Csakúgy, mint tavaly, most is készítettünk Valnetin-napi zenei összeállítást. Ez a poszt most izzadtságos team-munkával készült, többek segítségét kértem, hogy ne csak az unalomig ismert öregecske dalok kerüljenek föl a listára.
Szerelmi duettek következnek, kis hibaszázalékkal, mivel szerepelnek együttesek is, ahol inkább férfi-női vokál hallható együtt.
A dalok témája ugyanolyan sokszínű, akárcsak maga a szerelem: van itt szó bizalomról, boldogságról, magányról, csalásról, vágyról, harcról. Műfajban is igyekeztünk többfélét összeválogatni.

 

Kellemes zenehallgatást, és természetesen várom a kommentekben a saját kedvencek linkjeit!

 

“Illedelmes nők ritkán csinálnak történelmet” –virított a felirat a pólóján

 

Anita Borg 1949. január 17-én született Chicagoban. “Anya azt mondta, hogy a matek szórakoztató, én meg hittem neki.” - felelte a pályaválasztása okát firtatóknak.

 

Washingtonban és New Yorkban járt egyetemre, doktori fokozatot az utóbbin szerzett 1981-ben számítástechnikából. 12 évet töltött a Digital Equipment's Western Research Laboratory-nál, Palo Alto-ban a Network Systems Laboratory szaktanácsadó mérnöke volt. A MECCA kommunikációs és információs rendszer kifejlesztését vezette, valamint kifejlesztett és szabadalmaztatott egy komplett módszert, amellyel nagysebességű memóriarendszereket lehet elemezni és tervezni.

 

1987-ben, az egyik rangos szakmai konferencián tünt fel neki, hogy milyen kevés a női résztvevő. Az ott jelenlevő nőkkel indult a Systers, egy levelezőlista és információcserélő közösség, amely támogatást, tanácsokat és bíztatást adott a számítástechnikai területen dolgozó nőknek. A Systers-nek ma több, mint háromezer tagja van a világ minden részéből. 

 

 

Számítástechnikával foglalkozó nőknek 1994-ben tartották az első Grace Hopper Celebration of Women in Computing Conference rendezvényt, egyik alapító tagja Anita Borg volt. A kétévente megtartott konferencia a legnagyobb női számítástechnikai rendezvény a világon. 

 

Anita Borg hitt abban, hogy a technika komoly befolyással van az élet minden területére, és fontosnak tartotta, hogy a nők ne legyenek kirekesztve belőle, ne passzív szemlélői, hanem aktiv résztvevői és vezetői is legyenek a csúcstechnikának. 1997-ben megalapította az Institute for Women and Technology-t, kettős küldetéssel:

 

- növelje a nők befolyását a technika valamennyi területén, és

- növelje a technika pozitiv befolyását a nőkre a világon 

 

Az intézet programokat és forrásokat kínál a tudományos területen és az iparban dolgozó nőknek egyaránt, hogy elősegítse karrierjüket választott területükön. A sokoldalú és értékes támogatás világszerte sok nő életében jelentett minőségi változást.

 

Értékes munkáját felismerve Bill Clinton elnök Anita Borgot 1999-ben a Presidential Commission on the Advancement of Women and Minorities in Science, Engineering, and Technology (a tudomány és a technika területén a nők és a kisebbségek előmenetelével foglalkozó elnöki bizottság) tagjává nevezte ki. 

 

Anita meglehetősen rövid élete során sok, komoly elismerésben részesült, mutatóba néhány: Augusta Ada Lovelace Award az Association of Women in Computing-tól, Electronic Frontier Foundation Pioneer Award, Association for Computer Memory Fellows Award, Heinz Award for Technology, the Economy, and Employment. 

 

Anita Borg 2003 áprilisában, agydaganatban halt meg. Az általa alapított intézet emlékének megőrzésére az Anita Borg Institute for Women and Technology nevet vette fel. 

 

Munkásságának elismeréséül a Google ösztöndíjat alapított The Google Anita Borg Memorial Scholarship elnevezéssel, melynek célja a számítástechnika és csúcstechnológia területén dolgozó nők aktivitásnak, vezetővé válásának támogatása.

 

Nem találok szavakat. Elkeserítő ez a kettős mérce.

http://index.hu/belfold/2012/02/10/gereb_agnes_nem_kerulhet_feltetelesen_szabadlabra/

 

"Oh Maggie, Maggie what have we done? "
Roger Waters

1987-ben (vagy 1986-ban?) egy moszkvai kollégiumi szobában ültünk négyen, és néztük a tv-ben, amint
Margaret Thtacher nyílt színen, egy menetben "kivégez" három szovjet újságírót.
Egy lengyel srác az orosz barátnőjével, a lengyel barátnőm és én, így voltunk négyen.
Minket, közép-európaiakat, határtalan lelkesedéssel töltött el a színjáték.
Már annak örültünk, hogy a szovjet tv-ben nem csak mutatnak egy igazi nyugati politikust, miközben a narrátor folyamatosan
gyalázza, hanem az illető maga mondhatja el, hogy miről mit gondol. Az meg határtalan lelkesedéssel töltött el minket, hogy
minden józanul gondolkodó ember számára nyilvánvalóvá tette a Nyugat szellemi fölényét a kommunista diktatúrákkal szemben.

Engem külön lenyűgözött az a virtuóz könnyedség, ahogyan azt a három szerencsétlen bértollnokot kezelte.
Megadta nekik a sajtó munkásainak járó tiszteletet, vagyis a szovjet politikával szemben ő emberszámba vette őket,
amivel a szovjet rendszert alázta földig, de végül mégis a földbe döngölte őket - természetesen -, szintén nagyon elegánsan,
bár ugyanakkor rettentően keményen.

A klasszikus Mohácsy K.-féle tankönyvek alapján:

- a TK "helyreteszi" már az elején a tanulót, már a gyakran ostorozott detektívregényt is, és (ha egyáltalán megemlítik) tudományos-fantasztikus irodalmat (más műfajról szó sincs) a degradált "szórakoztató irodalom" területére száműzve. 

- a 4 év alatt mindössze 4 női szerző kerül említése: Szapphó, Kaffka Margit, Nemes Nagy Ágnes, Szécsi Margit, közülük is csak az első szerepel a törzsanyagban részletesen tárgyalva. KM-ról csak kép van (Nyugatosok), NNÁ-ról egy apróbetűs bekezdés, SZM pedig a 4.-es kiegészítő anyagban szerepel csak.
Annyi újításra a hallgatóim felhívták a figyelmet, hogy Mary Shelley Frankensteinje emelt szinten szerepel "az irodalom határterületei"  témakörben, törzsanyagban nem. Több nő az érettségi tételekben nem szerepel. (?)

- a fantasztikum irodalma egyáltalán nem képviselteti magát a középiskolai irodalomoktatásban, csak a szatirikus-abszurd formákban jelenik meg. (Gulliver utazásai, köpönyeg, Örkény, stb.)

- ha fantasztikus szerző említésre kerül, akkor csak realista művei kapcsán, fantasztikus munkásságát elhallgatják (St. Reymont, Poe, Maupassant, Babits, Jókai)

Ez ma is így van? Tapasztalatokra lennék kíváncsi!

 

 „A Forradalom félelmetes, de célja az, hogy boldogságot hozzon az emberiségnek. Elszánt harcosai vannak, könyörtelen küzdők, akikre szüksége van. A Forradalom egy vérből és sárból álló óceánból húzza ki az emberiséget, egy óceánból, amelyben névtelen ezrek szolgálnak néhány cápa eledeléül, és a forradalom győzelméért fájdalommal kell fizetni, ez szükségszerű. Amikor egy fuldoklót kihúzol a vízből, nem mérlegeled, hogy a hajánál fogva teszed-e ezt, vagy számára kényelmesebb megoldást keresel.”

 

Louise Michel: Emlékiratok

 

 

 

Louise Michel 1830. május 29-én született a franciaországi Vroncourt-ban, a kastély fiatalurának és egy szolgálólánynak a kapcsolatából. A kislányt apai nagyszülei nevelték fel, liberális szellemű, széleskörű, jó oktatást kapott, megszerezte a tanítónői képesítést. 

 

Audelancourtban kezdett tanítani, majd Párizsba ment, mert úgy gondolta, hogy ott többet tud tenni a szociális és szellemi elnyomás ellen. Párizsban a tanítás mellett verseket és tanulmányokat írt, fizika, kémia és jogi órákra járt, és előadásokat tartott. Elnöke a Le Comité de Vigilance des Citoyennes nőegyletnek; az egyesület fedelet és élelmet biztosított a rászorulóknak. 

A párizsi kommün természetesen a barikádokon találta – fegyverrel harcolt, mentette a sebesülteket, és forradalmi klubot vezetett. Naplójában így írt a kommün kitöréséről:

 

 

 

A kommün bukása után, 1871 decemberében életfogytiglani száműzetésre ítélték. 1873-ban érkezett meg Új-Kaledóniába, amely francia gyarmat. Louise itt sem tagadta meg magát – megismerkedett a kanak őslakókkal, tanította őket és támogatta a gyarmatosítók elleni függetlenségi harcukat. A főváros, Noumea múzeumában ma is megtalálhatók tevékenységének emlékei.

 

Hat év után a kommünárok amnesztiát kaptak és Louise Michel visszatért Párizsba. 

1881-ben Londonban rész vett az anarchista kongresszuson, majd néhány évig Angliában élt. Nemzetközi iskolát nyitott, amely az első, a szabadgondolkodók körében rendkívül népszerű libertariánus iskola volt Angliában. Nem voltak kötelező tantárgyak, az oktatás kiscsoportokban folyt, hangsúlyt fektettek a tanulók önálló gondolkodásra szoktatására. Elfogadott volt, hogy a gyerekek tegyenek javaslatot arra, mit szeretnének tanulni. 

Az iskolát néhány év mulva a rendőrség állítólagos bombafenyegetés miatt bezáratta.

 

Párizsban nagyszabású munkástüntetést tartottak, és végighordozták a városon az anarchisták fekete zászlaját, a demonstrációt Louise Michel vezette. Eljárást indítottak ellene és hat évi magánzárkára ítélték, de egy év után kiszabadult.

 

 

A következő években Louise sokat utazott Európában és Észak-Afrikában, előadásokat tartott, demonstrációkon vett részt. Algériából visszatérőben Marseillesben súlyosan megbetegedett, 1905. január 9-én meghalt. Temetésén többezres tömeg vett részt, megemlékezéseket tartottak szerte Franciaországban és Londonban. 

 

 

Márcsak azért is, mert a Galamuson feltűnően magas a jól képzett, tehetséges nőnemű újságírók, politikusok, közgazdák, nyelvészek és társadalomkutató szakemberek aránya - akik cikkeikkel, gondolataikkal rendszeresen lenyűgöznek.

 

Őket olvasva mindig eszembe kell jusson az is, hogy

 

vajon A JÓL FIZETŐ SZERKESZTŐSÉGEK hová süllyesztik mindazt a női szürkeállományt, ami úgy képes nap mint nap csillogni, ahogy itt olvasható ???

Biztos az, hogy a politika nem érdekli a nőket - vagy csak túl jól fizet ahhoz, hogy jusson nekik is néha a vezércikkekből ?

 

http://www.galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=115646:eretlenek-avagy-az-lmp-identitasa&catid=71:a-napi-apro&Itemid=109