Nőkért.hu

John Ajvide Lindqvist: Hívj be! (ford. Miszoglád Gábor, Szeged: Könyvmolyképző, 2009)

Írta: Antoni Rita 2012. január 27. péntek, 20:58

Magányos kamasz, aki más, mint a többi, találkozik egy vámpírral, aki megváltoztatja az életét… A szokásos, lassan sablonossá váló minta végülis adott, mégsem az Alkonaltyat vagy a Vámpírnaplók formájában. 16-os karika díszeleg a hátlapon, de lehetne inkább 18-as, és ezt kéretik komolyan is venni. (Azon túl sem ajánlott gyenge idegzetűeknek és érzékeny gyomrúaknak, ahogyan jelen ismertető tovább olvasása sem!) Ez nem egy romantikus regény, és a legkevésbé sem jó hangulatú. Sőt, a többi Vörös Pöttyös sorából igencsak kilógó könyv befejezése után (csodálkoztam is, hogy éppen ebben a sorozatban adták ki!) azon gondolkodtam, Lindqvist betegebb-e vagy (a magyarul még meg nem jelent) amerikai ex-goth ikon, Poppy Z. Brite. A Hívj be c. regényt végigolvastam anélkül, hogy egyszer is be akartam volna csukni a könyvet az undortól, így talán továbbra is PZB „nyer”. Nem mintha a svéd író műve nem váltott volna ki esetenként kifejezett viszolygást – de a beteg részek javára legyen mondva, hogy egyszer sem éreztem őket céltalannak. A könyvre csak a személyes ízlésbeli preferenciáim miatt adok 90%-ot, és nem 100%-at, egyébiránt kiválóan megírt műről van szó.   

A gótika fenségtől, díszektől, emelkedettségtől megfosztott, groteszkbe fordult formájával szembesülünk. Ennek az irányzatnak az elődje az amerikai déli gótikában található, csak itt most lepusztult kisvárosok helyett lepusztult lakótelepre: a Blackeberg nevű stockholmi városrészbe költözött a sivárság. A hely olyannyira racionális, hogy sem számottevő múltja, sem legendái nincsenek, sőt, még temploma sem.

Tízezer bevándorló, s egy szál templom se.
Bizonyság a színhely korszerűségéről, racionalitásáról? Arról, hogy az ember megszabadult a történelem kísérteteitől és retteneteitől.
Ez részben megmagyarázza, miért ért mindenkit ennyire készületlenül az egész.


Szürke panelházak, ócska játszóterek, tisztesen szegény polgárok, széthulló családok kallódó, esetenként lopó, seftelő, szipuzó, vagy éppen kövér társukat bántalmazó gyerekei, kitörésről ábrándozó, cselekedni gyáva, ártalmatlan, a szovjet tengeralattjáróktól félő (1981-ben járunk) alkoholisták a kínai büféjében és karikatúráin, kórház, ahol tiszta, rendes, szigorú környezetben, művirágok között, szép diszkréten, fegyelmezetten halnak az emberek, ahogy elvárják tőlük – ez a helyszín, melynek dekadenciája a legkevésbé sem elegáns, túlságosan alantasnak tűnik egy vámpír megjelenéséhez.

Bővebben: John Ajvide Lindqvist: Hívj be! (ford. Miszoglád Gábor, Szeged: Könyvmolyképző, 2009)

 

Két kiállítás a kelet-európai női identitásról (2005) - szintén olvasónktól érkezett :)

Írta: Antoni Rita 2012. január 25. szerda, 11:45

   

Ehhez mit szóltok? (Olvasónktól érkezett)

Írta: Antoni Rita 2012. január 25. szerda, 10:16

   

Ez NEM feminizmus: „semlegesneműnek” nevelés, avagy a ló másik oldala

Írta: Antoni Rita 2012. január 24. kedd, 19:38

 
althttp://www.nlcafe.hu/csalad/20120124/senki_nem_tudta_hogy_fiu_vagy_lany_az_oteves_kisgyerek
Korábbi cikkek:
http://velvet.hu/sztori/2011/07/09/betiltottak_a_nemeket_a_sved_oviban/
http://divany.hu/poronty/2011/06/01/a_szulok_titkoljak_gyermekeik_nemet/

Látjuk, és olvasóink is gyakran – nemritkán aggódva! – jelzik: a  különböző népszerű hírportálokon sorra jelennek meg cikkek arról, hogy egyes szülők (illetve óvodák), a nemi sztereotípiák hatását enyhítendő, drasztikus módszerhez folyamodnak, és eltitkolják gyerekek nemét. Sajnos ezt az új „divatot” nemritkán összefüggésbe hozzák a feminizmussal, pedig mi, feministák ezt egy nagyon, sőt ijesztően szélsőséges gyakorlatnak tartjuk, és többségben nem értünk egyet vele. Én feminista anyukát sokat ismerek, olyat viszont egyet sem, aki feministaként támogatná ezt a bizarr ötletet! Hiába kiáltottak farkast annak idején egyesek: az óvodai reformnak sem ez lett volna a célja, hanem a nemi sztereotípiáktól mentes nevelés.

Bővebben: Ez NEM feminizmus: „semlegesneműnek” nevelés, avagy a ló másik oldala

   

Segíti-e az alapjövedelem a női egyenjogúság elérését?

Írta: Pál Móni 2012. január 24. kedd, 10:37

 
1. Az alapjövedelem legfontosabb jellemzői

Az elmúlt húsz évben sokan, sokféle formában foglalkoztak azzal, hogy érdemes lenne-e bevezetni egy olyan, alanyi jogon járó juttatást, ami egy politikai közösség minden tagjának egyéni alapon járna, anyagi helyzettől függetlenül, munkakötelezettség nélkül. Ez a juttatás az alapjövedelem (basic income, Grundeinkommen); korábban többek között területi osztalékként, állami prémiumként, garantált létfenntartási minimumként vagy állampolgári bérként hivatkoztak rá. Az alapjövedelmet egyelőre csak Alaszkában vezették be, sok országban pedig vita tárgyát képezi, milyen formában, hogyan, milyen forrásból lehetne biztosítani. Ezekben az országokban valószínű, hogy készpénzben, rendszeresen fizetnék, és egy életen át járó juttatás lenne (az esetleges börtönbüntetések idejére felfüggesztve). Az összeg megállapításakor mindenképpen figyelembe kell venni különböző gazdasági, politikai, és ökológiai szempontokat.

Bővebben: Segíti-e az alapjövedelem a női egyenjogúság elérését?

   

A KORMÁNY EGY ÉVE NŐI SZEMMEL / ERTSEY KATALIN BLOGJÁBÓL

Írta: rd 2012. január 23. hétfő, 22:54

 
Nagyon jó összegzést találtam Ertsey LMP-s képviselő blogján. 

"Ha 10 év alatt 1 millió új munkahely és 1 millió gyerek megszületése a cél, akkor ennek arányosan látszania kellene a kormány egy éves munkáján. Ehhez képest a 62,1%-os aktivitási ráta mozdulatlan (a nőké csak 56,3%!), és még soha nem született ennyire kevés gyerek: 10%-kal kevesebb, mint egy éve.

Demográfusok és közgazdászok folyamatosan, kétségbeesve ordítják, mit kellene tenni. Elemzések, kutatások tucatjaival bombázzák ők is, mi is a kormányt, hogy megértessék vele: a nők foglakoztatási szintjének emelése és a gyerekszám növekedése szorosan összefügg. Ott születik sok gyerek, ahol a munka és a gyerek nem egymást kizáró fogalmak, ahol nem súlyosan nehezített akadálypálya a kettő összehangolása, ahol rugalmas munkahelyek és széleskörű, elérhető napközbeni gyerekellátás van.

(...)

Mégis mit gondoltak? Hogy a magyar nők nem látják az ordító különbséget az ájtatos retorika és a valóságos tettek között? Ki fog szülni ebben az országban, ha a hangzatos szavaknak épp az ellenkezője történik: azokat büntetik, akik szeretnének egyről a kettőre jutni, adófizetőként legálisan dolgozni, vállalkozni, és gyereket nevelni?"

 

 
   

Félős tudósok, akadémikusok, professzorok

Írta: rd 2012. január 21. szombat, 10:25

Mai hír:

"A Népszabadság információi szerint jelentős nehézségekbe ütközik a Semmelweis Egyetem azon törekvése, hogy - néhány nappal korábbi bejelentésének megfelelően - létrehozzon egy kompetens, tekintélyes és független tagokból álló testületet, ami kivizsgálná Schmitt Pál doktori fokozatszerzésének körülményeit.

A napilap szombati számában az áll, hogy a szakterületen járatos, a francia nyelvet is ismerő szakértők (akadémikusok, egyetemi tanárok, kutatók) egymást után utasítják vissza a felkérést, nyilvánvalóan az ügy politikai szempontból kényes volta miatt.

Az egyetem ugyanakkor a jövő hétre mindenképpen szeretné meghatározni a vizsgálat szakmai és személyi kereteit."

 

Ilyen az, amikor egy országban a félelem az úr, s amikor kiderül : nálunk a vezető helyeket, jól fizető, elismert posztokat kevés kivétellel méltatlan emberek töltik  be.

Egy értekezés szakmai elbírálására egy akadémikusnak, egyetemi tanárnak, kutatónak objektíve képesnek kell lennie.

Ha erre nem képes, akkor nem képes a szakmájának sem eleget tenni - viszont nem kevés pénzt tesz el érte.

Nyílván ezért is nem mindegy neki, a későbbiekben maradhat-e ezen a poszton.

Ha becsületes államot akarunk, most épphogy mindazokat nem hagyhatnánk a helyükön, akik elutasítják a felkérést

- hiszen ezzel világosan bizonyítják, hogy

vagy nem képesek egy ilyen egyszerű bírálatra sem, vagy pedig nem vállalják - magyarán egyéni érdekeiket a szakmaiság és objektivitás követelménye elé helyezik.

Nagyon szomorú, hogy mifelénk ez nem  igazán szégyen.

 

Nem szégyen a felső polcokon sem félelemben tartani, sem pedig félni.

Biztos, hogy a "félős, mint egy kislány" szólásunk helyénvaló ?

Nem éppen azok az igazán félősök, akiknek ilyen szólások terjesztésére van szükségük ahhoz, hogy saját félelmeiket leplezzék ?

De hát ugye, milyen hülyén is hangzana, hogy : "Félős, mint egy akadémikus" ...

   

SF, fantasy, szerepjáték - (miért) kevés a női érdeklődő?

Írta: Antoni Rita 2012. január 14. szombat, 16:09

 
"Az üzlet (Szellemlovas könyvkereskedés) vásárlóinak derékhadát azok adják, akik a 90-es évek végén ismerkedtek meg még egyetemistaként a szerepjátékokkal és a sci-fi, fantasy irodalommal. Persze a közönség összességében meglehetősen heterogén – azzal a kiterjesztéssel, hogy a női érdeklődő feltűnően kevés – jegyezte meg." (az üzlet vezetője)
 
Őt igazolja, hogy a Galaktika tagok közt szinte csak férfiak képeit láthatjuk.
 
Hasonlóan nyilatkozott a szegedi Dáin könyvesbolt eladója is - nagyon kevés a női SF, fantasy olvasó illetve szerepjátékos.
 
Mit gondoltok, mi lehet ennek az oka?
   

Nők, társadalmi nem, női öntudatnövelés - ajánlott könyvek, 5. rész, kortárs szépirodalom, külföldi

Írta: Antoni Rita 2012. január 13. péntek, 03:31

Allende, Isabel. Kísértetház. Ford. Egry Katalin. Európa, 1989.
    „A mesélés ősi öröme sugárzik a chilei Isabel Allende regényéből: a Trueba család több nemzedékének tagjai úgy elvenednek meg lapjain, hogy a nagy és kárhozatos szerelmekkel, pusztító és gyilkos indulatokkal, olthatatlan és kielégíthetetlen vágyakkal, megidézett és hívatlanul betoppanó szellemekkel teli történetben szinte észrevétlenül kirajzolódik egy kínkeservesen modernizálódó, majd véres diktatúrába zuhanó ország története is. S így a regény utolsó lapjain a Trueba család „kísérteteihez” csatlakozik a „Költőé” és az „Elnöké” is – és mindazoké, akiket elpusztít az 1973-as puccsot követő rémuralom. ”

Arthur, Elizabeth. A hegyen túl. Ford. Sebestyén Éva. Európa, 1989. (Femina sorozat)
„Hogy miért mássza meg az ember a hegyet? Hát mert ott van előtte!” Ez a híres mondás, mely Sir George Leigh Mallory, a nagy alpinista szájából hangzott el, akár második – nyugati típusú – mottója is lehetne az amerikai írónő első regényének. A tömör magyarázat ugyanis a lényegre tapint: nincs a hegymászásnál egyszerűbb és titokzatosabb szenvedély. Ha valakit a hatalmába kerít, az örökre rabja lesz, mint Artemis Phillips, aki ezt a történetet elmeséli magáról. Őt, a neves hegymászónőt meghívják egy kizárólag nőkből álló Himalája-expedícióba. Egyebek közt azért fogadja el az ajánlatot, mivel ily módon kíván véget vetni zsákutcába jutott házasságának. Egy váratlan tragédia azonban, melyért önmagát tartja felelősnek, megelőzi. Ám Artemis Phillips mégis elmegy Nepálba, mert kíváncsi rá, mi van a hegyen túl…"

Atwood, Margaret. A szolgálólány meséje. Ford. Mohácsi Enikő. Szeged: Lazi, 2006.
----. Pénelopeia. Ford. Géher István. Bp.: Palatinus, 2007.

    Harkai Daniella ismertetője: http://nokert.hu/index.php/irodalom/irodalmi-ajanlo/9-    sisterhood-es-a-mitoszok
    Fisli Éva: "Úrnő ír – Margaret Atwood verseihez" Online:     http://www.holmi.org/2008/04/fisli-eva-urno-ir

Atlantisz magazin, 13. női különszám (A többi számban is rendszeresen közölték kiváló női fantasy és SF szerzők műveit.)
„Marion Zimmer Bradley, C. J. Cherryh, Ursula K. Le Guin és Tanith Lee, a boszorkánykezű írónők világaiban kéjéhes boszorkányok fülledt erotikájával, vakmerő harcosnők feminista igazságszolgáltatásaival, a női praktikák mágikus hatásával, a szellemi civilizációból táplálkozó lélek pszichológiai rejtelmeivel szembesülünk.”

Bővebben: Nők, társadalmi nem, női öntudatnövelés - ajánlott könyvek, 5. rész, kortárs szépirodalom, külföldi

   

NEM AZ A KURVA...

Írta: rd 2012. január 12. csütörtök, 20:07

Egy érdekes mondásra hívta fel a figyelmemet egy ismerősöm:
 
"Nem az a kurva, akinek ha fizetsz, megteszi amit kérsz.
Hanem az, aki kéri a kocsit, a házat, a bundát, este meg azt mondja, hogy fáj a feje".
 
Én elmondtam neki mindazt az érzést, amit ez a két mondat belőlem kiváltott.
De kíváncsi volnék a tietekre is, melyeket előre is köszönök.
 

   

1. oldal / 59

feed-image Nőkért.hu cikkei