Akikre még odafigyelünk

A nőiesség külső sztereotípiái I. - Cross-dressing és gender bending

Figyelem! Új ablakban nyílik meg.

Módosítás dátuma: 2012. február 20. hétfő, 00:44 Írta: Lambing Emese 2012. február 19. vasárnap, 23:48

A szexista felfogás szerint a nő nem más, mint egy olyan lény, aki iránt a férfiak szexuális vonzalmat éreznek. Így a hímsoviniszta férfi valójában csak egyetlen szempontból képes definiálni magát: „én férfi vagyok.” Vagyis nem nő.

„(S)he is a lady”

De mi vagy ki az a nő? Számukra leginkább külsőség. Smink, ruha, cipő (színvilágában összepasszoló, természetesen), ruganyos bőr, hangsúlyozott csípő és mell, edzett, arányos test, ízlés szerint kicsit húsosabb („legyen rajta mit fogni!”) vagy épp vékony, lányos alkat (hosszú combok, és kisebb, de mindenképp kemény mellek). És ők hogy tetszenek?

A fenti képeken olyan modellek láthatóak, akik férfinak születtek. Egyikük részleges, másikuk teljes nemi átalakító (vagy visszaalakító, ahogy tetszik) műtéten van túl, a harmadik modell pedig biológiai neme szerint jelenleg is férfi. Nem árulom el, melyikük melyik, lehet találgatni.
Ezzel a kis játékkal arra szeretnék rámutatni, hogy a nemekre vonatkozó sztereotípiák, és főképp a nőiességhez, a nőies külsőhöz kötődő elvárások olyannyira csalókák, hogy bármelyikünket megtéveszthetik. És ha elismerjük, hogy ezek a kellékek olykor felszínesek és abszurdak, joggal merül fel a kérdés: csak akkor lehetünk nőként vonzóak és érdekesek, ha ezeket muszájból magunkra aggatjuk? És mi a helyzet azokkal a férfiakkal, akik önként és szívesen öltik magukra a nőies külső kiegészítőit? Nos, ezzel el is érkeztünk a cross-dressing fogalmáig.

Hozzászólások (29)

Bővebben: A nőiesség külső sztereotípiái I. - Cross-dressing és gender bending

Vicki Myron és Bret Witter: Dewey, a könyvtár macskája - könyvajánló

Figyelem! Új ablakban nyílik meg.

Módosítás dátuma: 2011. december 30. péntek, 21:12 Írta: Antoni Rita 2011. december 07. szerda, 12:29

Utoljára, azt hiszem, kilenc éves koromban sírtam el magam egy könyvön, de ezen most megint sikerült.

1988-ban, a téli hidegben éjszaka valaki egy nyolchetes kiscicát hajított a nyitvatartási időn kívül visszahozott könyveknek fenntartott ledobóba. Másnap reggel a könyvtár igazgatója, Vicki Myron meglepetten emelte ki onnan a panaszosan nyávogó, teljesen átfagyott, ám nagyon is élni akaró állatot, aki olyan piszkos volt, hogy csak a fürdetés után derült ki: szép, hosszú szőre nem is szürke, hanem vörös. A kezdeti megilletődés után a személyzet arra jutott, hogy befogadják, így lett a Melville Dewey amerikai könyvtárosról elnevezett állat az intézmény macskája. Külön munkaköri leírást is kapott, melyben szerepelt a látogatók fogadása és az értekezleteken való rendszeres részvétel. Élete 19 éve során nem csak a városka kedvence és a pénzügyi válságtól, betegségtől, stressztől lesújtott emberek vigasza volt, de valóságos celebmacskává avanzsált. Vickiék soha nem akartak nyerészkedni rajta, semmiféle felhajtást, reklámot nem csaptak körülötte, mégis híre ment a különleges cirmosnak, aki magazinokban, tévében, dokumentumfilmekben szerepelt, és a világ minden tájáról kapott leveleket, ajándékokat és pénzadományokat.

A könyv lapjain azonban nem csak Dewey élete bontakozik ki, hanem gondozójáé is, akinek személyében egy rendkívül bátor, erős, törekvő és melegszívű nőt ismerhetünk meg.

Hozzászólások (5)

Bővebben: Vicki Myron és Bret Witter: Dewey, a könyvtár macskája - könyvajánló

Nők az állatkínzás ellen - okt. 4.: az Állatok Világnapja

Figyelem! Új ablakban nyílik meg.

Módosítás dátuma: 2011. december 26. hétfő, 02:05 Írta: Antoni Rita 2011. október 04. kedd, 09:09

"Az állatok önmagukért léteznek a világban. Nem az emberekért vannak, ugyanúgy, ahogy a feketék sem a fehérekért, és a nők sem a férfiakért léteznek." - Alice Walker

1. Mi köze a feminizmusnak az állatvédelemhez?

alt Honlapunk koncepciójának szerves része, hogy elutasítjuk az előítéletek, az erőszak, az elnyomás minden formáját, legyenek az áldozatok akár nők, akár gyerekek, akár férfiak, akár más fajok képviselői, akár (mások elnyomásának határáig!) más vallások hívei, akár alternatív szexuális orientációjú emberek, akár szubkultúrák tagjai - és akár állatok.

Utóbbi, fennállásunk két éve során, nem egyszer váltott ki csodálkozást, értetlenséget egy-egy olvasónkból, felvillantva a tényt, hogy az állatvédelem esetenként tárgyként használja a nőket (pl. meztelenkedés a bundaviselés elleni kampány részeként - mivel ennek világos oka van, én feministaként sem látok benne problémát), illetve a masnis ölebbel vigyorgó celeblány, valamint a macskákat etető idős hölgy (szerintem a többihez képest még viszonylag ártalmatlan) nőellenes sztereotípiáit. (Én bírom egyébként a macskás idős hölgyeket, szomszédunkban is van egy, és nagyon jó fej! :) )

alt Akadt olyan is, aki úgy vélte, az emberek, főleg a gyerekek védelme sokkal fontosabb az állatokénál. Mi viszont úgy gondoljuk, amellett, hogy ne sajnáljuk már azt a kevés figyelmet az állatoktól, amit kapnak (és szerintem ez nem megy más elnyomottak rovására, mert önmagában fokozza az erőszakellenes attitűdöt a társadalomban!); nem lehet és nem kell rangsort felállítani, különösen azért nem, mert mindenfajta elnyomás a felsőbbrendűség - nem minden férfival azonosítható, de - maszkulin képzetéből fakad. Nők elleni erőszak, kevésbé privilegizált férfiak elleni erőszak, háború, nőkre, férfiakra vagy gyerekere irányuló zaklatás, nemi erőszak, mások kizsákmányolása, a (nem elnyomó) másság elutasítása, az állatkínzás - ezeknek a gyökere mind egy: olyan fajta előjogok hegemón képzete, amit civilizált férfi is elutasít, de amit helyzetüknél fogva (a hatalomból kirekesztettek tisztánlátása - P. Bourdieu) nők vesznek nagyobb arányban észre.

Hozzászólások (52)

Bővebben: Nők az állatkínzás ellen - okt. 4.: az Állatok Világnapja

előítélet, politika

Figyelem! Új ablakban nyílik meg.

Módosítás dátuma: 2011. december 26. hétfő, 14:53 Írta: rd 2011. augusztus 21. vasárnap, 20:58

Politika és gyermek

http://comment.blog.hu/2011/08/21/szeretett_vezerunk_fia_a_zold_gyepre_lepett

A szombati Fehérvár FC–Dunaújváros NB II-es labdarúgó-mérkőzés 88. percében pályára lépett a fiatal tehetség, Orbán Gáspár. A számára jutó 120 másodperccel ügyesen sáfárkodott, volt egy rövid sprintje, egy jó passza, és közös erővel szerelte az ellenfél egyik játékosát. Mozdulatairól a Magyar Távirati Iroda az esemény súlyához képest szegényes, mindössze öt fényképből álló galériával számolt be. Nemzetközi statisztikák szerint két perc alatt legalább 60 jó minőségű fotográfiát lehet készíteni.

Rövid idő alatt 141 - en kommentelték a fenti, gusztustalanul tálalt hírt.

Remélem, ezen az oldalon mindannyian egyetértünk abban, hogy a politika és magánélet nem összemosandók.

Hogy azok a szülők, akik sportra késztetik gyermekeiket, jó úton járnak.

A gyermek pedig megérdemli, hogy minden esetben tiszta lappal indulhasson, ami itt és most nekik nem könnyű.

Nézőpontunkból eredően ellmeditálhatnánk persze akár azon is, hogy a miniszterelnök 4 leánya összességében kap-e annyi sajtóhírt a magyar médiában, mint egyetlen fia - de elég, ha csak Kósa debreceni polgármester lányának hasonlóképp elvitatott, noha teljesen jogos műkorcsolyás sikerei jutnak eszünkbe, s máreis láthatjuk, hogy a sajtóban a gyermek homloktérbe állítása nem nemfüggő.

Családon belül esetleg igen - hisz mint szülők, eldönthetjük, melyik gyermekünket visszük ki repülővel egy-egy nemzetközi sporteseményre, s melyiket nem.

Én vagy mindet vinném, vagy egyiket sem. Ha anyagilag nem megoldható, akkor mindig a legérdeklődőbb korban lévőket vinném.

De persze azt, hogy a nők nem értenek a focihoz, deklaráltra anno Dávis Ibolya is (emlékeztek még rá?)

Hozzászólások (0)