel kontrollcsoportként, és mivel ilyen egyelőre csak a regényeimben van, nem fog senki meggyőzni arról, hogy a muffom bármilyen társadalmi posztra determinál
) Nem akarok férfinak látszani, viszont ezek a ruhák tetszenek. Tekintve, hogy nőiesek a vonásaim, és erőteljesen homokóra testalkatom van E-s kosármérettel, nem hinném, hogy bárki fickónak nézne És nehogy már elnézést kelljen kérnem, csak mert szeretném azt viselni-csinálni, ami tetszik, amíg ezzel nem veszélyeztetek másokat.
(és igen, bejönnek a sminkelt fiúk
, és egy fickónak se esett le szerintem a pénisze, ha netán rózsaszín inget húzott, vagy derékig érő hajkoronát növesztett )
-
- +1
-
-
Írta: Rita, február 22, 2012
Igen, Sansa, ezzel a hozzászólással pont azt erősíted, amit felvetettem, én éppen így értettem. Nem férfi akarsz lenni, hanem ki akarod szélesíteni a "nőies" fogalmát, ha úgy tetszik.
Amúgy legutóbbi genderbending tapasztalatom (és a zene is jó!) - ez viszont már tényleg az a kategória, bár utána kell még néznem:
http://www.youtube.com/watch?v...re=related
És ugye akit goth közegben jól ismerünk moint non-operative transsexualt (hogy az első kategóriámra is legyen példa)
http://www.youtube.com/watch?v=9LGp6L1mro0
Amúgy legutóbbi genderbending tapasztalatom (és a zene is jó!) - ez viszont már tényleg az a kategória, bár utána kell még néznem:
http://www.youtube.com/watch?v...re=related
És ugye akit goth közegben jól ismerünk moint non-operative transsexualt (hogy az első kategóriámra is legyen példa)
http://www.youtube.com/watch?v=9LGp6L1mro0
-
- +0
-
-
Írta: Sansa, február 22, 2012
Öööö, engem az ilyen túlvilági megjelenés már kicsit ijeszt, és nem fekszik (van, ami még belefér, de ez már túlzás )
Inkább az ilyenre "bukom", és ezt is igyekszem megvalósítani a saját ruhatáramban
http://www.youtube.com/watch?v=rJE_Sc1Wags
http://www.youtube.com/watch?v=IClGbW4Nj2g
Ez a cucca meg Sigourney Weavernek meg egyszerűen *.*
) Inkább az ilyenre "bukom", és ezt is igyekszem megvalósítani a saját ruhatáramban
http://www.youtube.com/watch?v=rJE_Sc1Wags
http://www.youtube.com/watch?v=IClGbW4Nj2g
Ez a cucca meg Sigourney Weavernek meg egyszerűen *.*
-
- +0
-
-
Írta: Rita, február 22, 2012
"túlvilági" - igen itt arról lehet szó, hogy a nemi, egyáltalán emberi kategóriákon felülemelkedik - mint művész. (Ezért merülhet fel a kérdés, hogy ő most milyen nemű.) D itt sem arról van szó, hogy a másik nem tagjának akar látszani. Hogy hétköznap hogy jár az utcán, fogalmam sincs (ahogyan a nonoperatív MTF transz Anna Varney esetében sem) de gondolom, nem így, ill. visszafogottabban egy kicsit.
Van egy cikkem Anna Varney-ról, ha Emese beleegyezik, szívesen beleillesztem ebbe a cikksorozatba.
Van egy cikkem Anna Varney-ról, ha Emese beleegyezik, szívesen beleillesztem ebbe a cikksorozatba.
-
- +0
-
-
Írta: rókatorta, február 22, 2012
Régóta töprengek rajta, és még nemigen találtam rá választ, hogy míg a nadrágot viselő nő a nyugati kultúrában elfogadott, addig a szoknyás férfi abszurdnak számít (kivétel, ezek szerint, a goth szubkultúra, amié minden tiszteletem 
). Lehetséges lenne, hogy a tradicionális maszkulinitás határai ennyire beszűkültek legyenek - vagyis a nőknek itt nagyobb a mozgásterük, mint a férfiaknak?
). Lehetséges lenne, hogy a tradicionális maszkulinitás határai ennyire beszűkültek legyenek - vagyis a nőknek itt nagyobb a mozgásterük, mint a férfiaknak?
-
- +0
-
-
Írta: Sansa, február 22, 2012
Nem-nem, nekem a nemileg behatárolhatatlan/nehezen behatárolható nem egyenlő a túlvilágival. Nem az zavar, hanem ezek a bizarr, hullakontaktlencsék, és társaik
-
- +0
-
-
Írta: aquana, február 22, 2012
Érdekes, mert pl. Sandra Nasic abban a klipben a "kifejezetten nőies" kategóriába tartozik szvsz. Ahol nekem kezdődik a "fiús", az ez:
http://static.allkpop.com/wp-content/uploads/2010/06/20100616_amber.jpg
http://static.allkpop.com/wp-content/uploads/2010/08/amber-334x275.jpg
Áh, Amber. Az idolom (Annyira nem vagyok ma jó magyar szórendből...)
http://static.allkpop.com/wp-content/uploads/2010/06/20100616_amber.jpg
http://static.allkpop.com/wp-content/uploads/2010/08/amber-334x275.jpg
Áh, Amber. Az idolom
(Annyira nem vagyok ma jó magyar szórendből...)
-
- +0
-
-
Írta: aquana, február 22, 2012
...hopp, nincs automata linkelés képekhez? Sorry, azt hittem, azt tudja a blogmotor.
-
- +0
-
-
Írta: Sansa, február 22, 2012
Aquana: Az ing-nyakkendő klasszikusan férfi ruhakellék, nekem ezek a ruhadarabok tetszenek. Nem azért, mert "fiús", hanem mert ez a stílus tetszik Mint a másik klipben, valamint a linkelt képemen. Amiket te linkeltél, a második nagyon bejön, viszont a sportos-fiús stílus egyáltalán nem fekszik, akkor már a "bunyós-favágós", amit hétköznapi viseletként klassznak találok (trikó, flaneling, farmer - sportcipő kizárva, csak a férfi bőrcipők tetszenek. A póló szintén nem szeretem ruhadarab, max. egyszínű, és max. ing alá)
Mint a másik klipben, valamint a linkelt képemen. Amiket te linkeltél, a második nagyon bejön, viszont a sportos-fiús stílus egyáltalán nem fekszik, akkor már a "bunyós-favágós", amit hétköznapi viseletként klassznak találok (trikó, flaneling, farmer - sportcipő kizárva, csak a férfi bőrcipők tetszenek. A póló szintén nem szeretem ruhadarab, max. egyszínű, és max. ing alá)
-
- +0
-
-
Írta: rd.8495, február 22, 2012
No, én a matematikámmal semmi irracionális-szürreális-scifi nem fér össze, bocsi 
Viszont a szoknya a nőn nem a szabadság és választhatóság jelképe, hanem egészen más.
A szoknya a férfin azért a skótoknál ismert és amúgy sokkal egészségesebb,
mert a mai a férfiak meredeken eső termékenységét pl. a szűk farmerek divatja is eredményezi.
Viszont a szoknya a nőn nem a szabadság és választhatóság jelképe, hanem egészen más.
A szoknya a férfin azért a skótoknál ismert és amúgy sokkal egészségesebb,
mert a mai a férfiak meredeken eső termékenységét pl. a szűk farmerek divatja is eredményezi.
-
- +0
-
-
Írta: Sansa, február 22, 2012
Ó, és ami még jöhet, az a military style Az is szép. Nem szeretem a tarkát, a színeset, az egyszerű szabást, a szürkét, feketét, barnát, fehéret viselem csak el ruhában - egyedül a piros jöhet, mint "szín", de az is csak módjával. A klasszikusan nőies ruhadarabokkal két fő problémám van, két dolog miatt kapok frászt tőlük, az egyik a színek - Sokkal színesebbek, tarkábbak általában (tudom, lehet venni szürkét, feketét is, de általában beszélek), mint ami még nem okoz nálam feszélyezettség érzetet. A másik pedig a szabásuk: a ruhakivágás, dekoltázs, a rövid ujj zavar - húspiaci terméknek érzem magam tőle, blöe... A szoknya és a magassarkú pedig kényelmetlen. Egy ruha ne akadályozzon a mozgásban, és én azt sem szeretem, ha a kézfejemen, és az arcomon kívül fedetlenül van a bőröm.
Az is szép. Nem szeretem a tarkát, a színeset, az egyszerű szabást, a szürkét, feketét, barnát, fehéret viselem csak el ruhában - egyedül a piros jöhet, mint "szín", de az is csak módjával. A klasszikusan nőies ruhadarabokkal két fő problémám van, két dolog miatt kapok frászt tőlük, az egyik a színek - Sokkal színesebbek, tarkábbak általában (tudom, lehet venni szürkét, feketét is, de általában beszélek), mint ami még nem okoz nálam feszélyezettség érzetet. A másik pedig a szabásuk: a ruhakivágás, dekoltázs, a rövid ujj zavar - húspiaci terméknek érzem magam tőle, blöe... A szoknya és a magassarkú pedig kényelmetlen. Egy ruha ne akadályozzon a mozgásban, és én azt sem szeretem, ha a kézfejemen, és az arcomon kívül fedetlenül van a bőröm.
-
- +1
-
-
Írta: Sansa, február 22, 2012
Az én sci-fi beállítottságú elmémnek meg az érzelmek, valamint a romantika, és a vallás nem fekszik 
(de hogy jött fel itt a szürreális? Az általam linkelt számok sokkal kevésbé szürreálisak, mint Rita linkjei )
(de hogy jött fel itt a szürreális? Az általam linkelt számok sokkal kevésbé szürreálisak, mint Rita linkjei )
-
- +0
-
-
Írta: rókatorta, február 22, 2012
Rd: a viszonylagos szabadságról beszélve a női nadrágra gondoltam, nem a szoknyára (egyébként ha már itt tartunk, szerinted mi a szoknya a nőn? Ez is érdekes kérdés). Ehhez természetesen hozzátartozik, hogy ha már nem tudták a jelenséget visszaszorítani, "megszelídítették", és ugyanúgy a Sansa által említett húspiaci csomagolást csináltak belőle.
-
- +0
-
-
Írta: orlando, február 22, 2012
"Meglátásom szerint fontos lenne megkülönböztetni a következő eseteket:"
a folytatásban ez is szerepelni fog, hogy ki-miért-hogyan crossdressel, és ezekre milyen társ-i reakciók vannak (kvázi, mi az, amit a többség divatnak/egyedi stílusnak tekint, mi az, amit jelmeznek, és mi az, ami ki szokta b*szni a biztosítékot, stb).
"Azaz nagyon nem mindegy szerintem - így további különbségtételt igényelne -, hogy az ellenkező nemre jellemző ruházkodás dacára látszik-e, hogy az illető férfi vagy nő."
"Ők egyszerűen nadrágot viseltek, azaz egy társadalmi normát hágtak át, de nem férfi(as)nak akartak látszani"
ez a két dolog (szakirodalmi szempontok szerint + ahogy én látom) nem kritériuma a CD-nek - vagyis az illető attól függetlenül, hogy a többség számára "megtévesztő"-e a megjelenése vagy sem, cross-dressernek számít, ha olyan ruhadarabokat vesz fel, amelyek az adott társadalomban hagyományosan az ellenkező nem öltözékéhez tartoznak. és persze, nagyrészt az is önidentifikációs kérdés.
így nem "feltétel" a CD-nél az sem, hogy pl egy nőnek férfias legyen a megjelenése férfi ruhában (meg ott vannak pl a faux qeen-ek, akik pont a nőies jegyeket hangsúlyozzák).
saját magamra vonatkoztatva: én pl nem azzal a céllal veszek fel egy ruhát, h bárkit "megtévesszek" (tévednek ők maguktól ), vagy hogy férfinak/férfiasnak tűnjek. az egész külső megjelenés és ruházkodás dolog csak egy szeletnyi kifejeződése annak, hogy egész egyszerűen nem érzem a magaménak azokat a társadalmi konstrukciókat, amik ruházatot, viselkedést stb férfiasnak vagy nőiesnek nyilvánítanak. ennek részben az az oka, hogy sosem tekintettem úgy magamra, mint egy kétpólusú világ egyik pólusára, pusztán azért, mert a társadalom a biológiám alapján nőnek tekint. mondanám, h 'tankönyv szerint' pangender vagyok, de egyfelől nem szeretem a címkéket, másfelől ez a kifejezés is a kétoldaliságra épít, nem szakad ki a gender-dimenzióból (ahogy maga a genderqueer elmélet sem).
öltözködésnél bejönnek a praktikus okok: a férfiruhák (vagy ffias szabásúak) sokszor kényelmesebbek. utálom, ha vmi szorít, túlságosan feszül, ha túl kivágott. (naná, aki jól érzi magát benne, annak nem lesz "túl". ) tetszik pár virágminta, a pasztellszínek, a csipke, néhány rövidebb ('bokorugró') ruha - de nem hordom ezeket, nagyon nem én vagyok. nekem az alakom és az arcom sem amolyan klasszik nőies, inkább vékony, csontos, ezért szoktak fiúnak nézni, leginkább akkor, amikor nagyon rövid a hajam.
az androgünitás egyébként időről időre be/visszajön a divatkínálatba, ami nekem spec nagyon jó, van miből válogatni. .)
a folytatásban ez is szerepelni fog, hogy ki-miért-hogyan crossdressel, és ezekre milyen társ-i reakciók vannak (kvázi, mi az, amit a többség divatnak/egyedi stílusnak tekint, mi az, amit jelmeznek, és mi az, ami ki szokta b*szni a biztosítékot, stb).
"Azaz nagyon nem mindegy szerintem - így további különbségtételt igényelne -, hogy az ellenkező nemre jellemző ruházkodás dacára látszik-e, hogy az illető férfi vagy nő."
"Ők egyszerűen nadrágot viseltek, azaz egy társadalmi normát hágtak át, de nem férfi(as)nak akartak látszani"
ez a két dolog (szakirodalmi szempontok szerint + ahogy én látom) nem kritériuma a CD-nek - vagyis az illető attól függetlenül, hogy a többség számára "megtévesztő"-e a megjelenése vagy sem, cross-dressernek számít, ha olyan ruhadarabokat vesz fel, amelyek az adott társadalomban hagyományosan az ellenkező nem öltözékéhez tartoznak. és persze, nagyrészt az is önidentifikációs kérdés.
így nem "feltétel" a CD-nél az sem, hogy pl egy nőnek férfias legyen a megjelenése férfi ruhában (meg ott vannak pl a faux qeen-ek, akik pont a nőies jegyeket hangsúlyozzák).
saját magamra vonatkoztatva: én pl nem azzal a céllal veszek fel egy ruhát, h bárkit "megtévesszek" (tévednek ők maguktól
), vagy hogy férfinak/férfiasnak tűnjek. az egész külső megjelenés és ruházkodás dolog csak egy szeletnyi kifejeződése annak, hogy egész egyszerűen nem érzem a magaménak azokat a társadalmi konstrukciókat, amik ruházatot, viselkedést stb férfiasnak vagy nőiesnek nyilvánítanak. ennek részben az az oka, hogy sosem tekintettem úgy magamra, mint egy kétpólusú világ egyik pólusára, pusztán azért, mert a társadalom a biológiám alapján nőnek tekint. mondanám, h 'tankönyv szerint' pangender vagyok, de egyfelől nem szeretem a címkéket, másfelől ez a kifejezés is a kétoldaliságra épít, nem szakad ki a gender-dimenzióból (ahogy maga a genderqueer elmélet sem). öltözködésnél bejönnek a praktikus okok: a férfiruhák (vagy ffias szabásúak) sokszor kényelmesebbek. utálom, ha vmi szorít, túlságosan feszül, ha túl kivágott. (naná, aki jól érzi magát benne, annak nem lesz "túl".
) tetszik pár virágminta, a pasztellszínek, a csipke, néhány rövidebb ('bokorugró') ruha - de nem hordom ezeket, nagyon nem én vagyok. nekem az alakom és az arcom sem amolyan klasszik nőies, inkább vékony, csontos, ezért szoktak fiúnak nézni, leginkább akkor, amikor nagyon rövid a hajam. az androgünitás egyébként időről időre be/visszajön a divatkínálatba, ami nekem spec nagyon jó, van miből válogatni. .)
-
- +1
-
-
Írta: orlando, február 22, 2012
Rita, most néztem utána, mert nem ismertem Anna Varney-t, nagyon érdekesnek tűnik. .)
-
- +0
-
-
Írta: aquana, február 22, 2012
@Sansa: én hatalmas ing- és pólórajongó vagyok, sportcipővel vagy acélbetétessel. Annyi kockás ingem van már, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük :,D Pici korom óta az tetszik. A military style sem rossz, csak az a baj, hogy *nagyon* rövid a hajam és nem akarom, hogy valami erőszakszervezet tagjának nézzenek, szóval inkább nem hordok olyan dolgokat.
Amúgy - bár nem szervesen idetartozik - baromi érdekes, hogy mennyire máshogy állnak hozzá az emberhez akkor, ha kívülről nőnek tűnik és akkor, ha nem. Valószínűleg a testbeszéd is ad rá egy adaggal, de amikor első pillantásra fiúnak látszom, sokkal inkább kitérnek előlem az emberek (a nők szinte mindig elengednek pl.), ami kínos bír lenni néha.
Amúgy - bár nem szervesen idetartozik - baromi érdekes, hogy mennyire máshogy állnak hozzá az emberhez akkor, ha kívülről nőnek tűnik és akkor, ha nem. Valószínűleg a testbeszéd is ad rá egy adaggal, de amikor első pillantásra fiúnak látszom, sokkal inkább kitérnek előlem az emberek (a nők szinte mindig elengednek pl.), ami kínos bír lenni néha.
-
- +1
-
-
Írta: Sansa, február 23, 2012
Aquana: Inkább ing és trikó, pólóban csak az egyszínű, passzentos. Olyan ing alá való De nagyon szeretem a favágóingeket is
Annyira nem vágatom rövidre a hajam, hogy szélsőséges bandatagnak néznének katonaiban. Fül alsó vonaláig szeretem tépettre vágatni (most kicsit hosszabb, de már idegesít, szóval hamarosan megint utánavágatok).
Hm... Igen, máshogy viszonyulnak egy férfihoz, mint egy nőhöz. Sőt, észrevettem, hogy általában, ha szembejön valaki, akkor a férfiak nagyobb arányban jönnek egyenesen határozottan, mintha biztosra vennék, hogy én fogok kerülni. Persze ilyenkor néha csakazértis tankot játszom, úgyhogy kénytelen kitérni ő
A férfiaknak készült ruhadarabok kényelmesebbek, az elegáns, ünnepi férfiruhák nagyobb tekintélyt és komolyságot sugároznak, mint női megfelelői, szóval sokkal-sokkal vonzóbbak a férfi ruhadarabok, úgyhogy maradok náluk, mivel mind esztétikai, mind pedig praktikussági okokból jobbak (szerintem).
De nagyon szeretem a favágóingeket is Annyira nem vágatom rövidre a hajam, hogy szélsőséges bandatagnak néznének katonaiban. Fül alsó vonaláig szeretem tépettre vágatni (most kicsit hosszabb, de már idegesít, szóval hamarosan megint utánavágatok).
Hm... Igen, máshogy viszonyulnak egy férfihoz, mint egy nőhöz. Sőt, észrevettem, hogy általában, ha szembejön valaki, akkor a férfiak nagyobb arányban jönnek egyenesen határozottan, mintha biztosra vennék, hogy én fogok kerülni. Persze ilyenkor néha csakazértis tankot játszom, úgyhogy kénytelen kitérni ő
A férfiaknak készült ruhadarabok kényelmesebbek, az elegáns, ünnepi férfiruhák nagyobb tekintélyt és komolyságot sugároznak, mint női megfelelői, szóval sokkal-sokkal vonzóbbak a férfi ruhadarabok, úgyhogy maradok náluk, mivel mind esztétikai, mind pedig praktikussági okokból jobbak (szerintem).
-
- +1
-
-
Írta: pavlovna, február 23, 2012
engem igazából érdekelne, hogy ez a dolog mennyire marginális /vagy sem/ jelenség. mert én életemben egyetlen transzvesztitát láttam civilben, azt a szerencsétlen, lepattant cigány palit a hetes buszon, akinek a csipkés trikója és miniszoknyája mellé nem gyenge borostája is nőtt, és egy "anyám" tetkót viselt a felkarján, az összes többit a pride-n láttam eszetlenül kikenve, de az nyilván inkább partiöltözék volt, mint civil utcai ruha. és egyetlen transzszexuálist ismertem, aki alattam járt a suliba, nagyon helyes, jófej csaj/srác volt, nem iróniából, tényleg nem tudom, hogy melyiket mondjam, és az iskola úgy kibaszott vele, hogy az valami gyalázat, pedig ő sose csinált ebből se ügyet, se botrányt, és ez egy úgynevezett budapesti liberális elitgimnázium volt...ami kiválóan mutatja, hogy milyen a dolog társadalmi elfogadottsága: nulla. bevallom, még én is ferdén nézek az utcán a furán öltözött emberekre, pedig felvilágosult embernek tartom magam, és sosem ítélnék el senkit hülyeségekért, olyanokért, amik nem ártanak másnak. más kérdés, hogy sminkelt és/vagy szoknyás, pláne goth cuccba öltözött csávóhoz hozzá nem nyúlnék a büdös életben, hacsak valami csoda nem történik, de nem tudom eldönteni, hogy azért taszít, mert maradi vagyok, vagy csak úgy nem tetszik, ugyanannyira csak úgy, mint akinek igen. és azt se szeretném, hogy a fiam, ha lenne, így öltözzön, nem azért mert elítélném, hanem mert félteném a társadalom reakciójától, ami nagyjából kikövetkeztethető, és sajnálnám, hogy még nehezebb élete van így, mint az én fiamként egyébként is lenne de egyszer szívesen megkérdeznék azért egy ilyen csávót, hogy ez így honnan jött, meg miért. tudom, hogy ez az utolsó mondatom valószínűleg szexista, mert arra enged következtetni, hogy ez szerintem valamiféle elhajlás, pedig nem szánom annak, de valószínűleg mélyen gyökerezik az ilyesmi, és mindig az jut eszembe, hogy ha én így gondolkozom, bármennyire is igyekszem, hogy ne, akkor mások meg többynrie pláne, és ez szomorú.
de egyszer szívesen megkérdeznék azért egy ilyen csávót, hogy ez így honnan jött, meg miért. tudom, hogy ez az utolsó mondatom valószínűleg szexista, mert arra enged következtetni, hogy ez szerintem valamiféle elhajlás, pedig nem szánom annak, de valószínűleg mélyen gyökerezik az ilyesmi, és mindig az jut eszembe, hogy ha én így gondolkozom, bármennyire is igyekszem, hogy ne, akkor mások meg többynrie pláne, és ez szomorú.
-
- +0
-
-
Írta: Rita, február 23, 2012
Pavlovna, én megértem az idegenkedésedet, és részben osztom is, de Michael Draw-hoz azért bizony hozzányúlnék (Otto Dix énekes) A wikipedia szerint '"androgün", de én az ilyenekben nem a "nőies férfit" látom (nekem ez olyan freakish asszociációt kelt), hanem a már-már nem emberi szépséget. angyal? vámpír? de nem az jut eszembe róla, hogy a másik nem tagja akar lenni.
(Otto Dix énekes) A wikipedia szerint '"androgün", de én az ilyenekben nem a "nőies férfit" látom (nekem ez olyan freakish asszociációt kelt), hanem a már-már nem emberi szépséget. angyal? vámpír? de nem az jut eszembe róla, hogy a másik nem tagja akar lenni.
-
- +0
-
-
Írta: Rita, február 23, 2012
Cher gyerekének, Chastity/Chaz Bononak az aggodalmát viszont feleslegesnek érzem, amikor csak mert Angelina Jolie kislánya fiús játékokkal szeret játszani, mindjárt felajánlja, hogy az ő transzszexuális társasága (vagy mi) szívesen beszél a családdal. Ez már az az eset, amikor a meleg meg van róla győződve, hogy mindenki meleg 
-
- +0
-
-
Írta: Rita, február 23, 2012
...Sokat gondolkodom azóta ezen az egész témán. Ha a megtévesztés megléte nem is fontos a kategorizálás szempontjából, de az illető szándékai már igen. (Nevezetesen hogy a sex-szel azaz annak látszatával játszik-e, illetve csak a férfiasság/nőiesség határait tolja kijjebb.) Ugye?
Pl. egy rocker srác biztosan megsértődik (vagy legalábbis nem ért egyet), ha azt mondod a hosszú hajkoronájára, hogy az nőies. Ennyi erővel a barbár harcosok is nőiesek voltak?
Másrészt: mivel sokaknak megtetszettek gondolatban a goth srácok, hozzá kell tennem, hogy Mo-n kevesen vállalják fel (a férfiak közül) a kísérletezős külsőségeket. (Nőknek ugye kedvezőbb a dolog, mert a goth nőiség nem a genderbending irányába megy, hanem a nagyon hangsúlyozott nőiesség felé - de ez nem korlátozás, hanem az érintettek preferenciáját általában tükrözi.) Úgy szűrtem le beszélgetésekből, hogy többeknek lenne kedve hozzá, mint ahányan meglépik - de jelentős azok száma is, akik elvannak az egyszerű fekete farmer-fekete ing kombóban, és nem érdekli őket a dolgoknak ezen része. Más szubkultúrákból betévedtek (metalosok) pedig még meg is szólják sokszor a merészebb srácokat, pláne ha észreveszik, hogy azok tetszenek a lányoknak (De általában ez ártalmatlan, atrocitások, lebuzizás stb. kívülről jellemzőbbek.)
De ez ANNYIRA nem a nemváltás felé törekvésről szól, hogy elképzelhetőnek tartom, hogy az érintettek meg is sértődnének, amiért egy cikkben szerepelnek azokkal, akik nem érzik jól magukat a biológiai nemükben, illetve a másik nem tagjának akarnak látszani.
OK, hogy a goth szubkultúrában is ott van Anne Varney, de ő is ahelyett hogy se férfi - se nő freakké operáltatná magát, letett a műtétről, és a fájdalmából sokak által szeretett, csodálatos zenét teremtett.
Én hajlamos vagyok Madonna Kolbenschlaggal egyetérteni, aki szerint ha nem lennének ilyen merevek a nemi szerepek, sztereotípiák, a valóban transz emberek is tudnának élni úgy, ahogy vannak, és nem kellene "megcsonkítaniuk magukat, hogy a lelküket kiszabadítsák". Az az igazság (és ez nem feltétlenül transzfób kijelentés akar lenni - ha az, bocsi, de én így látom...), hogy hiába minden átoperálás, a mai tudomány nem nagyon tart ott, hogy valóban nőt illetve férfit faragjon az átoperáltakból, csak valami köztes lényeket, akik sokszor nem is boldogok az új testükben (persze vannak sikeresebb ellenpéldák). (Másik az, hogy ha létezik is teljes eljárás, az anyagilag kevesek számára elérhető , és vitatható is, hogy a TB-nek ezt kellene-e állnia)
Pl. egy rocker srác biztosan megsértődik (vagy legalábbis nem ért egyet), ha azt mondod a hosszú hajkoronájára, hogy az nőies. Ennyi erővel a barbár harcosok is nőiesek voltak?
Másrészt: mivel sokaknak megtetszettek gondolatban a goth srácok, hozzá kell tennem, hogy Mo-n kevesen vállalják fel (a férfiak közül) a kísérletezős külsőségeket. (Nőknek ugye kedvezőbb a dolog, mert a goth nőiség nem a genderbending irányába megy, hanem a nagyon hangsúlyozott nőiesség felé - de ez nem korlátozás, hanem az érintettek preferenciáját általában tükrözi.) Úgy szűrtem le beszélgetésekből, hogy többeknek lenne kedve hozzá, mint ahányan meglépik - de jelentős azok száma is, akik elvannak az egyszerű fekete farmer-fekete ing kombóban, és nem érdekli őket a dolgoknak ezen része. Más szubkultúrákból betévedtek (metalosok) pedig még meg is szólják sokszor a merészebb srácokat, pláne ha észreveszik, hogy azok tetszenek a lányoknak
(De általában ez ártalmatlan, atrocitások, lebuzizás stb. kívülről jellemzőbbek.) De ez ANNYIRA nem a nemváltás felé törekvésről szól, hogy elképzelhetőnek tartom, hogy az érintettek meg is sértődnének, amiért egy cikkben szerepelnek azokkal, akik nem érzik jól magukat a biológiai nemükben, illetve a másik nem tagjának akarnak látszani.
OK, hogy a goth szubkultúrában is ott van Anne Varney, de ő is ahelyett hogy se férfi - se nő freakké operáltatná magát, letett a műtétről, és a fájdalmából sokak által szeretett, csodálatos zenét teremtett.
Én hajlamos vagyok Madonna Kolbenschlaggal egyetérteni, aki szerint ha nem lennének ilyen merevek a nemi szerepek, sztereotípiák, a valóban transz emberek is tudnának élni úgy, ahogy vannak, és nem kellene "megcsonkítaniuk magukat, hogy a lelküket kiszabadítsák". Az az igazság (és ez nem feltétlenül transzfób kijelentés akar lenni - ha az, bocsi, de én így látom...), hogy hiába minden átoperálás, a mai tudomány nem nagyon tart ott, hogy valóban nőt illetve férfit faragjon az átoperáltakból, csak valami köztes lényeket, akik sokszor nem is boldogok az új testükben (persze vannak sikeresebb ellenpéldák). (Másik az, hogy ha létezik is teljes eljárás, az anyagilag kevesek számára elérhető , és vitatható is, hogy a TB-nek ezt kellene-e állnia)
-
- +0
-
-
Írta: Rita, február 23, 2012
http://www.canadahun.com/foold...aban-ferfi
Ez viszont már sok nekem! Liberális szemléletem odáig nem ér, hogy én ennek örülni tudjak (és ha most emiatt transzfóbnak leszek bélyegezve, hát akkor vállalom, hogy e tekintetben transzfób vagyok.)
Szerintem ha valaki nemet vált, vállalja annak a következményeit.
Ez viszont már sok nekem! Liberális szemléletem odáig nem ér, hogy én ennek örülni tudjak (és ha most emiatt transzfóbnak leszek bélyegezve, hát akkor vállalom, hogy e tekintetben transzfób vagyok.)
Szerintem ha valaki nemet vált, vállalja annak a következményeit.
-
- +0
-
-
Írta: orlando, február 23, 2012
pavlovna, az h nem tetszik, teljesen oké. (mondjuk én ált. úgy vagyok a "nem tetszik" dolgokkal, h kicsit megpiszkálom őket magamban, és előbb-utóbb rájövök, mi az idegenkedésem alapja. ettől még nem fog az adott dolog feltétlen tetszeni - nem is kell -, de az elutasításból kihoz, ami segít egy körrel többet megérteni az engem körülvevő világból.)
"azt se szeretném, hogy a fiam, ha lenne, így öltözzön, nem azért mert elítélném, hanem mert félteném a társadalom reakciójától"
és attól nem féltenéd, hogy boldogtalan lesz, ha egy életen át maszkot visel mondjuk a női ruha helyett?
nem azt mondom, h a tsi elutasítással megküzdeni könnyű, csak azt, hogyha az ember családja támogató, és van egy szűkebb környezet, ami szintén az, akkor könnyebb.
http://www.youtube.com/watch?v=4a4MR8oI_B8
a társadalmi elfogadottság te vagy, én vagyok, mi vagyunk. ez nem egy rajtunk kívül álló dolog, mi alakítjuk (és persze, alakíthat minket...).
"ahelyett hogy se férfi - se nő freakké operáltatná magát"
óvatosan a jelzőséssel. ez az egész biológiai nem dolog, amiben a többség lubickol, és élvezi a saját női/férfi mivoltát, van, akinek kényszerűség. az orvostudomány ott tart, ahol, szvsz még mindig jobb egy x százalékos megközelítőséggel át- (vagy vissza)alakított nő/férfi, aki jobban érzi magát ettől, mint egy lelkibeteg.
olvastam a cikket az origo-n tegnap, egész korrektre sikeredett. én alapvetően azt a két pólusú szemléletet nem tartom szerencsésnek, ami kritériuma a nemi átalakításnak, remélem ez majd idővel alakul.
örülök, h megszületnek ezek a cikkek a transz-ról, transzszexuálisok gyerekvállalásáról, csak valahogy "beágyazatlannak" érzem. nyilván ez egy különleges és szokatlan dolog, de produkál az élet ilyesmit más vonalon is, amit talán nem pszichologizálnak ennyire (a szülő és a gyerek mentális egészségére vonatkozóan).
"azt se szeretném, hogy a fiam, ha lenne, így öltözzön, nem azért mert elítélném, hanem mert félteném a társadalom reakciójától"
és attól nem féltenéd, hogy boldogtalan lesz, ha egy életen át maszkot visel mondjuk a női ruha helyett?
nem azt mondom, h a tsi elutasítással megküzdeni könnyű, csak azt, hogyha az ember családja támogató, és van egy szűkebb környezet, ami szintén az, akkor könnyebb.
http://www.youtube.com/watch?v=4a4MR8oI_B8
a társadalmi elfogadottság te vagy, én vagyok, mi vagyunk. ez nem egy rajtunk kívül álló dolog, mi alakítjuk (és persze, alakíthat minket...).
"ahelyett hogy se férfi - se nő freakké operáltatná magát"
óvatosan a jelzőséssel. ez az egész biológiai nem dolog, amiben a többség lubickol, és élvezi a saját női/férfi mivoltát, van, akinek kényszerűség. az orvostudomány ott tart, ahol, szvsz még mindig jobb egy x százalékos megközelítőséggel át- (vagy vissza)alakított nő/férfi, aki jobban érzi magát ettől, mint egy lelkibeteg.
olvastam a cikket az origo-n tegnap, egész korrektre sikeredett. én alapvetően azt a két pólusú szemléletet nem tartom szerencsésnek, ami kritériuma a nemi átalakításnak, remélem ez majd idővel alakul.
örülök, h megszületnek ezek a cikkek a transz-ról, transzszexuálisok gyerekvállalásáról, csak valahogy "beágyazatlannak" érzem. nyilván ez egy különleges és szokatlan dolog, de produkál az élet ilyesmit más vonalon is, amit talán nem pszichologizálnak ennyire (a szülő és a gyerek mentális egészségére vonatkozóan).
-
- +1
-
-
Írta: Rita, február 23, 2012
"ez az egész biológiai nem dolog, amiben a többség lubickol, és élvezi a saját női/férfi mivoltát, van, akinek kényszerűség."
Igen, ez akar lenni Judith Butler kifogása is az egyszerű sex-gender distinction ellen, amiért a nagyon posztmodern nagyon ultralib feministák ejnye-bejnyéznek, hogy ez már túlhaladott a genderelméletben. Lehet, hogy az, bár szerintem jól használható. (talán azt is kéne nézni, hogy Mo-n még nem is tudatosult ez a "kezdetleges" első szint sem :S )
Szóval én kétlem, hogy most - nem tudom, mennyi - 1-2 százaléknyi (vagy még kevesebb) ember gyökerestől felforgatja a biológiai nem bináris helyénvalóságát illetve létezését.
Hiszen azért, hogy közülük sokan pénzt, fájdalmat stb. nem sajnálva annyira át akarják alakíttatni magukat, pont hogy ennek fontosságát erősítik. (az én olvasatomban.) És aki valami oknál fogva kétneműnek születik, tudomásom szerint általában az is közelebb érzi magát valamelyikhez. (és abból szokott konfliktusa lenni, hogy pl. a szülei meg a másiknak nevelik, mert mondjuk azt szerettek volna.) Oké, hogy - mint ahogy törekedtek rá - legyen felőlem a facebookon "indeterminate" nemi opció - de ahogyan a homoszexuálisok létezése sem tagadja a heteroszexuálisokét, ugyanúgy az indeterminate sex/gender létezése sem a nőkét és férfiakét.
Igen, ez akar lenni Judith Butler kifogása is az egyszerű sex-gender distinction ellen, amiért a nagyon posztmodern nagyon ultralib feministák ejnye-bejnyéznek, hogy ez már túlhaladott a genderelméletben. Lehet, hogy az, bár szerintem jól használható. (talán azt is kéne nézni, hogy Mo-n még nem is tudatosult ez a "kezdetleges" első szint sem :S )
Szóval én kétlem, hogy most - nem tudom, mennyi - 1-2 százaléknyi (vagy még kevesebb) ember gyökerestől felforgatja a biológiai nem bináris helyénvalóságát illetve létezését.
Hiszen azért, hogy közülük sokan pénzt, fájdalmat stb. nem sajnálva annyira át akarják alakíttatni magukat, pont hogy ennek fontosságát erősítik. (az én olvasatomban.) És aki valami oknál fogva kétneműnek születik, tudomásom szerint általában az is közelebb érzi magát valamelyikhez. (és abból szokott konfliktusa lenni, hogy pl. a szülei meg a másiknak nevelik, mert mondjuk azt szerettek volna.) Oké, hogy - mint ahogy törekedtek rá - legyen felőlem a facebookon "indeterminate" nemi opció - de ahogyan a homoszexuálisok létezése sem tagadja a heteroszexuálisokét, ugyanúgy az indeterminate sex/gender létezése sem a nőkét és férfiakét.
-
- +0
-
-
Írta: Melanie, február 23, 2012
orlando: Ezekkel a "nem tetszik" dolgokkal én is így szoktam. Ezek szerint nem vagyok vele egyedül.
A férfiakat valóban jobban kinézik, ha finomabban, nőiesebben öltöznek. Érdekes módon a 18. században, mikor szalaggal fogatták össze a hajukat, harisnyát hordtak, senkinek sem jutott eszébe, hogy ez milyen természetellenes és a nőknek is ez tetszett. Gondolom én...
A férfiakat valóban jobban kinézik, ha finomabban, nőiesebben öltöznek. Érdekes módon a 18. században, mikor szalaggal fogatták össze a hajukat, harisnyát hordtak, senkinek sem jutott eszébe, hogy ez milyen természetellenes és a nőknek is ez tetszett. Gondolom én...
-
- +0
-
-
Írta: Rita, február 23, 2012
A nőket se szokták megdicsérni, ha fiúsak - habár, őket (remélem?) megverni nem szokták, a munkában (remélem?) komolyan veszik őket - viszont nehéz dolguk van, ha heteroszexuálisok. Ilyen cipőben járó, fiús lány mondta, igaz, ő csak egy példa. Míg a kísérletezőbb kedvű srácok sokszor tetszenek a lányoknak.
Továbbá: nők esetében hátrány lehet a túlhangsúlyozott nőiesség is, csomó sztereotípia tapad ehhez, kurvás, beképzelt, buta, hiú, üresfejű, stb. (Legalábbis itt MO-n) elvárás, hogy a nő szolid legyen.
Egy férfi viszont nyugodtan lehet nemének túlhangsúlyozott megtestesítője, azaz übermacsó.
Csak nehogy megint az jöjjön ki, hogy a férfiaknak ebben is nagyobb a mozgásterük (?!) (PS: ezek nem határozott vélemények részemről, hanem amolyan hangosan gondolkodás)
Továbbá: nők esetében hátrány lehet a túlhangsúlyozott nőiesség is, csomó sztereotípia tapad ehhez, kurvás, beképzelt, buta, hiú, üresfejű, stb. (Legalábbis itt MO-n) elvárás, hogy a nő szolid legyen.
Egy férfi viszont nyugodtan lehet nemének túlhangsúlyozott megtestesítője, azaz übermacsó.
Csak nehogy megint az jöjjön ki, hogy a férfiaknak ebben is nagyobb a mozgásterük (?!) (PS: ezek nem határozott vélemények részemről, hanem amolyan hangosan gondolkodás)
-
- +0
-
-
Írta: rókatorta, február 23, 2012
Rita cikke egy kicsit (?) zavarba hozott. Tehát a nemátalakítás után teherbe esett... vagyis nemi kapcsolata volt egy férfival... tehát valójában olyan transzneműről van szó, aki meleg férfi szeretett volna lenni?? Ez nekem egy kicsit már a South Parkhoz közeledik.
Egyébként szerintem egy férfira nézve is vannak következményei, ha übermacsóként öltözik/viselkedik: ti. hogy (talán nem alaptalanul) rásütik, hogy bunkó. Legalábbis értelmiségi körökben ez kevésbé elfogadható attitűd.
Egyébként szerintem egy férfira nézve is vannak következményei, ha übermacsóként öltözik/viselkedik: ti. hogy (talán nem alaptalanul) rásütik, hogy bunkó. Legalábbis értelmiségi körökben ez kevésbé elfogadható attitűd.
-
- +0
-
-
Írta: rókatorta, február 23, 2012
Vagy ha mesterséges megtermékenyítéshez folyamodott, akkor nyilvánvalóan akart gyereket szülni mint férfi? 
Nem értem...
Nem értem...
-
- +0
-
-
Írta: rd.8495, február 23, 2012
Hát, nem tudom, a többség nő mennyire "lubickol" a saját nemi hovatartozásában - a magam részéről az utóbbi időben nőként inkább csak "nyelek".
Rohadtul elegem van pl. hogy 3 terhesség-szülés után megalázóan kevés fizetésért dolgozom, ugyanakkor a középiskolás fiúk nevelése számomra ötszörösen nehezedett, mert egyáltalán nem tisztelnek sem istent, sem embert - de ha lehet, a nőket még öt fokkal kevésbé.
Sajnálatosan a férfitanárok ezt persze nem a nemükre vonatkozó szégyenként, hanem dicsőségként értelmezik, és erényt kovácsolnak belőle maguknak...(márcsak ezért is jól felfogott érdek a pornográfia/prostitúció/kereskedelmi tévézés férfiak által nyomatott és elfogadottsága, mert ezzel párhuzamosan zuhan meredeken MINDEN nőnek a becsülete a felnövekvő generációk szemében. Mit ne mondjak, a fiúk között a "kislány" pl. a legmegszégyenítőbb szitokszó manapság...)
Persze lehet erre is ellenpéldával szolgálni, mint bármire - ettől függetlenül tény, hogy ugyanazt a fegyelmet ma nőként elérni ötször akkora munka, mint férfiként.
És nekem ilyen gondjaim 20 éve EGYÁLTALÁN nem voltak,
most pedig nagyobb probléma a tanításhoz szükséges állapot megteremtése, mint maga a tanítás (ami persze ilyen körülmények között el lehet képzelni, milyen hatásfokú)
Rohadtul elegem van pl. hogy 3 terhesség-szülés után megalázóan kevés fizetésért dolgozom, ugyanakkor a középiskolás fiúk nevelése számomra ötszörösen nehezedett, mert egyáltalán nem tisztelnek sem istent, sem embert - de ha lehet, a nőket még öt fokkal kevésbé.
Sajnálatosan a férfitanárok ezt persze nem a nemükre vonatkozó szégyenként, hanem dicsőségként értelmezik, és erényt kovácsolnak belőle maguknak...(márcsak ezért is jól felfogott érdek a pornográfia/prostitúció/kereskedelmi tévézés férfiak által nyomatott és elfogadottsága, mert ezzel párhuzamosan zuhan meredeken MINDEN nőnek a becsülete a felnövekvő generációk szemében. Mit ne mondjak, a fiúk között a "kislány" pl. a legmegszégyenítőbb szitokszó manapság...)
Persze lehet erre is ellenpéldával szolgálni, mint bármire - ettől függetlenül tény, hogy ugyanazt a fegyelmet ma nőként elérni ötször akkora munka, mint férfiként.
És nekem ilyen gondjaim 20 éve EGYÁLTALÁN nem voltak,
most pedig nagyobb probléma a tanításhoz szükséges állapot megteremtése, mint maga a tanítás (ami persze ilyen körülmények között el lehet képzelni, milyen hatásfokú)
-
- -1
-
-
Írta: orlando, február 24, 2012
Szóval én kétlem, hogy most - nem tudom, mennyi - 1-2 százaléknyi (vagy még kevesebb) ember gyökerestől felforgatja a biológiai nem bináris helyénvalóságát illetve létezését.
pontosabban nem szeretnéd, ha a tiédet felforgatná. és ez rendben is van. de asszem nem túl közkeletű, hogy egy transzszexuális (vagy bármilyen gender bender) kiállna a város közepére, és felszólítaná a békés polgárokat, hogy márpedigmostazonnal tagadják meg a nemüket, és identifikálják magukat mondjuk genderlessként. (az ilyen felszólítósdi általában fordítva szokott történni...)
ahogyan a homoszexuálisok létezése sem tagadja a heteroszexuálisokét, ugyanúgy az indeterminate sex/gender létezése sem a nőkét és férfiakét.
nem hát. a biológiánk egy tényező, a többi (a fogalmak) koncepció.
Rókatorta, transzszexuálisok között is van hetero, meleg, biszexuális, stb. szóval a nemi átalakító műtét a szexuális preferenciát nem változtatja meg. (vagyis pl attól, h egy nőt férfivé operálnak, még simán akarhat férfi partnert.)
Rd, a "lubickolás" szó ill. az hogy a többség "élvezi a saját női/férfi mivoltát" ott abban a kontextusban pusztán a biológiáról szólt, nem a társadalmi egyenlőtlenségek eltagadásáról. elnézést, ha nem volt egyértelmű.
pontosabban nem szeretnéd, ha a tiédet felforgatná.
és ez rendben is van. de asszem nem túl közkeletű, hogy egy transzszexuális (vagy bármilyen gender bender) kiállna a város közepére, és felszólítaná a békés polgárokat, hogy márpedigmostazonnal tagadják meg a nemüket, és identifikálják magukat mondjuk genderlessként. (az ilyen felszólítósdi általában fordítva szokott történni...) ahogyan a homoszexuálisok létezése sem tagadja a heteroszexuálisokét, ugyanúgy az indeterminate sex/gender létezése sem a nőkét és férfiakét.
nem hát. a biológiánk egy tényező, a többi (a fogalmak) koncepció.
Rókatorta, transzszexuálisok között is van hetero, meleg, biszexuális, stb. szóval a nemi átalakító műtét a szexuális preferenciát nem változtatja meg. (vagyis pl attól, h egy nőt férfivé operálnak, még simán akarhat férfi partnert.)
Rd, a "lubickolás" szó ill. az hogy a többség "élvezi a saját női/férfi mivoltát" ott abban a kontextusban pusztán a biológiáról szólt, nem a társadalmi egyenlőtlenségek eltagadásáról. elnézést, ha nem volt egyértelmű.
-
- +1
-
-
Írta: Rita, február 24, 2012
Én értettem a "lubickolást", de RD-nek is igaza van. Te a biológiai nemre gondoltál, ő meg a társadalmira.
Attól én még nagyon jól érezhetem magam nőként (= női testben, női szexualitással), hogy a társadalmi szerepekkel, társadalmi sztereotípiákkal nem értek egyet, és azokat nem tudom/nem akarom magamra vonatkoztatni. Illetőleg az sem feltétlenül tetszik, ahogyan a társadalom a női biologikum egyes sajátosságait illetve potenciális járulékait (szexualitást, szülést) szeretné, hogy én megéljem.
A feministák nem férfiak akarnak lenni, hanem szabad nők, ezt szoktam lépten-nyomon hangsúlyozni.
Ezt próbálom magyarázni a hosszas kommentjeimben, hogy nem mindegy, hogy a nőiességet illetve férfiasságot akarja-e az illető kiterjeszteni, vagy - éppen hogy az állítólag problematizált binaritás mentén (ami nekem kissé paradox) - a másik oldalra pályázik.
És azt is elképzelhetőnek tartom, hogy egy gendertudatos illetve (biztos van ilyen, bár hirtelen nem tudok - esetleg Judith Halberstam, bár ő nonop, úgy tudom, valamiféle transgender) feminista transzszexuális pont a társadalmi vetület tudata miatt próbálkozik meg a helyzetét operáció nélkül megoldani.
Attól én még nagyon jól érezhetem magam nőként (= női testben, női szexualitással), hogy a társadalmi szerepekkel, társadalmi sztereotípiákkal nem értek egyet, és azokat nem tudom/nem akarom magamra vonatkoztatni. Illetőleg az sem feltétlenül tetszik, ahogyan a társadalom a női biologikum egyes sajátosságait illetve potenciális járulékait (szexualitást, szülést) szeretné, hogy én megéljem.
A feministák nem férfiak akarnak lenni, hanem szabad nők, ezt szoktam lépten-nyomon hangsúlyozni.
Ezt próbálom magyarázni a hosszas kommentjeimben, hogy nem mindegy, hogy a nőiességet illetve férfiasságot akarja-e az illető kiterjeszteni, vagy - éppen hogy az állítólag problematizált binaritás mentén (ami nekem kissé paradox) - a másik oldalra pályázik.
És azt is elképzelhetőnek tartom, hogy egy gendertudatos illetve (biztos van ilyen, bár hirtelen nem tudok - esetleg Judith Halberstam, bár ő nonop, úgy tudom, valamiféle transgender) feminista transzszexuális pont a társadalmi vetület tudata miatt próbálkozik meg a helyzetét operáció nélkül megoldani.
-
- +0
-
-
Írta: molylepke, február 24, 2012
nem mindegy, hogy a nőiességet illetve férfiasságot akarja-e az illető kiterjeszteni, vagy - éppen hogy az állítólag problematizált binaritás mentén (ami nekem kissé paradox) - a másik oldalra pályázik.
A kettő nem zárja ám ki kölcsönösen egymást! Attól még, hogy valaki transz*, a társadalmi neme kifejezését nem feltétlen a nőiesség-férfiasság merev szabályai mentén akarja megvalósítani. Magyarán ugyanúgy vannak nőiességgel kísérletező ftm és férfiassággal kísérletező mtf egyének is, mint ahogy vannak férfiassággal kísérletező cisgender nők és nőiességgel kísérletező cisgender férfiak.
-
- +0
-
-
Írta: inamorata, február 25, 2012
Az öltözködés egy nagyon jó szórakozás, nekem kevésbé fontos, sokkal jobban örülök annak, hogy végülis a testem külsejében is kezdett sok férfitulajdonságot felvenni, egy betegség következtében híztam méghozzá férfiasabbra (a homokóra testalkat valami "fasiszta" biológiai tényező), szőrösebb is lettem itt-ott, amitől eleinte megijedtem és most már tökjól elfogadom. Részemről androgünnek gondolom magam, mind testileg, mind lelkileg. Az sztereotipikus, hogy egy nő férfias, illetve egy nő nőies, vagy fordítva,mert a heteró sémákat, fogalmakat, definíciókat követi. Én is szeretek fiúsabban öltözködni, de nem ez a lényeg, hanem, hogy a testem is szó szerint azonosult azzal, hogy kicsit fiúnak is érzem magam (plusz van egy meleg férfi énem is, de ezt inkább hagyjuk 
).
Ehhez képest ez tök lenézendő női körökben (úgyhogy fordítva is megvan ez, nemcsak a férfiak nézik le a "nőies" dolgokat). Nemrégiben a bezzeganyán olvastam, hogy kicikiztek a kommentezők egy PCOS-es nőt, ami köztudottan férfiasabb jegyekkel jár (szőr itt-ott, ún. alma típusú elhízás, több tesztoszteron), mondván csak egy szerencsétlen lúzer csávó vesz el ilyen nőt, aki dagadt, szőrös és meddő, mint egy szobor (tehát férfias). Én meg azon gondolkodtam, hogy nagyon örülök annak, hogy némely ilyen dolog bennem is megvan, bármily hülyén is hangzik, mert a tesztoszteron határozottá tesz és jóval komolyabban vesznek tőle az emberek, mintha kis gyámoltalan nőci lennék (valamint a szexuális vágyat és orgazmusképességet is befolyásolja), gyereket nem akarok, tehát hidegen hagy, hogy meddő vagyok, szőr meg mindenkin van, több-kevesebb, ez nem számít. Ha most a tükörbe nézek azt látom, hogy a testem is hasonult ahhoz az androgün-képhez, ami a tudatomban él magamról. Egyáltalán nincs kedvem vékonynak és észrevehetetlennek lenni, aki mindent megtesz, hogy fizikai kiterjedését még jobban összezsugorítsa ebben a világban, mintha el akarna tűnni, én tényező akarok lenni, olyan, akinek a kiterjedését látva is azt gondolja az ember, hogy nem lehet csak úgy átnézni rajtam.Nekem ez tetszik, de nem az öltözködésem vagy a hajam határozza meg. Azért örülök a traviknak, mert elviszik a kényszert, hogy a nőiességet muszáj élvezni, ők vannak helyettem, akik élvezik, tehát én magamon akár utálhatom is. A fenti besorolásból tehát leginkább a bigender illik rám. Nagyon sokat foglalkozom mostanában a hormonokkal (kénytelen is vagyok) és tök érdekes, hogyan változnak meg a szervezetben és szinte alkalmazkodnak ahhoz, ahogy egy ember a saját genderével játszik és fordítva, ahogy elviszi abba az irányba, ahol szabadon csúszkálhat a nemek között. Lásd még Szecsődi Karcsi példáját, szegénykémből kicsit bulvárfigurát akarnak faragni, de amit mond és ahogy vállalja, az nagyon bátor.
Ja és a végére (nem tudom ez volt-e már) egy izgalmas szám, Brian Molko a Placebo énekese és Asia Argento anno megcsinálta a Je T'aime c. eredetileg Serge Gainsbourg számot fordított szereposztásban, azaz azt a részt, amit Serge énekelt, itt Asia énekli, amit Jane Birkin, azt pedig Molko. Szerintem iszonyat izgi lett.
http://youtu.be/rWjnxu4i5ww
). Ehhez képest ez tök lenézendő női körökben (úgyhogy fordítva is megvan ez, nemcsak a férfiak nézik le a "nőies" dolgokat). Nemrégiben a bezzeganyán olvastam, hogy kicikiztek a kommentezők egy PCOS-es nőt, ami köztudottan férfiasabb jegyekkel jár (szőr itt-ott, ún. alma típusú elhízás, több tesztoszteron), mondván csak egy szerencsétlen lúzer csávó vesz el ilyen nőt, aki dagadt, szőrös és meddő, mint egy szobor (tehát férfias). Én meg azon gondolkodtam, hogy nagyon örülök annak, hogy némely ilyen dolog bennem is megvan, bármily hülyén is hangzik, mert a tesztoszteron határozottá tesz és jóval komolyabban vesznek tőle az emberek, mintha kis gyámoltalan nőci lennék (valamint a szexuális vágyat és orgazmusképességet is befolyásolja), gyereket nem akarok, tehát hidegen hagy, hogy meddő vagyok, szőr meg mindenkin van, több-kevesebb, ez nem számít. Ha most a tükörbe nézek azt látom, hogy a testem is hasonult ahhoz az androgün-képhez, ami a tudatomban él magamról. Egyáltalán nincs kedvem vékonynak és észrevehetetlennek lenni, aki mindent megtesz, hogy fizikai kiterjedését még jobban összezsugorítsa ebben a világban, mintha el akarna tűnni, én tényező akarok lenni, olyan, akinek a kiterjedését látva is azt gondolja az ember, hogy nem lehet csak úgy átnézni rajtam.Nekem ez tetszik, de nem az öltözködésem vagy a hajam határozza meg. Azért örülök a traviknak, mert elviszik a kényszert, hogy a nőiességet muszáj élvezni, ők vannak helyettem, akik élvezik, tehát én magamon akár utálhatom is. A fenti besorolásból tehát leginkább a bigender illik rám. Nagyon sokat foglalkozom mostanában a hormonokkal (kénytelen is vagyok) és tök érdekes, hogyan változnak meg a szervezetben és szinte alkalmazkodnak ahhoz, ahogy egy ember a saját genderével játszik és fordítva, ahogy elviszi abba az irányba, ahol szabadon csúszkálhat a nemek között. Lásd még Szecsődi Karcsi példáját, szegénykémből kicsit bulvárfigurát akarnak faragni, de amit mond és ahogy vállalja, az nagyon bátor.
Ja és a végére (nem tudom ez volt-e már) egy izgalmas szám, Brian Molko a Placebo énekese és Asia Argento anno megcsinálta a Je T'aime c. eredetileg Serge Gainsbourg számot fordított szereposztásban, azaz azt a részt, amit Serge énekelt, itt Asia énekli, amit Jane Birkin, azt pedig Molko. Szerintem iszonyat izgi lett.
http://youtu.be/rWjnxu4i5ww
-
- +0
-
-
Írta: inamorata, február 25, 2012
A Life of Agony énekese, egykor Keith most már Mina Caputo is nőként él tovább.
http://www.quart.hu/cikk.php?id=6509
http://youtu.be/jvyosTB9-AU
http://www.quart.hu/cikk.php?id=6509
http://youtu.be/jvyosTB9-AU
-
- +0
-
-
Írta: rd.8495, február 25, 2012
Sajnos a konkrét fizikai valón túlléptek a nemekhez kötött sztereotípiák, azoknak a gyerekeknek, akik nálam nem lépesek csendben maradni, van pl. olyan férfitanáruk, aki a felemet nem teszi ki, és nála be tudják fogni a szájukat kapásból. Én meg a lelkemet kitehetem, hogy megteremtsem azt a közeget, amiben képes vagyok egyáltalán tanítani.
Tehát a fizikai megjelenésből kinőtt a férfi tekintélye, amit ma már nem vonnak meg a kistermetű férfitól, és nem ajánlanak fel a termetesebb nőknek.
Tehát a fizikai megjelenésből kinőtt a férfi tekintélye, amit ma már nem vonnak meg a kistermetű férfitól, és nem ajánlanak fel a termetesebb nőknek.
-
- -1
-
-
Írta: inamorata, február 25, 2012
Lehet, én viszont simán beszólok a teszkós biztonsági őrnek, hogy nyeszledék és feleakkora, mint én és ki is röhögöm. Annyival előrébb vagyok, mint az anorexiás kolléganőim, akik felváltva ájulnak el a tápanyaghiánytól, gondolkozni sem képesek, nemhogy kritizálni, energiájuk sem marad rá és valahogy úgy látom ez némely férfinak kapóra jön, azt akarják, hogy legyél vékony, ártalmatlan tényező, akinek nincs energiája gondolkozni, kritizálni stb... Valahogy a nagydarabságot fenyegetésként élik meg, erődemonstrációként, ezt nem én alakítottam így ki, hanem ők. Gondolom akikre nem áll fel nekik, attól már csak összébbmegy és akkor szidni kell. 
De megint témánál vagyunk, mert így egyfajta hibrid nőket hoznak létre, akiknek az alakja leginkább egy 13 éves éhező lelenckisfiúra hasonlít, tehát sok férfi is igenis lecsiszolja a női nemi jellegeket a nőkről. Van pár ilyen vékony nő, akit ötször és nagyon közelről meg kell nézzek ahhoz, hogy rájöjjek, hogy férfi-e vagy nő, tehát a soványság is uniformizálja a nemek megjelenését. A férfias testalkatú (és nem öltözködésű!) nők meg stigmatizálva vannak és iszonyat rosszindulatú viccek alakjai, holott épp a múltkor néztem női súlyemelőket és jó értelemben tátva maradt a szám, olyan szintű erőt sugároztak magukból, lehidaltam és nagyon jó volt nézni őket. Szerintem az még mindig sokkal jobb, mint elveszett pálcikakánt asszisztálni ahhoz, hogy egy férfi egy vékony és elesett nő mellett érezze magát erősnek, férfiasnak, fenyegetőnek és a nővel kompenzálni a saját hiányosságait.
De megint témánál vagyunk, mert így egyfajta hibrid nőket hoznak létre, akiknek az alakja leginkább egy 13 éves éhező lelenckisfiúra hasonlít, tehát sok férfi is igenis lecsiszolja a női nemi jellegeket a nőkről. Van pár ilyen vékony nő, akit ötször és nagyon közelről meg kell nézzek ahhoz, hogy rájöjjek, hogy férfi-e vagy nő, tehát a soványság is uniformizálja a nemek megjelenését. A férfias testalkatú (és nem öltözködésű!) nők meg stigmatizálva vannak és iszonyat rosszindulatú viccek alakjai, holott épp a múltkor néztem női súlyemelőket és jó értelemben tátva maradt a szám, olyan szintű erőt sugároztak magukból, lehidaltam és nagyon jó volt nézni őket. Szerintem az még mindig sokkal jobb, mint elveszett pálcikakánt asszisztálni ahhoz, hogy egy férfi egy vékony és elesett nő mellett érezze magát erősnek, férfiasnak, fenyegetőnek és a nővel kompenzálni a saját hiányosságait.
-
- -2
-
-
Írta: Sansa, február 25, 2012
Inamorata:
Igen, nagyon durva, hogy egyre törékenyebb, védtelenebb a nőideál. Bizarr, és ijesztő, főleg az, hogy a nők még kézzel lábbal küszködnek is, hogy minél gyengébbek, törékenyebbek legyenek (egészségtelen fogyókúrák, ésatöbbi).
Nem akarok senkit megbántani, de sztem az a fickó, akinél alapszempont párválasztásnál, hogy a nője minél törékenyebb, vékonyabb legyen, az nem bízik saját férfiasságában, és attól érzi magát többek között csak férfinak, hogy félkézzel el tudná roppantani a társa gerincét.
(Szerencsére a férjem nem ilyen Néha leizomagyaz ugyan, de csak viccesen, amióta elkezdtem testépíteni Sőt, mostanában mutogatja is, ha lát izmos nőt, szóval nincs vele gondja.)
Igen, nagyon durva, hogy egyre törékenyebb, védtelenebb a nőideál. Bizarr, és ijesztő, főleg az, hogy a nők még kézzel lábbal küszködnek is, hogy minél gyengébbek, törékenyebbek legyenek (egészségtelen fogyókúrák, ésatöbbi).
Nem akarok senkit megbántani, de sztem az a fickó, akinél alapszempont párválasztásnál, hogy a nője minél törékenyebb, vékonyabb legyen, az nem bízik saját férfiasságában, és attól érzi magát többek között csak férfinak, hogy félkézzel el tudná roppantani a társa gerincét.
(Szerencsére a férjem nem ilyen
Néha leizomagyaz ugyan, de csak viccesen, amióta elkezdtem testépíteni Sőt, mostanában mutogatja is, ha lát izmos nőt, szóval nincs vele gondja.)
-
- +2
-
-
Írta: aquana, február 25, 2012
Még a törékenység/vékonyság témához: baromi idegesítő, hogy a legtöbb női ruha úgy van szabva, hogy kicsit szélesebb, szögletesebb vállakon baromi szarul néz ki. Nekem olyan van, és (pláne kis mellel) úgy nézek ki a legtöbb női cuccban, mint egy divatmániás troll. A 175 centis magasság nem segít, mert minden cucc a derekam feléig ér, ha meg nagyobb méretet veszek, akkor meg felül túl nagy. Áh, férficuccok forevör.
De, szoktak azért nőket is verni, sajnos. Tudnék mesélni. Mondjuk szvsz (és ez tényleg magánvélemény) még mindig jobb fiús, de hetero nőnek lenni, mint butch leszbikusnak. Inkább higgyék azt, hogy furcsa vagyok, mint hogy elítéljenek. (Persze nem ez az ideális hozzáállás, de ez van.)
A nőket se szokták megdicsérni, ha fiúsak - habár, őket (remélem?) megverni nem szokták, a munkában (remélem?) komolyan veszik őket - viszont nehéz dolguk van, ha heteroszexuálisok.
De, szoktak azért nőket is verni, sajnos. Tudnék mesélni. Mondjuk szvsz (és ez tényleg magánvélemény) még mindig jobb fiús, de hetero nőnek lenni, mint butch leszbikusnak. Inkább higgyék azt, hogy furcsa vagyok, mint hogy elítéljenek. (Persze nem ez az ideális hozzáállás, de ez van.)
-
- +1
-
-
Írta: rd.8495, február 25, 2012
Az én elhízásom a willendorfi Vénusz irányában történt, a férjem amúgy nagyon szereti Én kevésbé
Én kevésbé
-
- -1
-
-
Írta: rókatorta, február 27, 2012
Ó, Istenem. Ez mi?? Nem is tudtam, hogy ilyen létezik!
http://www.168ora.hu/itthon/me...91850.html
És mi lesz, ha betiltják a házasság előtti szexet? Rendőrök követnek majd? Távcsővel fognak figyelni? Nem is beszélve arról, hogy a melegek rossz és természetellenes emberek.
http://www.168ora.hu/itthon/me...91850.html
És mi lesz, ha betiltják a házasság előtti szexet? Rendőrök követnek majd? Távcsővel fognak figyelni? Nem is beszélve arról, hogy a melegek rossz és természetellenes emberek.
-
- +1
-
-
Írta: molylepke, február 28, 2012
Ezek egyáltalán mit csinálnak? Ez egy újabb kis gittegylet lesz akik néha összeülnek és szóban jól megváltják ezt a szemét, erkölcstelen világot, vagy gyakorlati lépéseket is jogukban áll majd tenni (bármilyen formában)? Erről lehet tudni valamit?
-
- +0
-
-
Írta: inamorata, február 29, 2012
Ezen a témán is sokat gondolkodtam azóta is. Egyesek szerint az androgünitásból jöttünk (anno a legbölcsebbekként tekintettek rájuk) és arrafelé is haladunk biológiailag is, nemcsak a felszínen. A férfi és női test között rengeteg hasonlóság van, sokkal több, mint különbözőség, a két nem (és a kettő közti átmenetek) úgy élnek egymásban, mint a jin-jang szimbólum,még egy testben is. A szerveink egymásnak megfeleltethetők, hasonlóak a szöveteink. Jared Diamond ír erről a Miért élvezet a szex? című könyvében sokat (ott ír példát arra, hogy férfiak szervezetében az ösztrogén hogyan idézett elő például tejfakadást, hogy egy példát említsek). Szóval ennek az anatómiai, biológiai része is legalább olyan izgalmas, mint a külső jelek divat vagy trend összefüggései. A 'nőies' és 'férfias' sémák sztereotipizálók, akkor is ha ellenkező nemre használjuk őket crossdress vagy genderbending témakörben-stigmatizáló marad, mert alapvetően heteroszexista paneleket használ, az az alapja, hiszen valamihez képest férfias vagy nőies-de ez így még mindig egy alapvetően hetero és mainstream berögzült kategóriákkal dolgozik, ezért szerintem meg kéne haladni. Van egy utópiám shemalekkel és androgünökkel, amik olyan sikeresen vegyítenek a külsőn is és biológiailag is 'nemeket', hogy többé az sem megmondható és elválasztható, hogy hagyományos értelmezésekkel mi nőies és mi férfias. Olyan jó lenne, ha ez a két szó elvesztené az értelmét végre és semmi jelentés nem tapadna hozzá, hogy ne kelljen folyton heteroszexista kategóriákkal meghatároznia magát annak, aki pont ebből akar kilépni. Biológiailag is meghaladtuk már ezt, kimutatták, hogy nők szervezetében sok olyan folyamat beindult (környezeti hatások alakulására?), amik férfiakhoz voltak köthetők és fordítva- szóval kulturális környezetünk hormonokkal és egyéb testmódosító változásokkal alakít minket-közel sem csak a felszínen. Egymásba folyunk, folyamatosan többszörös neműekké válunk.
A mesterségesen plasztikai műtétekkel testmódosított elvárt ún. 'jó nő' kategória a plasztikmellel, lefaragott derékkal is megtévesztően hasonlít egy transznemű emberhez, sokkal inkább egy nőimitátorhoz, tehát még a sulykolt elvárások is ennek az irányába haladnak, hogy pl. a női testépítőkről már
ne is beszéljek, mégis ezeken a szinteken hajlamos a tömegkultúra engedményeket tenni. Szóval bárhogyan is nézem, átmenetekké válunk (szexualitásunkban is) egyre inkább biológiailag. És jó lenne, ha ezekhez nem kapcsolódna 'jó' vagy 'rossz' értelmezés.
A mesterségesen plasztikai műtétekkel testmódosított elvárt ún. 'jó nő' kategória a plasztikmellel, lefaragott derékkal is megtévesztően hasonlít egy transznemű emberhez, sokkal inkább egy nőimitátorhoz, tehát még a sulykolt elvárások is ennek az irányába haladnak, hogy pl. a női testépítőkről már
ne is beszéljek, mégis ezeken a szinteken hajlamos a tömegkultúra engedményeket tenni. Szóval bárhogyan is nézem, átmenetekké válunk (szexualitásunkban is) egyre inkább biológiailag. És jó lenne, ha ezekhez nem kapcsolódna 'jó' vagy 'rossz' értelmezés.
-
- +0
-
-
Írta: Limanna, március 10, 2012
A cikkről egy másik cikk jutott eszembe. Régebben olvastam, hogy férfiaknak nők fotóit mutogatták. El kellett dönteniük melyik a legvonzóbb nő. A férfiak a legvonzóbbnak, legszexisebbnek egy kisminkelt hetero férfit találtak. Ez valójában azt jelenti, hogy a férfiak agyában egy beteges nőkép van, amihez a nőknek semmi közük. Csak egy férfi képes létrehozni az agyában létrehozott beteges nőképet.
-
- +1
-
-
Szóljon hozzá Ön is!
Kérjük, hogy jelentkezzen be, ha hozzá kíván szólni. Ha még nincs fiókja, akkor regisztráljon!
Lea T - részleges átalakítás
Andrej Pejic - nincs átalakítás
Isis King - teljes átalakítás
Mit lehet nyerni?