Nőkért.hu

Nők vagina nélkül

Írta: Antoni Rita 2014. április 20. vasárnap, 16:44

„Az orgazmus hullámokban ér el.
Eddig csak rángva jött.
Olyan vagyok, mint a szomszéd lány.
Alezredes apám fizette
végül
a vaginám.”
 

(Eve Ensler: Vagina Monológok)

 

            Nők vagina nélkül. Van ilyen, és – noha a mottót Enslernek a transznőkről szóló monológjából („Kiverték a fiúból a lányt”) vettem – nem csak transzneműek esetében. A Transvanilla Egyesület a Facebook-oldalán ma megosztott egy (nem saját) cikket, amely egy mexikói, cisznemű, vagina nélkül született nőről szól.

            A cikkel többek közt az a gond, hogy a probléma megoldását kizárólag a tudomány feladatának tekinti, és az, hogy (azzal egyidejűleg, vagy attól függetlenül) változtassunk a társadalmi és személyes attitűdünkön az olyan emberek felé, akiknek más a teste, szóba sem jön. Ettől az érintett is magáévá teszi a meggyőződést, hogy ő csökkent értékű. „Lehet, hogy így sem [a beavatkozástól sem] leszek teljesen normális, de közelebb leszek a normális élethez” – nyilatkozza ez a mexikói nő. Rossz megközelítés. Normális vagy, és jogod van bárkit elküldeni a picsába, aki az ellenkezőjét állítja. Az a nem normális, aki nem elsősorban emberként tekint rád, és nem az emberi tulajdonságaid alapján ítél meg. Természetesen jogod van a tested megváltoztatása mellett dönteni, DE nem ezen múlik, hogy normális vagy-e.  

             Ez a cikk eszembe juttatott egy korábbi találkozást, egy hasonló sorsú fiatal magyar lánnyal. Mivel a történet a Facebookon érdeklődést váltott ki, ide is megírom – és azért is, mert a jelenleg tárgyalt témánk, a testszégyenítés egy újabb aspektusát tárja fel az eset. Senki, hangsúlyozom, SENKI, egyetlen ember sem érdemel testszégyenítést, akármilyen okból, AKÁRMENNYIRE is eltér a normától, a megszokottól a teste.

 alt

            Pár éve a nőgyógyászati klinikán töltöttem két napot egy kisebb beavatkozás miatt. A szomszédos ágyon egy fiatal lány feküdt, akinek iszonyú kínjai voltak, és azokra kábítószerfélét kapott, de az sem hatott sokáig, és abból sem kapott mindig. Nyöszörgött, sírt, jajgatott, ilyen szívfacsaró szenvedéssel sem előtte, sem azóta nem találkoztam, és nem, nem az akaraterő vagy az önuralom hiányáról volt szó, ezt bizton állíthatom. Édesanyja és más rokon nők szinte állandóan mellette voltak, biztatták, mosdatták, törődtek vele. Egy szobatársunk, egy nagyon undok nő, felháborodottan átkérte magát egy másik kórterembe, mert nem bírta a jajgatását – emiatt aztán a lány még inkább maga alatt lett, és már azért is sírt, hogy ő soha nem volt olyan, aki miatt mások elmennek. Hiába vigasztalta egy emberként mindenki, hogy nem vele van a baj, ez hasztalannak bizonyult.

 

            Este, amikor már minden látogató hazament és a kórterem elcsendesedett, két roham közt, alig hallhatóan a kimerültségtől, megkérdezte, hogy abortusz miatt vagyok-e itt. Csodálkozva fordultam felé, mondtam, hogy nem. Nem tudom, hogyan folytatódott volna a történet, ha „igen” lett volna a válasz (az akkori párom napközben bent ült velem sokáig, és mint mondta, abból gondolta, hogy ilyen baleset ért minket), mert egy fura szektába nevelték bele, ahol összetartás van ugyan, el is ismertem a látottak alapján, hogy példaértékű összetartás, viszont teljes a prüdéria, nincs házasság előtti szex, stb. - mindenesetre, a lány elmesélte nekem az életét. Földre hulló gyöngyszemekként koppantak a halk szavai, visszhangokat vertek a személytelen kórterem kopár, fehér falain, és visszhangoznak az emlékeimben ma is.

 

            Vagina nélkül született, a (szintén szektabeli) vőlegénye emiatt elhagyta. Csiklója, kérdésemre válaszolva, elmondta, van, de ha jól értettem, semmilyen kísérleti lépést nem tett a szexualitás terén, köszönhetően az ilyen szempontból elnyomó vallási háttérnek és az önbizalomhiányának is. Az orvosok neki is mondták, hogy speciális eljárással ki lehetne alakítani neki egy vaginát, de jelenleg nagyobb baj volt az a betegsége, ami a fájdalmait okozta (nem tudom, mi volt az).  Többet nem tudtam meg, mert bejött egy ápoló, és ránk szólt, hogy ne beszéljünk (volt a szobában egy harmadik beteg is, aki nem csatlakozott a társalgáshoz).

 

            Reggel újra rátört a lányra kín, szóltam kint a nővéreknek, hogy a szobatársamnak nagy fájdalmai vannak, de elzavartak azzal, hogy valamit tűrni is kell. (Hát ez nem az a kategória volt...) Odaültem az ágya szélére, és mondtam, hogy szorítsa a kezem, ha jönnek ezek a görcsök, ne törődjön vele, hogy fáj-e nekem, a szünetekben meg itatni próbáltam, teljesen abszurd volt, de ötpercenként kérdeztem, hogy adhatok-e neki vizet, mert annyira őrjítő volt az érzés, hogy ott szenved, gyötrődik, és semmit nem tehetek érte.

 

            Amikor én eljöttem, a lány épp ájult volt a kábítószertől, amit röpke pár óra szenvedés után végül mégiscsak bekötöttek neki. Hagytam az éjjeli szekrényén egy levelet, amiben az állt, hogy SOHA SENKINEK ne higgye el, hogy ő kevesebbet ér, mint más. Pár éve egy közös ismerősünk mondta, hogy a lány örült a levélnek, és a puszira is emlékezett, amit a homlokára adtam, csak reagálni nem tudott. Soha nem fogom őt elfelejteni, remélem, azóta jobban alakult az élete.

 

            Ne bántsatok, és ne is sajnáljatok senkit. Minden emberre úgy tekintsetek, mint egyenrangú, azonos emberi jogokkal bíró embertársatokra. Mert mindenki az. Ennyi.

 

„Fúj, hogy mer aktképhez modellt állni ilyen alakkal? ”

Írta: Antoni Rita 2014. április 17. csütörtök, 21:36

„Nézd már, mekkora segge van!”
„Hogy vehet fel ilyen alakkal ilyen ruhát, mindjárt elhányom magam!”
„Hogy meri magát így mutogatni, hogy mer aktképhez modellt állni ilyen testtel?”
„Mi? Hogy swingerklubba jár? És jut neki pasi?” (Képzeld el, igen. Sok.)
Az ilyen jellegű megjegyzések fordítása:
 

Hogy mer nem zsákba öltözni, nem húzni papírzacskót a fejére, és nem bújni el szégyenében, hogy meri önutálat helyett jól érezni és kifejezni magát?

 
Kultúránk úgyis olyan nagyra tartja a „bevállós” nőket, tessék, Réka aztán bevállalós volt, és mindent megmutatott. Modellt állt Schiller Noa fotóművésznek, és az elkészült (nem pornográf) aktképek közül kettőt feltett a Facebookra.
 
Ja, hogy nem így gondoltátok azt a bevállalósságot? Tényleg? Hű, meg vagyok lepve! Na és miért nem?
 
 
Vajon akkor is ilyen kritikahullám (még bizonyos „barátok” részétől is), hisztéria (és jelentés, majd a Feminista Hálózat oldalának, ahova a képeket újból feltöltötte, törlése) lett volna a vége, ha Réka alkata megfelel a jelen kor mainstream szépségideáljának? Kötve hiszem.

Bővebben: „Fúj, hogy mer aktképhez modellt állni ilyen alakkal? ”

   

"Szexista átnevelőtáborban élünk" - beszámoló a Pedofíliamentes Magyar Narancsot! petíció vitájáról

Írta: Antoni Rita 2014. április 11. péntek, 13:31

        A Nőkért Egyesület és a Magyar Nők Szövetsége 2014. április 10-én rendezte meg második közös vitaestjét az Andrássy út 124. alatt, "Nem gyerekjáték: a pedofília bagatellizálása vagy polkorrekt átnevelőtábor?" címmel. Ismét nagy volt az érdeklődés, ezúttal is teltháznak örülhettünk, most is plusz székeket kellett behozni; ráadásul a szokatlanul aktív, élénk közönség olyannyira elemében volt, hogy időnként komolyan megnehezítették számomra a moderálás feladatát. :)
 
 
        Az est apropóját a Magyar Narancsban egy Narancsszem nevű szerző tollából megjelent, "A filmtörténet 10 halálos Lolitája" c. cikk adta, amelyet Szigeti Vera pszichológus, a NANE aktivistája kifogásolt, a gyereklányok szexualizálását, így a pedofíliát normalizáló megközelítése, nyelvezete miatt, ezért "Pedofíliamentes Magyar Narancsot!" címmel petíciót kezdeményezett, amelyet a mai napig 540-en írtak alá. A Magyar Narancs - helyreigazító cikk, az ellenvélemény leközlése vagy egyáltalán, bármiféle párbeszéd helyett - ügyvédi levéllel válaszolt a petíció oldalán, amelyet még olyanok is eltúlzott lépésnek tartottak, akik a petícióval nem értenek egyet. Seres László újságíró a hvg.hu-n "genderőrületről" és "polkorrekt átnevelőtáborról" beszélt a petíció kapcsán. Ő és Vera elfogadták a meghívást a vitaestünkre, a Magyar Narancs szerkesztősége azonban elutasította azt, azzal az indoklással, hogy szerintük a petíció tartalma, nyelvezete "kizárja az értelmes vita lehetőségét". A vitára meghívtuk még Dr. Wirth Judit jogászt, a NANE munkatársát, Dr. Joó Mária feminista filozófust, és Teczár Szilárd egyetemi hallgatót, akinek a lányok ingyenbelépőjéről szóló hírhedt Doboz-kezdeményezését többen hasonlították Vera patíciójához. A nagy számú közönségben jelen volt többek között Horváth Éva a Női Érdektől, Kováts Eszter a Friedrich Ebert Alapítványtól, Bari Jutka közösségfejlesztő, a korábban a Nőkért.hu-n is publikáló Dányi Dani, és Dalma, aktivista (azért csak szórványosan tudok neveket említeni, mert - örvendetes! - mintha kezdenénk végre meghaladni az ilyen fajta rendezvények sokat emlegetett "családi körét": meglepően sok volt a számomra ismeretlen vagy csak látásból ismert vendég).

Bővebben: "Szexista átnevelőtáborban élünk" - beszámoló a Pedofíliamentes Magyar Narancsot! petíció vitájáról

   

"A civil szervezetek bevonása nélkül sarlatánság történik" - A nemek egyenlősége mint közpolitikai téma (beszámoló)

Írta: Szatmári Réka és Antoni Rita 2014. április 01. kedd, 17:15

 

 

 

„Bármi a kérdés, a nők részei a válasznak.” (Gloria Steinem)

 

 

 

1.      A konferenciáról + Juhász Borbála megnyitója

 

„A nőtlen évek ára” című hiánypótló tanulmánykötet megjelenése alkalmából rendezte meg az Európai Női Lobby hazai tagszervezete, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség (Női Érdek) „A nemek egyenlősége mint közpolitikai téma” című konferenciáját 2014. március 26-án a budapesti Benczúr Hotelben. A nők helyzetének közpolitikai elemzése az elmúlt 25 év távlatában most, nem sokkal a választások előtt különösen aktuális – a tájékozódás részeként ajánljuk a Női Érdek Pártkvízét is.

Juhász Borbála, a Női Érdek elnöke a megnyitó beszédében elmondta: amikor a címet keresték, vitatkoztak, hogy a nemek egyenlősége közpolitikai téma vagy ügy. Utóbbi mellett érv, hogy jó lenne, ha a nemek egyenlősége szempontjából megvizsgálnánk mindent (vö. gender mainstreaming = minden politikai döntéskor kitérni annak vizsgálatára, hogy az adott döntés hogyan hat a nemekre; a kifejezésnek nincs bevett magyar fordítása) – és erre rájönnének más szakemberek is. Fontos, hogy a magyar helyzettel ne csak a nemzetközi, hanem a hazai szakirodalom is foglalkozzon, ezért minden fejezethez tartozik a kötetben egy olyan fejezet, amely az adott közpolitikai terület genderköltségvetési (gender budgeting) vonatkozásait tárgyalja. (E fejezeteket Dr. Szekeres Valéria írta.)

 

A könyv – a szabad információáramlás jegyében - ingyenesen letölthető, ahogyan a közpolitikai ajánlások is.

Bővebben: "A civil szervezetek bevonása nélkül sarlatánság történik" - A nemek egyenlősége mint közpolitikai téma (beszámoló)

   

A szegénység női arcai - beszámoló, 2. rész

Írta: Barna Emília 2014. március 31. hétfő, 22:14

 

alt

 

/A beszámoló első része itt olvasható./

 

Reflektálva arra, hogy a szociálpolitika „női terület”, Kováts Eszter egy korábbi vitáról idézett egy politikusnőt, aki szerint ezt arra szokták a politikában rámondani, amivel nem akarnak foglalkozni.

A kerekasztalhoz intézett következő körkérdés arra vonatkozott, hogy a résztvevők, akik nők különböző csoportjaival találkoznak munkájuk során, éreznek-e különbségeket (nem feltétlenül adatokkal alátámasztva) a férfi és a női lehetőségek tekintetében.

 
                Alföldi Andrea szerint az elmúlt huszonöt évben nem volt nőbarát állam és nem volt nőbarát kormány Magyarországon, és ez rányomta a társadalompolitikára a bélyegét. Azokról a területekről vonják ki rendszeresen a pénzt, ahol nők dolgoznak, tehát a szociálpolitikából, a közalkalmazotti szférából. Az empirikus tapasztalatok – némileg ellentétben azzal, amit Kozma Blanka mondott – az oktatás és a családi körülmények szerepét mutatják. Csereháton egy 42 éves magyar cigány asszony óvónői végzettséggel az 1500 fős falu egyetlen női önkormányzati képviselője, ő például ragaszkodik hozzá, hogy a saját gyerekei minimum érettségit szerezzenek. A helyi óvodával és az általános iskolával továbbá azért küzd, hogy a roma és nem roma gyerekek együtt tanuljanak. Az őhozzá hasonló személyes női példaképek nagyon fontosak a helyi közösségekben.

Bővebben: A szegénység női arcai - beszámoló, 2. rész

   

Tégy a szexista reklámok ellen! - petíció a Chef Market nőket húsdarabként ábrázoló reklámja ellen

Írta: Kurcz Éva 2014. március 29. szombat, 15:08

Tisztelt Reklámetikai Bizottság!
 

Mi, a Nőkért Egyesület tagjai és a levél aláírói, panasszal szeretnek élni a Chef Market Élelmiszeripari Zrt. reklámja ellen. Véleményünk szerint 2003. évi CXXV. törvény az Egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról (Ebktv.) szóló törvény szellemével mélységesen ellentétes, hogy a hivatkozott reklám ilyen, emberi méltóságot sértő módon –szó szerint – egy darab hússá degradálva ábrázolják a nőket. A nők ilyen módon történő ábrazolása egyértelműen hozzájárul a számukra `megalázó, megszégyenítő környezet kialakításához, amelyben a nőket nem (a férfiakkal egyenrangú) emberi lényként, hanem kizárólag szexuális tárgyként észlelik/kezelik. (A provokatív módon fekvő modell ráadásul tovább erősíti azt a magyar társadalomban amúgy is túlságosan elterjedt sztereotípiát, hogy a nőnek a konyhában és az ágyban a helye.)
 
Nem értjük, hogy – `reklámszakember kreativitásának hiányán kívül – mi az oka annak, hogy egy húsipari terméket egy félmeztelen, provokatívan pózoló nővel kell reklámozni. Ebben a reklámban – eltérően például egy fehérneműreklámtól – egyáltalán nem lett volna szükség félmeztelen női test megjelenítésére, hiszen az semmilyen módon nem függ össze a reklámozni kívánt termékkel.
 
Kérjük a Reklámetikai Bizottságot, hogy adjon helyt a panaszunknak, nyilvánítsa ki a reklámról a véleményét, és biztassa arra a tagjait, hogy a jövőben ne készítsenek hasonlóan szexista, a nőket degradáló reklámokat.
 
A petíció itt írható alá.
 
 
A kifogásolt reklámképek: 

Bővebben: Tégy a szexista reklámok ellen! - petíció a Chef Market nőket húsdarabként ábrázoló reklámja ellen

   

Áprilisban született

Írta: Mamika 2013. április 02. kedd, 14:14

 Április 1. Wangari Maathai kenyai emberjogi és környezetvédő aktivista 1940 - 2011alt
Az első nő, aki a nairobi egyetemen doktori címet és katedrát szerzett. Professzori kinevezése után férje elhagyta őt és három gyereküket, a válás indoka: Wangari „túl iskolázott, túl erős, túl sikeres és túl nehezen kezelhető” „nem engedelmeskedik a férfiaknak, ezzel megszegi az afrikai tradíciókat”. Wangari indította el 1977-ben egy, a saját kertjében létesített faiskolával a Green Belt Movement (zöld öv) mozgalmat, melynek célja a kivágott fák, erdők pótlása a kenyai föld megóvása érdekében. A mozgalom gyorsan terjedt, az 1980-as évek elején már majdnem 3000 nő több mint 600 faiskolát gondozott. A mozgalom több afrikai országban is népszerűségre tett szert. Wangari számos nemzetközi kitüntetés tulajdonosa, mint a Goldman Environmental Prize of the Goldman Foundation, The Hunger Project's Africa Prize for Leadership, UN's Africa Prize for Leadership, Better World Society Award, Alternative Nobel Prize, Right Livelihood Award, Legion d’Honneur.
 
 
alt
Április 1. Dame Annie Jean Macnamara ausztrál orvos, kutató 1899 – 1968
A Melbourne-i egyetemen szerzett orvosi diplomát, 1923-tól a Royal Children's Hospital-ben kapott állást. (Nem volt egyszerű, a kórház vezetése először elutasította a jelentkezését, mivel a kórházban nem volt WC orvosnők számára.) A gyermekbénulási járvány idején bebizonyította, hogy a vírusnak több fajtája van, ez fontos volt a későbbi szérum kifejlesztéséhez. 1925-1931 között a Poliomyelitis Committee of Victoria konzultánsa volt. A Rockefeller alapítvány utazó ösztöndíjával Angliában és az Egyesült Államokban ortopédiai tanulmányokat folytatott. 1935-ben a gyermekek érdekében tett szolgálataiért a Dame Commander of the Order of the British Empire címet kapta a királynőtől. 
 
 
Április 2. Wilhelmine Reichard az első német női léghajós 1788 - 1848
alt
Első alkalommal férjével szállt fel, aki a német léghajózás pionírjai közé tartozott. Első önálló útja 1811. április 16-án volt, Berlinből indulva kb. 5000 méter magasba emelkedett és 33,5 km megtétele után Genshagenben ért földet. Ugyanabban az évben harmadik útja során átsodródott Svájcba és lezuhant, a balesetet csodával határos módon túlélte. Öt év szünet után – közben négy gyereket szült – Wilhelmine újra felszállt. A férje által tervezett és épített léghajóval eljutott többek közöttt Brüsszelbe, Bécsbe, Prágába, Drezdába, Hamburgba, Münichbe. Wilhelmine volt az első hivatásos női léghajós, ugyanis az ügyes propagandával meghirdetett felszállások komoly bevételt is jelentettek nekik,amit egy vegyi gyár építésére fordították. A gyár beindulása után annak irányításával voltak elfoglalva. Wilhelmina utolsó repülése 1835-ben volt, a müncheni sörfesztiválra. Férje 1844-ben bekövetkezettt halála után egyedül vezette a gyárat. 
 
alt
 
Április 2. Iris von Roten svájci író, ügyvéd, feminista 1917 – 1990  
Arisztokrata családba született, feminista szellemű női felmenőkkel. 1941-ben jogi doktorátust szerzett és ügyvédként kezdett dolgozni. A bevett szokásokkal ellentétben házassága és lánya születése után sem adta fel praxisát. 1958-ban jelent meg Frauen im Laufgitter (Nők a járókában) című könyve. A közel 600 oldalas kötet, melyben a svájci nők alávetett helyzetét mutatja be kíméletlenül őszintén, néha ironikusan, hatalmas botrányt kavart. A konzervativ országban a patriarchátus éles bírálata, a női egyenjogúság követelése, a szexualitásról való nyílt beszéd sok volt nemcsak a férfiaknak, de sok nőnek is. 
 
 
alt
 Április 3. Székely Éva olimpiai bajnok úszó 1927
1938-ban egy középiskolai versenyen tűnt fel Sárosi Imrének, s a " Mesti " hívására az FTC-ben kezdte el a rendszeres úszást. 1941 júliusában tíz nap alatt minden magyar női mellúszó-rekordot megjavított. A párizsi főiskolai világbajnokságon három számban győzött. Helsinkiben a 200 m-es mellúszásban olimpiai bajnokságot nyert. A későbbi olimpiákon Londonban negyedik, Melbourne-ben második helyezést ért el. Többszörös világ- és Európacsúcs-tartó, 36 magyar rekordot állított fel, 33 egyéni bajnokságot nyert, tagja volt 11 bajnoki váltónak. Örökös magyar bajnok, a Nemzet sportolója. Könyvei: Az én módszerem, Ússzál velem (tsz. Peterdi Pál), Sírni csak a győztesnek szabad!, Jöttem, láttam...vesztettem?, Megúsztam Budapest.

Bővebben: Áprilisban született

   

Női ifjúsági (U18) A csoportos jégkorong-világbajnokság Budapesten, 2014. március 23-30.

Írta: Barabás Frigyes 2014. március 19. szerda, 19:52

Do you believe in miracles (maguk szerint vannak-e csodák)? A jégkorongnak ez a szállóigévé vált és agyonidézett költői kérdése 1980-ban a Lake Placid-i (USA) olimpián hangzott el, amikor a főként egyetemi (Észak-Amerikában a profi karrier előtti ugródeszka) hokistákból álló amerikai csapat hatalmas szívvel játszva 4-3-ra legyőzte a(z egyébként) legszebb és egyben legeredményesebb hokit játszó hírhedt, a keleti blokk sportideológiájához híven politikai okokból amatőrnek hazudott, teljesen profi szovjet válogatottat, a világ hokitörténelmének egyik legnagyobb papírforma-borulását, szenzációját okozva.

2011. november 29. és 2012. január 4. között, bő egy hónap alatt egy előselejtezőn és a Divízió I-es (másodosztály) világbajnokságon 10-ből 10 mérkőzést nyerve a magyar női ifjúsági jégkorong-válogatott feljutott a világ legjobb 8 válogatottját magába foglaló A csoportba, majd egy évvel később az A csoportos világbajnokságon a 6. helyezést elérve bent is maradt.

A jégkorong kifejezetten jó viszonyt ápol a csodákkal. Attól kezdve, hogy ez a rendkívül gyors, erőt, ügyességet, agyat, szívósságot kívánó, látványos csapatjáték a XIX. század végén egyáltalán létrejött, egész története alatt mind a jégen, mind a szervezésben számos lehetőséget adott a csodáknak.

Az alábbiakban egy ilyen csoda, annak okai és következményei jönnek: hogy egy ilyen teljesítmény elől hogyan lehetne a jövőben végre törölni a csoda szót. Legyen ez a jó lehetőségek okos kihasználásának eredménye, és nem három napig tartó csoda, ami, ne feledjük, a király udvarában egy esztendő.
 


Mit ér a hokista, ha nő?

A világ hokigazdasága szerint szinte semmit. Profi női jégkorong (szemben a többi látványcsapatsporttal) gyakorlatilag nincs. A legfejlettebb hokikultúrájú országban, Kanadában (a népesség 1,8%-a igazolt jégkorongozó, ebből 85 000 nő!), ahol a jégkorong, a női is, a nemzeti identitás része, a legmagasabb szintű női ligában a klubok állják a költségeket (a felszerelést nem teljesen), fizetést viszont nem adnak.

Az a lány tehát, aki hokizni kezd, pontosan tudja, hogy játékosként nem ebből fog megélni, a felnövekvő fiú és lány jégkorongozó között az a különbség, hogy a lány számára a gazdasági perspektívákat, megélhetést tekintve ez nem szakma. A befektetett munka mennyisége, a költségek ugyanakkorák.
 

Bővebben: Női ifjúsági (U18) A csoportos jégkorong-világbajnokság Budapesten, 2014. március 23-30.

   

Egyenjogúság svéd módra - ahogy azt egy magyar bevándorló* látja

Írta: Nevelős Emőke 2014. március 16. vasárnap, 23:09

 altNevelős Emőke új szerzőnk, olvasóként ismertük meg, és március 8-án megkértem, írjon nekünk arról, milyen egy olyan országban a nőnap, ahol már megvalósult a nemek egyenlősége. Elöljáróban annyit mondott, hogy a helyzet nem egészen így van, és a következő bemutatkozást és cikket küldte:  

 

*Igen, bevándorló (invandrare) vagyok, ugyanis a svédek egységesen így hívják azokat, akik Svédországba költöznek. 40 éves vagyok, öt és fél éve élek Dél-Svédországban, főleg Malmöben. Itt rengeteg dolgon átmentem, amin előtte kb. 15 év alatt sem, pl. dolgoztam egy csak svéd kollégákkal ellátott munkahelyen (még nem tudtam svédül!), ingáztam Koppenhágába, hónapokig az egyik kórház lakója voltam (még szintén nem tudtam svédül megszólalni), tanultam főiskolán és egyetemen, résztvettem munkagyakorlaton és mindeközben folyamatosan figyeltem a svédeket. Nagyon érdekel a svéd kultúra - azaz minden, ami az emberekkel kapcsolatos -, imádom a nyelvet és tanulom a demokráciát...

2008 óta vezetem a Svédasztal című blogot a svéd élet különféle érdekességeiről - http://svedasztal.blogspot.com


 

Svédországban máricius 8-a, a nőnap nem a kollégák/osztálytársak által félkötelező jelleggel átnyújtott virágról szól - ó nem! (Ilyen itt nem is létezik.) Ellenben ezen a napon részletes, aktuális képet kaphatunk az egyenjogúság kérdéséről, esetleg elmehetünk egy feminista tüntetésre is, ilyen szokott több is lenni a nagyobb városokban. Természetesen ez a férfiakra is vonatkozik, mert bármilyen meglepő, rengeteg feminista férfi van. (Köztük nagyszámú feminista politikus, pl. a miniszterelnök is.) Ilyenkor a napilapok szinte mindegyike legalább 6-8 oldalon(!), sokféle megvilágításban a nők helyzetéről szól. Nem meglepő, hogy mindenféle nemzetközi mérések szerint Svédország áll a világon a legjobban az egyenjogúság kérdésében, ami a gyakorlatot illeti.

Ez – a közhiedelemmel ellentétben – nem azt jelenti, hogy minden oké, hátra lehet dőlni, hanem azt, hogy a többi országban még nagyobb gondok vannak, csak nem tűnik fel, mert az a megszokott. Persze ahogy ezt leírom, sok magyart hallok lelki füleimmel: „ezek a svédek jódolgukban azt se tudják, mit csináljanak” ill. lásd még „Intézményes férfigyűlölet” by Nők Lapja Café (http://dezsa.tumblr.com/post/77994812155/nok-lapja-vs-feminizmus-part-3).

 

 
És vajon hogy gondolják a svéd utca emberei? Több, mint 1000 főnek tették fel a kérdést: Szerinted egyenjogú ország-e Svédország?
 

Bővebben: Egyenjogúság svéd módra - ahogy azt egy magyar bevándorló* látja

   

„Bele kell férnie” – vita az el nem dobott tábláról, és a belső viták létjogosultságáról

Írta: Antoni Rita 2014. március 15. szombat, 16:23

altAzzal kezdődött, hogy a 4K! szóvivője, Papp Réka Kinga kitett a Facebookra magáról egy olyan képet, amin egy szál miniszoknyában áll, és a mellét a következő felirattal takarja: „Még 3000 aláírás vasárnapig, és ezt a táblát eldobom!” A kép alatt annyira szerteágazó, élénk, néhol már-már agresszív vita bontakozott ki humortalansággal, prüdériával, karót nyeléssel vádolt "szexizmust kiáltók" és a felszabadult, nyitott, progresszív, műértő újhullámosok között, hogy úgy döntöttem, szervezek egy nyilvános fórumot. „Mit kell vitatkozni ezen a szatirikus-parodisztikus képen?”, nehezményezték az egyik oldalról, és „miért csinálsz reklámot ennek a szexista társaságnak”?, méltatlankodtak a másik oldalon. Nem gondolom, hogy jelenleg „reklámcsináló” erővel és jelentőséggel bírnék/bírnánk, mindenesetre, ha addig voltak is velem egyetértők, ezzel a döntéssel sikerült kivívnom mindenki ellenszenvét – hiába, ebben mindig is jó voltam. :P

A fanyalgás ellenére a Magyar Nők Szövetségénél berendezett klubhelyiség zsúfolásig megtelt – ritkán tapasztalunk ilyet, de nem volt elég a szék. A moderátor, Alföldi Andrea pár szót szólt az MNSZ-nek is otthont adó egykori Bulyovszky-villáról, és annak nevezetes vízköpőjéről, melynek felirata: „a rágalmazók ellen.”

 A vita kezdetén többen aggódva érdeklődtek az ominózus teknőctarka macska állapotáról, aki a fent említett kampánykép párján szerepelt: írj alá, „nehogy a cicának baja essen.” A 2. Anarchofeminista Internacionálé titkáraként :) bemutatkozó Réka mindenkit megnyugtatott, hogy a cica jól van. Papp Réka Kinga mellett eljött Bassa Zoltán, a 4K! képviselőjelöltje, Szél Bernadett, az LMP társelnöke, valamint Sebő Ferenc, a kép készítője (aki barátja Rékáéknak, de a 4K!-nak nem tagja).

Bővebben: „Bele kell férnie” – vita az el nem dobott tábláról, és a belső viták létjogosultságáról

   

1. oldal / 60