LGBT
A nőiesség külső sztereotípiái I. - Cross-dressing és gender bending
Módosítás dátuma: 2012. február 20. hétfő, 00:44 Írta: Lambing Emese 2012. február 19. vasárnap, 23:48
„(S)he is a lady”
De mi vagy ki az a nő? Számukra leginkább külsőség. Smink, ruha, cipő (színvilágában összepasszoló, természetesen), ruganyos bőr, hangsúlyozott csípő és mell, edzett, arányos test, ízlés szerint kicsit húsosabb („legyen rajta mit fogni!”) vagy épp vékony, lányos alkat (hosszú combok, és kisebb, de mindenképp kemény mellek). És ők hogy tetszenek?
Ezzel a kis játékkal arra szeretnék rámutatni, hogy a nemekre vonatkozó sztereotípiák, és főképp a nőiességhez, a nőies külsőhöz kötődő elvárások olyannyira csalókák, hogy bármelyikünket megtéveszthetik. És ha elismerjük, hogy ezek a kellékek olykor felszínesek és abszurdak, joggal merül fel a kérdés: csak akkor lehetünk nőként vonzóak és érdekesek, ha ezeket muszájból magunkra aggatjuk? És mi a helyzet azokkal a férfiakkal, akik önként és szívesen öltik magukra a nőies külső kiegészítőit? Nos, ezzel el is érkeztünk a cross-dressing fogalmáig.
Bővebben: A nőiesség külső sztereotípiái I. - Cross-dressing és gender bending
Hétközbeni zeneposzt: Homofóbia ellenes világnap
Módosítás dátuma: 2011. május 24. kedd, 07:28 Írta: Katica 2011. május 17. kedd, 19:36
Freddie Mercury and Montserrat Caballe - How can I go on
http://www.youtube.com/watch?v=qbUo0wdEd4k&feature=related
Freddie Mercury, Montserrat Caballé – Barcelona
A Homofóbiaellenes Világnap alkalmából: ajánlott LGBT filmek listája
Módosítás dátuma: 2011. május 17. kedd, 19:33 Írta: Cristian Réka Mónika 2011. május 17. kedd, 11:48
Le Sang d’un Poète (1934, dir. Jean Cocteau)
The Picture of Dorian Gray (1945, dir.Albert Lewin)
Le Chant d’amour (1950, dir. Jean Jenet)
A Streetcar Named Desire (1951, dir. Elia Kazan)
Cat on a Hot Tin Roof (1958, dir. Richard Brooks)
Some Like It Hot (1959, dir. Billy Wilder)
Suddenly Last Summer (1959, dir. Joseph L. Mankiewicz)
Billy Budd (1962, dir. Peter Ustinov)
Teorema (1968, dir. Pier Paolo Pasolini)
Bővebben: A Homofóbiaellenes Világnap alkalmából: ajánlott LGBT filmek listája
A Homofóbiaellenes Világnap alkalmából: The Kids Are All Right (2010) – film egy leszbikus család életéről
Módosítás dátuma: 2011. május 17. kedd, 12:17 Írta: Antoni Rita 2011. május 17. kedd, 11:08
A filmekben, sorozatokban egyre gyakrabban fordulnak elő meleg, illetve leszbikus szereplők. Ezek az ábrázolások ugyan új sztereotípiákat termelnek ki (nem minden meleg férfi excentrikus, magas hangtónusú humorzsák, aki szereti a rózsaszínt és szívesen vásárolgat hetero barátnőjével :) és nem minden leszbikus nő rövid hajú, férfias öltözetű, és visel sötét keretes szemüveget :) ), ugyanakkor megítélésem szerint jótékony hatásúak is lehetnek, rögtön mert egyáltalán láthatóvá teszik a homoszexuális embereket, és a társadalom hasznos tagjaként (gyakran pl. orvosként), jó barátként és szeretetreméltó emberként mutatják be őket. Persze ha túlságosan „jófejnek” vannak feltüntetve, annak is megvannak a hátulütői (pl. ez azt sugallja, hogy az elfogadás feltétele kizárólag az extra jófejség lehet!), de újabban azért változatosabbak e karakterek. A The Kids Are All Right c. vígjáték (2010, r. Lisa Cholodenko) valószínűleg arra szándékozott kilyukadni, hogy egy leszbikus házasságban is ugyanolyan problémák adódhatnak, mint egy hetero házasságban. A 20 éve együtt élő leszbikus házaspár középpontba állítása ellenszegül ugyan az előítéletnek, mely szerint a homoszexuális kapcsolatok nem tartósak – de első benyomásom a film után az volt, hogy a film túllőtt a célon, és bumeránként visszapattanva a hagyományos sztereotípiáknak adott új lendületet. Csak második átgondolásra ismertem fel, hogy a történet az egynemű párok szempontjából pozitív gondolatokat (is) szorgalmaz.
Gondolatok a Homofóbiaellenes Világnapról
Módosítás dátuma: 2011. május 17. kedd, 11:55 Írta: Antoni Rita 2011. május 17. kedd, 10:35
Elöljáróban annyit, hogy általában óvatosan vagyok kénytelen kezelni a témát, hiszen így is vadul elharapózott sztereotípia, miszerint minden feminista leszbikus, vagy előbb-utóbb az lesz. (Persze, fölöttébb "logikusan" következik a "férfigyűlöletből", ugyebár..) Márpedig ha rögtön szerkesztőségünkből indulok ki, sajnos egy leszbikus sincs nálunk (pedig szerettem volna, hogy ezeket a nőket is képviselje nálunk valaki), és biszexuális is csak egy fő akad – aki már feminizmusa kialakulása előtt is az volt. Ennyit a feminizmus sztereotípiáiról. A másság elfogadása nem mindig jelenti azt, hogy az adott személy oda is tartozik: éppen erről szólna a tolerancia mint érték, amin ez a cikk is alapul.Munkánk és magánéletünk során azt látjuk, hogy a melegjogok kérdése olyas valami, ami még a feminizmusnál is jobban megosztja az embereket. Még a legmegátalkodottabb macsó is hamarabb elismeri pl., hogy oké, illene otthon elmosogatnia, mint azt, hogy nem kéne a melegeket gyűlölnie. Sokakat tehát jóval könnyebb meggyőzni a nemek egyenrangúságáról, mint a szexuális orientációk egyenrangúságáról – utóbbi ellen végtelenek az "érvek". Lássunk néhányat:
További cikkeink...
1. oldal / 2
